VÉR ÉS SÁR

tizenharmadik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Annyi idő után végre elérkezett a - számomra - várva várt nap. A téli bál napja.
Délelőtt érkezett Ron és Harry, olyan 10 óra tájékában. A táncunk jól ment, alig volt hiba benne már. A főpróba tegnap volt, így én nyugodtságot magamra erőltetve indultam ki Ginnyvel a pályaudvarra, hogy fogadjuk a fiúkat.
Ahogy a folyosón lézengtem, reggeli után, egy kéz kulcsolódott a derekamra.
- Szia Hermione - búgta Draco a fülemtől néhány centire, libabőrös lettem a fiú kellemesen mély hangjától.
- Helló Draco - fordultam meg és a kezeimet megtámasztottam a mellkasán. Gyors csókot nyomtam a szája szélére és kuncogva elhúzódtam tőle.
- Nananaaaa... - mordult fel türelmetlenül és visszahúzótt, majd olyan csókot adott, hogy beleszédültem.
- Így már jobb - nyugtázta pimasz elégtétellel, hogy az arcom piroslóan égett.
- Sokkal - forgattam meg a szememet. Sétálni kezdtünk, Draco arisztokratikusan hosszú ujjai lassan az enyéimre kulcsolódtak.
- Ma jönnek Harryék - fújtam ki szaggatottan a levegőt, Draco keze szorosabban kezdte az enyémet fogni, miközben a folyosókat róttuk.
- És Weasley patkány is? - szaladt ki a száján hirtelen, mire oldalba böktem.
- Igen, de ne hívd így kérlek - köszörültem meg a torkomat.
- Jó. Beszéltetek azóta? - kérdezte.
- Nem, éppen ezért félek is. Szóval...nem tudom, hogy hogyan fogja azt fogadni, hogy mi együtt táncolunk.
- Túlzottan nem érdekel, tehát pont leszarom, de ha neked ez fontos, akkor nem csókollak meg majd a tisztelt publikum előtt - szája sarkában huncut mosoly játszott.
- Nem, mármint, nem tudom. Felvállalnál? - álltam meg és a szemeit a szürke íriszekbe fúrtam. Draco átölelt, és megpuszilta a számat.
- Te lennél az első lány, akivel szívesen mutatkoznék - lehelte a számra.
- És...az apád, a barátaid, a családod? Mit fognak szólni, hogy egy - itt hezitáltam, de végül kimondtam - sárvérű a barátnőd?
- Egyáltalán nem érdekelnek. Egyedül te érdekelsz, és anyám véleménye. A többiek mehetnek a picsába. Apám meg valószínűleg nem tudja meg, mert az Azkabanban rohad - feszült meg az állkapcsa.
- Értem. Félek - hunytam be a szememet és eltereltem a témát.
- Ugyan, ne félj. Megvédelek, oké? - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Oké - húztam mosolyra a számat. Már nem féltem. Semmitől.

- Megyünk? Basszus, Mio...elkésünk - toporgott Ginny.
- Nem fogunk - nyugtattam meg a vörös barátnőmet és egy utoljára beletúrtam gesztenyebarna fürtjeimbe. Összébb húztam magamon a kabátomat és elindultunk. McGalagony megengedte, hogy csak mi ketten lemenjünk. Lebaktattunk a pályaudvarig, és 9 óra 53 perckor már lent is voltunk.
- Mondtam, hogy nem késünk el. Igazam volt vagy igazam volt? - nevettem fel. Ginny mellettem megvonta a vállát.
- Igazad volt, na - lökte meg a vállamat. Ekkor a Londoni vonat pöfékelve futott be a vágányra. Az ajtók nyíltak, néhány öregebb roxmortsi lakos lépett le, majd oldalra néztem, de ekkorra Ginny már Harry nyakában kalimpált.
- Meeerlinnre, de jó, hogy itt vagy! - sikoltozta a vöröske.
- Én is örülök neked, Ginny - csókolta meg a szokásosan csálé szemüvegű, sebhelyes fiú a barátnőmet.
- Szia - hallottam mögülem egy mély hangot. Ösztönösen megperdültem a tengelyem körül, hogy Ronald szemébe nézhessek.
- Szia - erőltettem mosolyt az arcomra. Ron szokásosan egy viseltes barna kabátot és kötött sapkát viselt, ami alól kilátszódtak a homlokába lógó vöröses tincsei. Arca frissen borotvált és kék szemei égetően mértek végig.
- Hogy vagy? - kérdezte, majd az arca rövid fintorba rándult, amikor meglátta, hogy a gerlepár már előre is rohant.
- Jól. Hogy lennék? - nevettem fel kínosan. Kicsit haragudtam még rá...kicsit. - És te? - kérdeztem vissza. Ez kezdett durván átmenni bájcsevejbe.
- Köszi, én is - dugta vörösre fagyott ujjait a kabátja zsebébe, hogy némileg felmelegítse azokat.
- Ééés...milyen a Roxfort? - tett fel egy újabb kérdést, csak, hogy ne kelljen csöndben gyalogolnunk egymás mellett.
- Szokásos - vontam vállat, és a kastély ódon sziluettjére tévedt a tekintetem. - Apropó, kivel táncolsz?
- Ha nem nagy baj, akkor...veled - vette le a sapkáját és felborzolta vörös haját.
- Hogy mi?! Tessék? - csattantam fel és megtorpantam. - Erről nem volt szó!
- Tudom, hogy az utolsó pillanatban kérdezem, de valahogyan mégis... - kezdte tétovázva, de feldúltan közbevágtam.
- NEM! - szóltam, a karomat keresztbefontam és gyorsítottam a lépteimen.

Draco
° ° ° ° ° °
Elkezdtem készülődni a bálra. Nem olyan nagy dolog, szóval a kezdés előtt 1 órával kezdtem kiválasztani a ruhámat. Egy sötétzöld dísztalárra esett a választásom. A hajamat kellőképpen felborzoltam, amikor is Blaise feltett egy kérdést; ‘Nem is mondtad még, Draco. Kivel is táncolsz?’
- Hermione Granger-rel - szorítottam össze a fogamat. Blaise hideg, sötétbarna szemei szánalmasan csillogtak.
- Te és Granger? Te és egy sárvérű?! - köpte a szavakat.
- Ne nevezd őt így - sziszegtem csendesen.
- Mindenki megőrült?! - morogta Zambini és bennem abban a pillanatban felment a pumpa.
- Miért? Parkinson annyival jobb? - vontam fel idegesen a szemöldökömet.
- Ő legalább aranyvérű - vonta meg a vállát a sötét bőrű fiú.
- Szarok a vértisztaságra! - féltem fel az ajtót és kiléptem és a fejemet a hideg kőfalnak vetettem. Le kellett nyugodnom.
Elérkeztünk a kezdéshez, a márványból készült lépcső alján vártam a partneremet. És vártam, és vártam... A lányoknak mi a fasz tart eddig?
És ekkor megláttam Őt.
A olvadt csokoládé színű szemei csillogtak; meggypiros, telt ajkai enyhén elnyíltak. Gesztenyebarna haja laza hullámokban volt, félig meddig felfogva. Egy borszínű ruhát viselt, ezüst nyakékkel. Aztakurva! Ezért megérte várni.
- Szia Draco! - ejtette ki puhán a nevemet és mosolyogva belém karolt. És ekkor a levegő megfagyott. Az összes szem ránk szegeződött és elkezdtek rólunk sutyorogni.
De nem érdekelt. Ma egyedül Ő érdekelt.
A Nagyterem felé vettük az irányt, én pedig még mindig a lányt néztem.
- Gyönyörű vagy! - súgtam a fülébe.
- Köszönöm - szökött pír az arcába. Az egész Roxfort táncolni kezdte a koreográfiát. Ugrások, forgások. Még élveztem is.
Meghajoltunk és levezettem Hermioné-t a tánctérről. Leültünk az egyik hófehér abrosszal borított asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Mellettünk a tánctér őrjöngött, de valahogy egyiküknek sem volt kedve az önfeledt táncoláshoz.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem és egy ösztönös mozdulattal átnyúltam az asztal felett és a barna lány kezét próbáltam megfogni, de ő csak az ölébe ejtette. Tudom, baba, hogy ez volt megbeszélve...de azért kurvára szarul esik.
- Egy kis manóbort, köszönöm - állt volna fel éppen.
- Maradj csak! - mosolyogtam rá kedvesen. Elindultam és szereztem egy borospoharat, melyet a feléig vörösen örvénylő borral töltöttem meg. Az én poharamba jég és Lángnyelv Whiskey került.
Visszatértem az italokkal, és láttam, hogy a távollétemig Szent Potterral beszélget.
- Helló Potter! - vettem fel egy vontatott hangot.
- Malfoy! - biccentett és a szája sarka felfelé rándult. - Akkor nem is zavarok tovább, már vár Ginny. Mindenképpen táncolni akar - sóhajtott fel gondterhelten és a hollófekete hajába túrva otthagyott bennünket.
- Itt a bor - adtam a kezébe a poharat, amibe a szomjas lány rögtön bele is kortyolt. Én pedig a whiskey-ért nyúltam. Szükségem volt rá, ugyanis láttam, hogy Weasley nagyon méregeti a mellettem ülő barna lányt, de persze ez Hermioné-nak fel se tűnt.
- Draco... - suttogta a lány, mire rögtön felé kaptam a fejemet.
- Igen, baba?
- Rá fognak jönni. Ron nagyon néz minket. - remegett a hangja.
- Nyugi, nem lesz semmi baj - nyugtattam a lányt -, inkább gyere táncolni.
Magammal húztam Hermioné-t és egy andalítóan lassú számra kezdtünk el táncolni. A lány csokibarna szemeibe fúrtam az én szürke íriszeimet, teljesen elvesztem bennük. A kezemet lágyan Hermione derekára helyeztem, ő pedig átkarolta a nyakamat. Beszívtam a lány rózsás illatát, és teljesen elfeledkezve magamról, magunkról eltoltam magamtól és egy ösztönös mozdulattal birtokba vettem Hermione telt ajkait. Senki se vette észre, kivéve egy embert. Egy törött pohár maradványai a földön és egy Nagyteremből kisiető kinőtt talárú Weasley.
Hermione pedig lefagyott, de aztán felszabadultan elnevette magát és nyomott egy puszit a számra.
_________________________________________
Sziaaasztook!
Meghoztam a báli jelenetet. Hát remélem tetszik mindenkinek!💞
Amúgy irtózatosan köszönöm a több, mint 1,2K megtekintést és a több, mint 100 vote-ot. Ezek annyira nem nagy számok, de nekem annál többet érnek.
Köszönöm, hogy olvastok!

Puszi😙; Outlaaw