VÉR ÉS SÁR

kilencedik

Hermione
° ° ° ° ° ° ° ° °
Forgolódva aludtam el. Álmaimban Malfoy csókja kísértett. Érzelmes volt.
Vagy csak beleképzeltem az érzelmeket?
Az éjjeliszekrényemen lévő vekker halkabb csörgésbe kezdett, de én csak unottan rácsaptam. Már rég' ébren voltam. Úgy, hogy ne ébresszem fel Ginnyt, Parvati Patilt és a többieket lábujjhegyen kisétáltam a fürdőbe. Némi szempillaspirállal próbáltam elfedni a fáradtság nyomait, és még kentem a számra még szőlőzsírt. A hajamat egy laza lófarokba kötöttem és felhúztam a fekete szoknyát, a blúzt és a többi ruhadarabot. A taláromat magamra vettem és úgy indultam lefelé. Fáradtan kóvályogtam a folyosón, amikor összetalálkoztam Lunával. A barátnőm vidáman szökdécselt és nem tűnt fáradtnak a kora reggeli órákban sem. Jó neki!
- Szia Hermione! - ajándékozott meg egy meleg mosollyal. Szőke tincsei mögül elővillantak retkes fülbevalói.
- Szia Luna. Jó reggelt! - álltam egyik lábamról a másikra. A hollóhátas lány kék szemeivel áthatóan fürkészett.
- Baj van, ugye? Hallottam, hogy Ronnal szakítottak. Sajnálom - jött oda és átölelt.
- Igen - hunytam le a szememet, majd amikor újra kinyitottam konokul a földre szegeztem.
- De most nem ez a bajod - simította meg a kezemet. - Valami más történt.
- Hát...nos, igen.
- Valami fiú van a dologban? - érdeklődött kedvesen.
- Mondhatni. Nem tudom, hogy mit érzek.
- Elmondod? - csavargatta a karjain a karkötőit, és lehajolt, hogy bekösse piros tornacipőjét.
- Igazából, nincs mit ezen túlragozni! - dehogynem, nagyon is tudod, hogy ez fontos.
- Rendben, nem muszáj elmondanod. Majd annak is eljön az ideje. Tisztázz le magadban mindent! - húzta meg a cipőfűzőjét utoljára, majd felegyenesedett.
- Köszi, Luna.
- Bármikor, Hermione! Amúgy szerintem Draco Malfoy aranyos fiú - húzta mosolyra száját, majd intett és tovább ugrándozott, miközben egy dallamot dúdolt. Honnan tudja?!
Kivertem a fejemből Malfoyt és elindultam reggelizni. Amikor beléptem a Nagyterembe rögtön a Mardekár asztala felé siklott a tekintetem. Malfoy ott ült és fáradt tekintettel vajazta a pirítosát. A tekintetünk találkozott, nekem pedig megremegett a gyomrom. És nem az éhségtől. A fiú rám mosolygott, majd a kávéért nyúlt. Apropó kávé, meghalok a koffeinért. Leültem Dean mellé, aki egy kisebb derelye halom mögül nézett rám.
- Szia Hermione! Öhm... fáradtnak nézel ki - köszöntött a sötét bőrű évfolyamtársam.
- Az is vagyok, Dean - értettem egyet és egy szelet kuglófért nyúltam. A csokis édesség némileg felvidított, de továbbra is kelletlenül nyammogtam rajta.
- Hú, bagolyposta - lelkendezett Dean. - Alig várom, hogy végre hozzák a Kviddics magazint, el kell olvasnom az interjút Viktor Krumról - Viktor nevének említésére újra görcsbe zárult a gyomrom. Negyedikben tetszett, de mivel távkapcsolat lett volna, csak barátok maradtunk. A bagoly az én asztalfelemre ejtette a Reggeli Prófétát, egy levelet Harrytől, ám mielőtt a tejeskávémba kortyolhattam volna, egy szürke bagoly konkrétan a fejemre ejtett egy cetlit. Kíváncsian bontottam ki a papirost.

„Granger!
Beszélnünk kell.
Holnap a fúriafűznél, 17.30-kor.
     Draco”

Merlin papucsára! Malfoy beszélni akar velem. A papírt a tenyeremben összegyűrtem és az agyamba véstem az időpontot. 17.30. Olyan messze van! Felálltam az asztaltól és elindultam a bájitaltan terem felé. Odafelé összefutottam Ginnyvel. Sietve indult reggelizni, ugyanis látszott rajta, hogy elaludt.
- Szia Mio, bocsi most rohanok! Nem akarom, hogy Lumpi leharapja a fejemet! - sebtében átölelt és rohant is utána. A zsebemből előszedtem Harry levelét, és felbontottam.

„ Drága Hermioném!
Nagyon sajnálom - Ron nevében is -, ami történt. Ettől mi meg barátok maradunk, és remélem, hogy Ronnal is rendeződnek a dolgaid.
Az akadémián minden rendben megy, már elkezdtem tanulni a vizsgákra, csak, hogy eltereljem a figyelmemet Ginnyről, ugyanis eszméletlenül hiányzik. És Te is. Találkozunk valamikor?

Barátod, Harry ”

Összehajtottam a levelet, és izgatottan a zsebemben gyűrtem.

Draco
° ° ° ° ° °
Az utolsó órám után, ami történetesen rúnaismeret volt és kivételesen figyeltem - amikor nem Grangert bámultam -, felálltam és a könyvtárba indultam tanulni.
Mániákusan számoltam a másodpercek könyörtelen múlását, és azon drukkoltam, hogy minél előbb 17.30 legyen. Amint felnéztem a bűbájtan leckémből, az karórámra esett a pillantásom. 17.00. Indulni kell. Nagy hévvel felpattantam, amivel kiérdemeltem Madame Cvikkertől egy ‘megöllek’ pillantást. Köszönöm, én is szeretem magát!
A pincébe siettem és a klubba mentem, hogy gyorsan lerakjam a cuccaimat. Éppen kiléptem volna az ajtón, amikor Pansy jött velem szembe.
- Szia Draco! - csacsogta. - Az utóbbi időben eléggé hanyagoltál.
- Volt okom rá - közöltem flegmán és a szőke hajamba túrtam.
- Naaa, ne durcázz. Olyan feszült vagy - jött közelebb és végigsimított a mellkasomon. -, ellazítsalak?
- Pansy. Kérlek, most hagyj. Sietek! - ütöttem el a kezét. Erre a fekete hajú lány összeszűkítette zöldes szemeit és gonosz vigyort öltött fel.
- Csak nem Sárvérhez? - duruzsolta a fülembe. Basszameg! A kurva életbe!
- Nem - ráztam meg a fejemet. - Hogy hihetsz ilyet?!
- Csak tudod, csiripeltek a madarak ezt azt! - csücsörített. - Tudod, szerintem senki se szeretné, ha Grangert eltalálná "véletlenül" egy Crucio!
- Ne merd! - sziszegtem.
- Hát mégis fontos? - kapta a szívéhez a kezét teátrálisan.
- Pansy, bazdmeg, elkések!
- Gondold át, szivi. Vagy én vagy Granger...
Összeszűkítettem a szememet és elrohantam. Ez a csaj nem százas, viszont, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy bántaná Grangert értem. Odaértem a fúriafűzhöz. Egy női alakot láttam, hullámos hajjal. Ő lesz az!
- Helló Granger! - köszöntem.
- Szia Malfoy! - fonta össze maga előtt a kezét. - Miről szerettél volna beszélni? - rögtön a közepébe. Gondoltam, baba.
- Erről-arról. Főként a tegnapi dolgokról. - ám mielőtt még kimondhattam volna, amit akartam, belém csapott a felismerés. Nem érdemlem meg őt.
Én már menthetetlen vagyok.
- Igen? - a lány hangja elvékonyodott.
- Szóval... - köszörültem meg a torkomat.
- Nyögd már ki, Draco! - kacagott fel idegesen. Ellenállok. Csak őt törném össze.
- Nekem ez semmit se jelentett! A csók. Érted? - fakadtam ki. Hazugság, hazugság, hazugság!
- Neked. Ez. Semmit. Se. Jelentett? - mondta lassan, a hangja egy oktávval feljebb csúszik és a szája is remeg.
- Nem - próbáltam hazudni.
- Értem. Sajnálom. Szia, Draco - fordult meg és láttamm, ahogy a háta egyenletesen rázkódni kezd a halk, visszafojtott sírástól.
Utánad mennék, baba. De nem lehet. Megint elbasztam.
Én is megfordultam és elindultam lassú léptekkel a kastély felé. Az első utam a mosdóba vezetett. Elővettem a zsebemben lévő pengét.
Ez nem megoldás!
De az!
Kurva jó, amikor az ember magával vitatkozik. Nem akarom. A pengét hátrahajítottam, de úgy, olyan erővel, hogy a hideg fém enyhén az ujjaimba mélyedt. Az öklöm hangosan csattant neki tükörnek. Fasza, újabb seb!
- Targeo! Ferula! - mutattam a kezemre, amelyről eltűnt a vér, és egy csinos kis fehér kötés lett rajta.
- Reparo! - mutattam a tükörre. Az üvegdarabok újra a helyükön. Ezt helyre tudtam hozni. De csak ezt.
_________________________________________
Hellóóóó!
Új rész, ahogyan megígértem. Ha tetszett, akkor ⭐&💬! Jövőhéten nem biztos, hogy lesz rész.

Szép hétvégét 💚;
Outlaaw