Falkában

Harc

-Au...-szisszentem fel, amikor Colt a fertőtlenítővel az arcomhoz ért.

- Akkor bezzeg nem fájt amikor megragadtad a hangsúlyozom, ezüst szegecsekkel kidíszített korbácsot. Mégis mit gondoltál? -nyomta rá még jobban a sebemre a fertőtlenítőt, én meg igyekeztem elhúzódni tőle, de nem engedett.

- Akkor tényleg nem fájt annyira.-mondtam halkan.

-Menj fürödj le. Bűzlesz.-mondta amikor befejezte a kezelésemet. Igaza volt. Felkeltem, majd bementem a fürdőbe. Vigyáznom kellett, hogy a kötésem amit Colt eszkábált össze a kezemre és a fejemre, ne legyen vizes. Igazán bejöhetett volna segíteni... Na mindegy. Hamar túlestem a zuhanyon, majd meztelenül mentem vissza, hiszen nem vittem be magammal semmit sem. Megálltam előtte, kicsit növeltem az egómat azzal, hogy néztem ahogy végigmér.

- Tessék-dobott oda egy pólót, majd ő is elment zuhanyozni. Az ágyán feküdtem amikor visszatért. A plafont bámultam, és a történteken gondolkoztam.

- Azt hiszem a kanapén kellene aludnod ma.-mondta halkan. Rápillantottam. Ezzel most eléggé meglepett.

- Haragszol rám?-kérdeztem.

- Mondhatni.-morogta kelletlenül. - nem kellett volna megölnöd.

- Nem kellett volna? Mondd csak, ha a helyemben lettél volna mégis mi a fenét tettél volna azután, hogy közölte, hogy ő okozta a tüzet amibe az apám belehalt, az anyám pedig beleőrült?-emeltem fel a hangom. Ez nem igazán tetszett neki. Láttam, hogy összerezzent. Talán nem is hallott még engem kiakadni.

- Ott rontottad el, amikor megölted azokat a sikátorban. Törekednünk kell a békére.-igyekezett nyugodt hangon beszélni hozzám, de ezzel csak még jobban felidegesített.

- Igen? És ők mégis mikor törekedtek a békére? Amikor megölték apádat? Akkor bezzeg nem volt baj, hogy öltem amikor az apád gyilkosát öltem meg!-köptem az arcába, mire tágra nyíltak a szemei.

- Megölted?-lehelte halkan. Láttam, hogy lefagyott nála a Windows, így hagytam had indítsa újra. -Nem kellett volna- mondta végül.

- Akkor már nem élnél. Rád tartotta a fegyverét-közöltem vele, majd felkaptam a telefonomat, és kivonultam a szobájából. Tényleg a kanapén kellett aludnom. Nem hiszem el. Mégis mit gondol, hogy majd szépen megkérem a vadászt, hogy ne lője le? Nyilván nem fogja. Nagyon dühös voltam rá. Még Tyler sem akadályozott meg abban, hogy rátámadjak a nőre. Ha jól láttam ő is teljesen lefagyott amikor kijelentette, hogy miatta történt a tűzeset. Ezek szerint nem tudott róla. Még akkor is egy helyben állt, amikor brutálisan szétszabdaltam a nő mellkasát, majd elharaptam a torkát. És nem is voltam átváltozva. Lehet, hogy Coltnak ez nem tetszett? Biztos szép látvány lehetett, ahogy a félig emberi állkapcsommal martam bele Lauren bőrébe.

Átfordultam a másik oldalamra. Úgy éreztem ez az agresszió már hozzám tartozik. Semmiképp sem akartam megváltozni. Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam így. Önző vagyok? Nem újdonság. Szükségem volt arra, hogy felépítsek egy erős védelmet magam köré, hogy többé ne történhessen ilyen az életemben. Ökölbe szorítottam a kezem amikor legördült az első könnycseppem. Annyira hiányzott apa és anya. Hiába minden próbálkozás ha belül ugyanolyan törékeny maradok. 

- Sajnálom apa.

...

Már bőven január volt amikor megtörténtek az első összetűzések. Iskolán belül is nagy volt a feszültség köztünk és Tylerék közt, de amint kijutottunk az utcára, többször is volt, hogy összeverekedtünk. Na jó, azt hiszem inkább csak én verekedtem. Colt továbbra is azon agyalt, hogy hogyan lehetne békés úton elrendezni az ügyet. Persze nem voltunk mindig együtt, így volt esélyem bunyózni a fiúkkal úgy, hogy csontok törtek és repedtek, míg az ikrek ki nem húztak a csávából. Nem volt képem ilyenkor Colt elé állni. Amúgy se hiszem, hogy nagyon aggódik miattam. Legalábbis mióta tudja, hogy egy öldöklő gép vagyok, azóta kevésbé törődik a testi épségemmel. Bár azóta nem is öltem meg senkit sem. A harcstílusom viszont drasztikusan megváltozott. Átalakítottam a mozdulataimat úgy, hogy sokkal érzékenyebb helyekre támadtam, ezzel nagyobb fájdalmat és sérülést okozva az ellenfelemnek. Mivel Colttal laktam együtt, így a falkából jó páran szívesen gyakoroltak velem. Először furcsa volt, hogy valaki egyáltalán szóba állt velem, de aztán kezdtem megszokni. A kisebbek inkább féltek tőlem, de a fiatalok kíváncsian fordultak felém. Legtöbbször egy Garret nevű férfi volt a partnerem. Ő már javában a negyvenes éveiben járt, családja is volt, de mégis nagyon kedves volt velem és érdeklődő. Sok hasonlóságot véltem felfedezni Colt és közte. Legalábbis a mozdulatok terén.