Falkában

Béke?

Elég nagy felfordulás tört ki aznap éjjel. Rengeteg halott, és sebesült. Azt hiszem több mint tíz embert öltem meg aznap este. Amikor kiértek a mentők és a rendőrök, látni lehetett az arcukon a borzalmat. Valószínűleg ilyet még soha nem láttak. Miattam volt ennyi halott, de ha nem teszem ezt, lehet, hogy még most is harcolnánk és szenvednénk, mert a nehogy valakit megöljünk stratégia ehhez vezetett volna. Colt Margeryre bízta a magyarázkodást, és elvitt engem a helyszínről mielőtt nekem is kórházba kellett volna vonulnom. Elég volt a múltkori. Leont és Annát viszont be kellett szállítani. A többieket is megvizsgálták. Azt hiszem mindenki sokkos állapotban volt. Leont műteni kellett, de mivel a vérzést még időben elállítottam, így nem került életveszélybe, viszont a golyó csúnya károsodást okozott. Nem volt biztos, hogy teljesen fel tud épülni belőle. Percy ki se mozdult a szobájából. Már nem érdekelte, hogy ki mit gondol róluk, annyira aggódott a fiúért, hogy jelenleg nem számított a kis titkuk. 
Az én sérüléseim másnapra már félig meggyógyultak. Még kellett egy kis idő, de már rendesen tudtam menni és mozogni. Azt hiszem az adrenalin miatt a harc közben nem is éreztem mekkora fájdalmaim vannak. Csak akkor zuhant rám az érzés, amikor visszaértünk Colt falkájához. Hirtelen mindenem elkezdett sajogni, és alig kaptam levegőt, majd talán el is ájultam egy pár percre. Colt anyukája mindent megtett, hogy enyhítsen a fájdalmaimon, míg Colt rezzenéstelenül végig nézte a szenvedésem. Láttam rajta, hogy ez neki is fáj, de ezzel büntetett. Remélte, hogy még vissza tud terelni a helyes útra, mielőtt végleg letérnék róla. Hagyott szenvedni, szerinte ez megfelelő büntetés azért amit tettem.

Anna hamar jobban lett, viszont az arcán valószínűleg örökké egy heg lesz. Jared igyekezett nyugtatni őt, hogy szerinte nagyon menőn néz ki, de szegény lány teljesen ki volt akadva. Nem csak az arca miatt. Inkább azon, hogy  mi a fene történhetett. Pár nap alatt összeszedtük magunkat, majd bementünk Colttal és az ikrekkel mindkettejükhöz. Közösen úgy döntöttünk, hogy elmondjuk mi miért történt. Ennyivel tartoztunk nekik.

Beérve leültünk velük szemben az ágyra. Anna átjött addig Leon szobájába. Csendesen néztünk egymásra Margyval. Már mindent megbeszéltünk, ők is beleegyeztek abba, hogy felvilágosítsuk a barátainkat.
- Ez egy hosszú és elég hihetetlen történet lesz- sóhajtottam fel. - talán a legjobb ha én kezdem a mesélést, mert az egész bonyodalom miattam indult el. Azzal, hogy a városba érkeztem... - kezdtem bele a dologba.

...

Egy héten keresztül ment a találgatás, hogy vajon ezután mi fog történni. Legalábbis én alig tudtam valamiről. Otthon maradtam a falkával, és még suliba se mentem, bár nem is volt hozzá nagy kedvem. Amint felgyógyultam újra belevágtam az eddzésbe, hiszen ebből csak is háború lehet. Nem tudtam másra gondolni, csak erre, és fel kellett rá készülnöm. Mivel nagy veszteség érte a vadászokat, így nem támadtak többet. Egyenlőre. Tyler és Colt majdnem minden nap találkozott egymással, és hosszasan tárgyaltak valamiről. Ez valami falkavezér dolog lehetett. Nem akartam beleavatkozni, de reméltem, hogy Colt majd beszámol mindenről. Persze mit is gondoltam? Miután ennyit gyilkoltam szinte hozzám se szólt. Ahányszor rám nézett, azt a furcsa csillogást láttam a szemében. Csalódott? Vagy fél tőlem? Nem tudtam megfejteni pedig azt hittem jól ismerem már. Tényleg alig szólt hozzám, ezért is lepődtem meg annyira, amikor egyik délután elém állt.
- Öltözz valami vállalhatóbba. - biccentett felém. Éppen a kanapén ültem egy sulis tankönyvvel a kezemben, egy darab alsónadrágban. Csak kényelmesen, mintha otthon lennék. - megyünk a Tanácshoz-közölte rezzenéstelenül.
- Mii? - összecsaptam a könyvet. - Én is? Miért? Nem vagyok se falkatag se alfa. Minek menjek? - akadtam ki. Azt hiszem kissé megijedtem.
- Mert kaptam egy levelet tőlük, hogy aggasztó a viselkedésed. Az én területemen vagy. Az én felelősségem, ha nem is vagy a falkámban. - mondta. Pontosan ettől féltem. A Tanács minden természetfeletti úgymond kormánya volt, de csak nagyon ritkán avatkoztak bele bármibe is. Erről is csak nemrég szereztem tudomást. Azt se tudtam, hogy létezik ilyesmi!
- Nem mehetek oda! Mit fognak velem csinálni? Börtönbe csuknak? Vagy valami természetfeletti javító táborba küldenek? - felálltam, és igyekeztem visszanyerni a lelki nyugalmamat. Bár ez most esélytelennek tűnt.
- egy óra múlva indulunk. - Colt ezzel befejezte a beszélgetést, és már hátat is fordított nekem, amikor hirtelen eszébe jutott valami.
- Add a kezed-a zsebében kezdett el kotorászni, majd a markába rejtett valami apró és csillogó tárgyat. Értetlenül nyújtottam felé a mancsomat, a tenyeremmel felfelé, mire belehelyezte a kis aranykarikát. Nagyot néztem. Egy gyűrű?
- Ez legyen rajtad amíg ott vagyunk. Mindenképpen viseld. A bal gyűrűsujjadon- határozta meg konkrétan a dolgot, majd otthagyott.