VÉR ÉS SÁR

huszonkettedik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Örülök, hogy visszatérhetek ma a Roxfort ódon falai közé. Sőt, mi több, a Ron-nal történt ‘incidens’ után azonnal vágyódni kezdtem haza.
Haza, Draco karjaiba.
Persze, miután a vörös hajú – volt – barátom kijózanodott a tetteiből, bocsánatot kért. Elfogadtam. A szokásos.
— Bocsánat.  Semmi baj.  Biztos? Nem haragszol?  Nem, dehogyis. Fátylat rá.
Hát ez ilyenkor rohadtul nem megbocsátás.
Ezt csak azért csináljuk, hogy a másik megnyugodjon. Belül tomboltam. Ginny persze rendkívül aranyosan próbált nyugtatni, de sikertelenül.
A pályaudvarra érve azonnal egy tejfölszőke fejet kezdtem keresni és egy hozzá illő parázsló, szürkéskék színű szempárt. Sietve átöleltem Mrs. Weasley-t és a többieket, majd Ginny-vel karöltve felszálltam a pöfékelő gőzmozdonyra.
- Keress egy szabad kupét! - utasított mosolyogva a vörös barátnőm. - Te erre, én arra - mutogatott. Elindultam az adott irányba, amikor Ginny elkiáltotta magát, hogy ‘Találtam egy szabadot, siess, Mio!’. Odakocogtam Ginny-hez, majd levágódtam a puha bőrülésre. Természetesen az üvegből készült ajtóhoz közel.
- Mindjárt jön, nyugi! - hajolt Ginny bizalmasan közelebb.
- Jó, de... - kezdtem fészkelődni a helyemen. Ekkor megláttam egy fekete zakót, amelyet lezseren kapott az illető a vállára. Egy fekete inget, egy fekete nadrággal és egy szándékosan kócos, szőke frizurát. Végignéztem magamon; kávészínű felsőt és egy fekete, rövidebb szoknyát viseltem. Ilyenkor mindig elgondolkodtam, hogy Dracó-ba egyszerűen belenevelték az eleganciát, vagy már így született?
Ránéztem Ginny-re, aki kacsintott egyet; én pedig szinte feltéptem a kupé ajtaját és kiléptem a folyosóra. Draco azonnal rám kapta a szürkéskék íriszeit és felém indult. Egy fél pillanat megszüntette a közöttünk lévő távolságat és ajkait az enyémre tapasztotta. A gyomrom kellemesen fojtó görcsbe rándult és csak pár dolgot tudtam érzékelni.
Draco kezeit a hajamban és az arcomon.
A puha, forró száját.
Az illatát.
Őt, az egész valójában.
- Hiányoztál! - mormogta őszintén.
- Te is nekem - mosolyodtam el. - Beülsz hozzánk?
- Nem - biccentette oldalra a fejét, majd a szőke tincsei közé túrt. - Elhiszem, hogy hiányoztam, de azért legyél a barátaiddal. És amúgy is, van egy kis megbeszélni valóm Clearwater-rel a beosztásról. Túl sokat vagyok bent - nevetett fel.
- Még a végén meghalsz a sok munkától! - ütöttem játékosan a vállába, mire gyengéden megragadta a csuklómat és a másik kezével enyhén megemelte az államat, hogy a szemembe nézhessen.
- Majd nekem fogsz siránkozni, amikor éjjel 2-kor is kint fogsz kóvályogni a folyosón, ahelyett, hogy velem lehetnél - suttogta.
- Én szeretek prefektus lenni - szűkítettem össze a szememet. - Minden gondjával együtt.
- Tudom - mondta és homlokon csókolt. - Mert te ilyen kis kötelességtudó vagy, amit imádok benned. De én meg nem vagyok az, tudod jól.
- Tudom, na menjél! - nyomtam egy puszit a szája szélére.
- Délután várlak - mondta és megfordult.
- De hol? - kiáltottam utána. Válaszul csak intésre emelte a kezét a szőke fiú. Tekintetemmel addig követtem, mígnem már nem is láttam őt, mert elnyelte a zsibongó diáksereg.
Visszaültem a kupéba és a megérkezésünkig egy érdekes beszélgetést folytattam Ginny-vel a női témákról.
Ahogy a thesztrálok által húzatott kocsi a Roxfort felé döcögött, úgy váltam én is egyre izgatottabbá. Mindjárt itt vannak a vizsgák!
Egy kiadós ebéd és kipakolás után felmentem a szobámba, hogy ellenőrizzem, hogy minden házi feladatom kész e holnapra. Cafatokra szaggaták. És egy ‘B’ betű feküdt mellette. Egy cetlit találtam az ágyamon.

„ 3-kor a kapunál.
             D. “

Draco
° ° ° ° ° °
Egy egyszerű sétára gondoltam. Semmi több, hiszen nem vagyok egy romantikusan túlbonyolítós ember.
- Szia! - hallottam a hátam mögül egy halk női hangot.
- Szia, baba! - suttogtam és egy gyors csókot ültettem a barna lány telt, meggyszínű ajkaira.
- Mi történt? - kérdeztem, amikor láttam, hogy valami nyomja a szívét.
- Széttépték a házimat.
- Tessék? - húztam össze a két szemöldökömet.
- Egy B betű volt mellette - ekkor már beugrott. Blaise.
- Blaise volt. Múltkor egy kicsit összekaptunk - mondtam és a kezét megfogva sétálni kezdtünk.
- De min? - nézett rám, olvadt csokoládé színű szeme tágra nyílt a kíváncsiságtól.
- Hogy szerinte ez már nem én vagyok - mondtam egyszerűen.
- Téved - hajtotta a fejét a vállamra a lány. A szél lágyan fújt, így a griffendéles hullámos, barna haját néha az arcomba söpörte a fuvallat, de nem bántam.
- Fúriafűz? - nézett rám kérdően Hermione.
- Persze - bólintottam egy aprót, majd elindultunk az említett fa irányába. Szerettem nézni a mozgó fát, talán éppen annyira, mint a Fekete tó örvénylő vízét.
- Emlékszel arra, amikor arcul ütöttelek? - kérdezte és nyomott egy puszit az arcomra.
- Persze - nevettem fel és igen jól szórakoztam az akkori énemen. - Már akkor felfigyeltem rád.
- Tényleg?
- Persze - néztem rá. - Akármennyire is idegesítettelek és feltűnően utáltalak, azért én sem voltam vak.
- Nem tudom. Nekem mindig is egy tejfölszőke görény voltál, aki folyamatosan felvág az apja pénzével és az aranyvérével - húzta mosolyra piros ajkait.
- Ilyen is voltam. Csak mellette volt egy adag önbizalomhiány is. Tudod, azért vágtam fel az apámmal - undorodva sóhajtottam -, mert mással nem tudtam. A név kötelez, baba. Malfoy vagyok.
- Tudom - suttogta. - Te Malfoy vagy. Én pedig Granger.
- És ezzel semmi baj sincs - pusziltam meg az arcát.
- Anyukád hogy van? - kérdezte, én pedig elámultam.
Ezért szeretem. Ezért is.
Pansy meg a többi ‘kalandom’ egyszer se kérdezett anyámról vagy esetleg a családom többi tagjáról.
- Volt már jobban is - hunytam le a szememet és visszaidéztem az azkabani jelenetet.
- Sajnálom - motyogta és még jobban hozzám bújt. 
Visszasétáltunk a hídig, majd ott felültünk az egyik kőpárkányra és hagytuk, hogy a langyos szél fújja a hajunkat. A késő délutáni levegő illata keveredett a griffendéles hajának az illatával, én pedig azon voltam, hogy minél jobban – minél többet tudjak ebből a pillanatból elraktározni.
Lassan visszaindultunk a kastélyba, vacsoraidő volt.
- Este nem én járőrözök - húztam ki magamat.
- Lebeszélted Clearwater-t?
- Persze, baba. Rám hallgatnak a nők - kacsintottam, mire Hermione egy fintort vágott. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Hermione ujjai finoman körözni kezdtek a tarkómon, én pedig a másik kezemet a derekára csúsztattam.
- Tudom - mosolygott, majd elindult a Griffendél klubhelyisége felé.
- Akkor vacsoránál - szóltam utána.
- Nem untál még rám? - fordult meg egy pillanatra és elnevette magát.
- Rád? - kérdeztem és sebesen lépdelve beértem. Átkaroltam hátulról és megpusziltam az arcát, mire felkuncogott. - Soha. Szeretlek.
- Én is téged - hunyta le a szemét. A fejét a vállamra döntötte. Pár perc búcsúzkodás után én is elindultam a klubbom felé. Ahogy a hideg kőlépcső korlátját fogva elgondolkodtam.
Amióta beengedtem Hermione Granger-t az életembe boldog vagyok.
Azelőtt csak azt hittem, hogy az vagyok.
De a lányban volt a boldogság kulcsa.
_________________________________________
Sziasztoook!❤
Itt az új rész, egy nappal elkésve (😅bocsi).
Remélem tetszik, mégegyszer köszi @xXKamillaXx
😙.

A következő résszel is sietek;
Outlaaw