Újdonság

10K 367 14
                                    


Órák óta zötykölődünk az autópályán. A táj annyira unalmas, hogy nem tudok már mit nézni rajta. Egyszerűen csak bambulok magam elé, mint egy agyhalott zombi. Nincs túl sok kedvem ehhez az egészhez, és ezt anyámék is tudják. Vagyis ők nem a szüleim, inkább a nagynéném és a férje. Anyuék halála után ők vettek magukhoz, hiszen úgyse lehetett gyerekük. Szeretem őket, de mindent én se tűrhetek el. Csak azért költözünk, mert mostantól itt fognak dolgozni. Az új munkalehetőségtől teljesen belelkesedtek, így gyorsan nekem is kerestek egy iskolát, amit jónak találtak, és persze közel van az új otthonunkhoz. Nem akartam azt mondani nekik, hogy inkább maradnék a régi helyemen, régi barátokkal, így végül csak látványosan duzzogtam, és passzívan ellenkeztem a költözéssel. Az előző sulimban nagyon jól megvoltam. Kialakult a baráti köröm, nem voltam lúzer, vagy kirekesztett, mondhatni normális életem volt. De ez már a múlté. Letértünk az unalmas autópályáról, majd Los Angeles forgalmas utcáin kezdtünk el szlalomozni. Én már most elvesztem ebben a rengetegben. Fel néztem, csak felhőkarcolók , és kitudja hány emeletes épületek álltak. Az előző város ahol laktunk lényegesen kisebb népsűrűséggel rendelkezett, és könnyű volt benne eligazodni. Ezektől a monstrumoktól szinte fájt a fejem.
- Hihetetlen nagy ez a belváros ugye Shane? - fordult hátra Alan. Én erre csak megforgattam a szemeimet, majd inkább néztem ki az ablakon. Na nem mintha annyira érdekelne, hogy mi is van odakint. - Nem kell aggódnod. Nem itt fogunk lakni. Onnan még messze vagyunk. A város szélén van a házunk, közel az erdőhöz. - próbálkozott valami pozitív reakciót kitermelni belőlem a nevelőapám, elég kevés sikerrel.
- Shane, tényleg ne csináld ezt. Tudod mennyire rossz nekünk így látni téged? Igazán felnőhetnél már, hiszen nem vagy gyerek. Az életben bármikor jöhetnek olyan dolgok amik kellemetlenek számunkra, de meg kell birkoznunk velük. - osztotta az észt Sarah, azonban ezzel csak még kevesebb kedvem lett az egészhez. Tudtam hogy igaza van, ugyanis 18 éves létemre elég gyerekes voltam. Továbbra sem vettem őket emberszámba, nem reagáltam semmit.
Sötétedésre értünk oda. Egy költöztető autó már ott várt ránk. Alig lehetett látni a házat tőle, így muszáj volt nekem is kiszállnom a kocsiból, hogy legalább kívülről szemügyre vehessem ezt a csodát amiért "anyámék" annyira odavoltak. Érezd a szarkazmust...
Alapjában véve egy sima amerikai kertesház volt. Abszolút semmi különleges. Fehér falak, kis tornác az elején, kissé vidékies négyre osztott ablakok. Hát nem egy modern álom, de nem is nagyon vártam mást.
- Gyere Shane ne tátsd a szád - mosolygott rám Sarah, így kelletlenül követtem őket befelé. Belülről is a szokásos amerikai otthon kisugárzás áradt a falakból. A még üres szobák egy kicsit ugyan barátságtalanak voltak, de tudtam, hogy Sarah nagyon ért a rendezkedéshez, és biztos voltam benne, hogy már hetekkel ezelőtt megtervezte mi hova kerüljön.
- Ez a konyha. Ugye milyen tágas? És egybe van a nappalival. Mindig is ilyet akartam-örült a fiatal nő, miközben körbejárta a helységet.
- A szobák az emeleten vannak. Shane ha gondolod válassz először te, hogy melyiket szeretnéd a sajátodnak. - Alan odament a feleségéhez, és arcon puszilta. Egy boldog fiatal házaspárnak tűntek kívülről. Persze tudtam, hogy ez nem teljesen így van, de örültem, hogy legalább most boldogok. Feltrappoltam az emeletre, hátha meglepődök, vagy találok valami szokatlant, de csalódottan nyugtáztam magamnak, hogy ez nem így lesz. Három szoba volt, és egy fürdő. Lent is volt egy fürdőszoba, így legalább ha szükség van rá, lehet menni oda is. Ez a reggeli készülődésnél igazán hasznos lehet.
Nem igazán fogott meg egyik szoba sem, így lementem a földszintre, ahol anyuék még mindig nagy gonddal vizsgálgatták a házat. Most éppen a mosdót.
-Nem tetszik egyik se. - mondtam nekik. Nekidőltem az ajtófélfának, és keresztbe tettem a kezem. Igyekeztem semleges és unott ábrázatot mutatni. Felém fordultak mindketten, láttam, hogy nem erre számítottak. - Válasszatok ti. Úgyis több szoba van-mondtam, majd indulni készültem.
-Várj. Van egy szoba lent is. Bár nem gondoltam, hogy aludni fogunk benne, de ha az tetszik, akkor viheted-mosolygott rám Sarah kedvesen. Erre csak biccentettem, majd elindultam felfedezni azt a bizonyos nem alvásra szánt szobát. A folyosó legvégén volt az ajtó, amikor benyitottam, azonnal tudtam, hogy nekem ez fog kelleni. Igaz még bútor híján volt, de el tudtam képzelni hogyan rendezném be, és nem utolsó sorban a teraszra nyíló erkélyajtó is nagyon vonzott. A kertre nézett, a sok zöld, és a természet pedig mindig is jó érzéssel töltött el. A telkünk végétől már kezdődött az erdő, hatalmas fák terebélyesedtek a kerítésnél. Vajon mekkora lehet ez az erdő? Meddig tart? Milyen állatok élnek benne? Ledobtam a táskámat, ezzel jelezve, hogy elfoglaltam a szobát. Mintha én lennék Kolumbusz a felfedező, aki új földre lépve leszúrja  a zászlaját, jelezve, hogy ezentúl az az övé.
- Akkor itt fogsz aludni? A kerthez is van egy külön ajtó. Ebből a szobából csak a teraszra lehet kijutni. - hallottam meg Alan hangját a hátam mögül. Persze már másodpercekkel ezelőtt észrevettem, hogy itt van és engem figyel.
- nem baj. Jó lesz ez. - biccentettem flegma fejjel, majd mentem vissza a kocsihoz a cuccokért.
Órákon keresztül pakoltunk, majd amikor az összes dobozt sikerült behordani, jöhettek az ágyak, és a nehezebb bútorok. Éjfélre végeztünk is, a költöztető elment, mi pedig ott álltunk magunkra maradva a sok kipakolandó, dobozzal.
-Egyenlőre az ágyakat vigyük a helyükre, hogy tudjunk min aludni. Holnap ráérünk a többit. - Alan kijelentésére egyetértően bólogattunk, majd segítettem nekik felcipelni az ágyat az emeletre. Utána az enyémet is a lenti szobába, majd még kitalálták, hogy a szekrényt is inkább most kellene felvinni, így még azt is megcsináltuk. Hajnalra már ágyban voltam. Nagyon kimerültem ebbe a mai napba, de mégse jött álom a szememre. Kissé izgatott voltam az új hely miatt, főleg a szobám miatt. Már most megszerettem. Felültem az ágyban, és kinéztem az ablakon. Igaz sötét volt már, de a szemeim kiszúrták a fiatal szarvast a kerítésünk túloldalán. Egy ideig szemeztem vele, szívesen kimentem volna, de nem akartam éjszaka felfedezni az erdőt. Amikor felvillant a szemem, a szarvas megijedt és elfutott.

***

Első nap a suliban. Igen ez is elérkezett. Nagyon izgultam miatta. Ez a negyedik napom a városban. Még semmit nem volt időm megnézni, felfedezni, az erdőben sétáltam már, de nem mentem túl messzire. Furcsa érzésem volt a fák között, így ezt még halogattam. Inkább pakolással és a bútorok tologatásával telt el ez a pár nap. Pár szomszéd át is jött segíteni, egész rendesek voltak. Amint meglátták, hogy itt vagyunk, sorban érkeztek és üdvözöltek minket.
- Megérkeztünk- szólt egy lágy hang mellőlem. Tiara az egyik szomszédunk volt, és mint kiderült az iskolatársam, így ő kísért el ma, hogy odataláljak. Felpillantottam az épületre. Egész modern. Szerettem a modern építészetet, reméltem, hogy belülről is hasonlóan fog kinézni. Szerencsére nem kellett csalódnom.
- Itt van az igazgatói. Sok sikert. Megvárlak a kapunál suli után, ha akarod hazafele is elkísérlek. - mosolygott rám Tiara. Egész aranyos volt. Ha jól tudom, csak egy évvel volt alattam.
-Igen az jó lenne. Köszi - viszonoztam a mosolyt, majd bekopogtam az igazgatóiba.
Nem vártam, hogy ennyire kedvesen fogadnak, valahol kellemes érzéssel töltött el ez az egész. Találkoztam az osztályfőnökömmel is, majd együtt mentünk be az osztályomhoz.
- Sziasztok. Gondolom már tudjátok, hogy ma egy új osztálytárs érkezik hozzátok. - szólalt meg a nő mosolyogva. - szeretném bemutatni nektek. Gyere mutatkozz be-intett a kezével, mire beléptem, majd kiálltam az osztály elé. Nem mondom, elég kínos volt az egész. Másodpercekig csak szemeztem mindenkivel, majd nagy levegőt vettem.
- Sziasztok Shane Morgen vagyok. A szüleim itt kaptak munkát, ezért ide kellett költöznünk, még ha ez az utolsó évem is az iskolában. De remélem azért majd jól kijövünk-mondtam határozottan.
- Remek. Ülj le van egy üres hely-muttata a tanárnő. Amíg hátramentem a padomhoz, éreztem a tekinteteteket rajtam. Leültem két fiú közé. Mindketten rám néztek.
- Szia Jared vagyok- nyújtotta a kezét az egyik. Fekete haja volt, és elég rosszfiús arca, amin ha jól láttam még egy alig kivehető vágás is volt.
- Szia-ráztam vele kezet.
- Hé ne tedd rá a kezed rögtön az új fiúra-hallottam meg egy jóval magasabb fekvésű hangot.
-Én Leon vagyok. Jared az osztály rosszfiúja, úgyhogy inkább ne kerülj a közelébe. - súgta oda nekem, de a másik felemen ülő így is meghallotta.
- Hé, díszbuzikám. Majd pont te fogod megmondani, hogy kivel fog barátkozni mi? - vetette oda ellenségesen a srácnak, aki erre csak flegmán rányújtotta a nyelvét. Egyébként volt abban valami amit mondott. Leon eléggé hogy is mondjam... Színesen öltözött. Ha jól láttam, a nyelvében egy piercing is volt. Úgy éreztem magam, mint aki két katasztrófa között ül. Egyik oldalamon maga a sátán, másikon pedig egy hippi cupido. Egész nap őket hallgattam, ahogy szapulták egymást, így nem igazán tudtam figyelni az órákon. Nem lesz unalmas ez az év, már előre érzem. És ez így is lett.

FalkábanWhere stories live. Discover now