VÉR ÉS SÁR

nyolcadik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Malfoy szőke tincsei kócosan lógtak a homlokába. Forró leheletét éreztem a számon, a szürkén kavargó íriszek pedig lassan eltűntek a szemeim elől. Malfoy lehunyta a szemét és rózsaszín ajkai elnyíltak. A szívem eszeveszetten vert. Lehunytam a szememet és éreztem ahogy az orrom találkozik Malfoy hófehér, puha bőrével. A fiú szája magabiztosan és édesen ért az ajkaimhoz. Adott egy lágy puszit, a számra majd rögtön megcsókolt. Rózsaszín köd lepte el az agyamat és úgy éreztem, hogy szétcsattanok a boldogságtól. Malfoy megcsókolt. Először lassan, majd egyre hevesebben. Megéreztem meleg kezét az arcomon, de addigra az én ujjaim már elvesztek a tejfölszőke, selymes tincsekben. Ott álltam boldogan az arcomra száradt sós könnycseppekkel. Malfoy elengedett és mélyen a szemembe nézett. Tudta.
Tudta, hogy mi most rosszat csináltunk és tudta, hogy én ezt iszonyatosan élveztem.
‘‘ Olyan hülye vagy Granger! Beadod a derekadat ennek a seggfej, aranyvérmániás mardekárosnak! ’’ - ekképpen viaskodtam magammal.
- Granger...én, huhh - túrt bele a szétkócolt hajába. -, nem is tudom, hogy mit mondjak.
- Nem is kell semmit mondanod, Malfoy - vontam vállat, ám valószínűleg az arcomról üvöltött a csalódottság. Sarkon fordultam. A könnyeim újra előtörtek, ezáltal a szőke fiú miatt.
- Hermione! Óóó, a picsába! - hallottam Malfoy szitkozódását.
A legközelebbi női WC-be vezetett az utam. Ott viszont kitört belőlem minden. Magányosan ültem a WC csésze tetején és a kezeimbe temettem könnyáztatta arcomat. A szemeimet szorosan behunytam, de minduntalan egy szürke írisz úszott be elém; egy puha, rózsaszín száj és egy szőke tincsekkel keretezett arisztokratikusan porcelán fehér bőr.
Durva mozdulattal töröltem le a könnyeimet és belenéztem a mosdó feletti tükörbe. Mit ne mondjak, rémesen festettem! A szemem vörös enyhén beragadt, a hajam pedig ziláltan, szétbonthatatlan hullámokban omlott a vállamra. Az ujjbenyeimmel végigsimítottam a számon, melyet percekkel ezelőtt Malfoy csókolt.

Vágyom rá. De köztünk semmi se lesz. Egy mardekáros nem kezd griffendélessel. Ez szinte törvény!

Kimentem a mosdóból. Egy kis részem reménykedett abban, hogy amint kilépek a fehér csempével borított helyiségból a szőke fiú vár kint. De nem várt. Mit is hittél, Granger?
A fülem mögé tűrtem egy hullámos barna tincset és elindultam a toronyba. Számomra véget ért a járőrözés. Elmotyogtam a jelszót az ásítozó Dámának, majd a beléptem a klubhelyiségbe. Lennt még pár ember, idősebbek olvastam; esetleg tanultak a RAVASZ-ra vagy az RBF-re. Apropó, RAVASZ. Akármennyire is mondogatja Ginny, hogy a vizsgákig még sok idő, én minden este - kivéve ma - szorgalmasan tanultam, sőt mi több, beosztottam, hogy melyik nap mit tanulok. Felmentem a szobánkba; ahol Ginny a körmét lakkozta, miközben Harry-nek írt levelet.
- Ó, basszus - kiáltott fel a vörös barátnőm és indulatosan a párnájára csapott.
- Mi az? - kérdeztem.
- Elkentem - mondta oda se nézve, de amikor hirtelen felém kapta a fejét elképedve nézett rám.
- Miooo, mi történt? - ült fel. Megmondjam? Hogy én és Malfoy...
- Semmi - szorítottam össze a számot. Az alsó ajkamba haraptam, de annyira, hogy pár másodperc múlva a vér fémes ízét éreztem.
- Biztos? - húzta fel a fél szemöldökét. - Ne nézz már hülyének, Hermione!
- Hát...csak, Ron. Érted - motyogtam. Nem tudok hazudni.
- Megölöm, Hermione. Esküszöm. Ha én így látlak miatta - állt fel és az éjszaka közepén egy szeretetteljes ölelésbe vont. Beszívtam Ginny virágos parfümjének az illatát, és enyhén bekönnyezve a nap folyamán először megnyugodtam.

Draco
° ° ° ° ° °
- Hermione! Óóó, a picsába! - üvöltöttem fel, amikor megláttam, hogy a barna lány távolodik.
Utána kellett volna mennem? Lehet.
Máshogy alakultak volna akkor a dolgok? Talán.
Sőt biztosan. De nem tettem meg.
- A kurva életbe! - sziszegtem és egy rohadt nagyot ütöttem a falba. A kezem néhol felszakadt, az apró sebek véresen tátongtak. Kínomban beletúrtam a hajamba. Valamiért fájt.
Mert elkúrtam egy kibaszottul nagy lehetőséget, hogy Granger után menjek?
Elindultam a klub felé. A folyosók sötéten kongtak az ürességtől. Amint beléptem Dottie Graham vetette a nyakamba magát.
- Szijaaaa Dracoo! - tapasztotta a száját erősen az enyémre és a nyelvét próbálta beleerőszakolni a számba.
- Hagyjál Graham! - toltam el magamtól a vörös fürtű lányt, aki felháborodott tekintettel nézett rám.
- Mi a fasz Draco? - sikította.
- Leszótagoljam neked Graham?! - mondtam megtörten és fáradtan.
- Tudod mit? Menj a picsába! - üvöltötte és drámakirálynőként odament a barátnőihez picsulni. Én pedig eldöntöttem, hogy megváltozok.
Nincs több egyéjszakás kaland.
Nincs több sárvérűzés.
Kifordulok önmagamból Grangerért. Fasza! Egy csajért megváltozni. Elmerengve dőltem az ágyamba. A sötét plafont néztem, melyre a haverjaim pálcájából áradó fény furcsa alakokat rajzolt. A kezemre néztem.
Milliónyi heg, milliónyi lezáratlan - ám de felőlem lezártnak tekintett - emlék. Az apró sebeken az ujjaim görönygyösen haladtak végig. Már megbántam. Feladok mindent Érte.
Ez szerelem lenne? Vagy csak erős vonzalom? Tudom egyáltalán, hogy mit érzek?
Az utolsóra tudom egyedül a választ; nem. Lassan már semmit se értek.
Folyton Granger csókja járt az eszemben. Visszacsókolt. Ő is ezt érzi. Vagyis nagyon remélem, hogy ezt érzi.
A hajamba túrtam és szorosan lehunytam a szememet. Annyira, hogy már csak feneketlen sötétséget láttam. A fürdőbe érve lezuhanyoztam. A langyos víz némileg segített rendezni a gondolataimat. Ellazultam. Ahogy viszont kiléptem újra egy rossz érzés fogott el.
Kellek én Grangernek?
Én egy rossz ember vagyok. Sőt. Ember vagyok egyáltalán? Azok után amit tettem. Megérdemlem Grangert? Hiszen ő olyan kedves, nagylelkű és fájó szívvel vallom be; okos is.
Rosszul éreztem magamat. Hideg veríték folyt végig a hátamon és magamban mantráztam, hogy valamit nagyon elcsesztem. A kis hangnak a fejemben, mint mindig, most is igaza volt.
Egy senki vagyok.
Egy srác, aki minden este más lányt visz az ágyába. Egyre jobban belelovaltam magamat ebbe és észre se vettem, hogy már hajnali 2 múlt. Magamra húztam a lerúgott takarómat és igyekeztem elaludni. Sokáig nem ment, de próbáltam átadni magamat az álmok birodalmának.
Van még egy esélyem. Mindig van második esély. Egy lapot vettem elő és ráfirkantottam:

„Granger!
Beszélnünk kell.
Holnap a fúriafűznél, 17.30-kor.
     Draco”

A cédulát a baglyom lábára kötöttem, de előbb az állat borostyán színű szemeibe néztem és mondtam neki, hogy csak reggel adja oda. A szürke színű baglyom bólintott, majd kirepült a nyitott ablakon. A hűs levegő az arcomba csapott és az orromat lassan megtöltötte a hamisítatlan esőillat. Imádom! Kinyújtottam a karomat és élveztem ahogy a cseppek ráesnek. Az ablak becsukása után a kihűlt ágyamba befeküdve végiggondoltam a mai napot.
A mai napban egy dolgot biztosan nem bántam meg. A csókot.
Kellesz nekem Granger!
_________________________________________
Halihó!
Remélem tetszett!♡ Esdeklek a kommentekért.
Marad a régi borító.

Outlaaw