Falkában

10 évvel később

- Hailey, ne piszkáld már Ericet!

- De képtelen megcsinálni még ezt az egyszerű feladatot is! Olyan béna.

- Neked sem ment rögtön elsőre. Majd belejön. Lehet jobban fog neki menni mint neked.

- De...

- Hagyd békén. Csináld tovább a gyakorlatot nem akarok hallani egy szót se erről többet.

Hailey végre durcásan ugyan, de folytatta a munkát. Elégedett sóhaj szakadt fel belőlem amikor végignéztem rajtuk. Mind ígéretes gyerekek voltak, jelenleg 6-an edzettek velem, ami nem túl sok, de az utóbbi években már ez is jó számnak számít. Még egy óra volt hátra, majd utána hazaküldtem őket, én pedig a saját otthonom felé vettem az irányt. Mosolyogva néztem végig a táboron. Olyan sokat kaptam ettől a helytől. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a saját falkámban fogom a fiatalabb generációt oktatni, és lám most itt állok.

Beléptem a házba, ahol ínycsiklandozó illatok csapták meg az orromat. Azonnal a konyhába mentem és vigyorogva támaszkodtam az ajtófélfának. Egy fekete hajú lány forgolódott a pultok körül, fiatal arca érettséget sugárzott, pedig nem volt több 16 évesnél. Akár a húgom is lehetne.

- Szia Megan. Úgy érzem ma is degeszre zabálhatom magamat.-köszöntem a lánynak, aki mosolyogva fordult felém.

- Szia Shane. Kérsz egy kis kóstolót?-nyújtotta felém a kanalat, amit habozás nélkül kaptam be.

- Au ez forró.-legyezgettem a számat. Persze már mindegy volt hiszen kicsit megégetett.- de nagyon finom. 

- Akkor jó. Tettem bele gy kis gyömbért is. Nagyon megdobja az ízvilágát.- mosolygott rám. 

- Nem tudom mihez kezdenénk nélküled.-vágtam le magam az asztalhoz és onnan néztem a fiatal lány sürgölődését. 

- Ugyan. Colt anyukája istenien főz.-nevetett fel.- biztos vagyok benne, hogy meglennétek az én kísérletezéseim nélkül is.

- De magunkra nem tudnánk főzni.

- Ebben biztos vagyok. Hogy ment az edzés?-fordult felém.

- Egész jól. Kezdenek belejönni. Bár némelyik igazi kölyökfarkas. Kicsit neveletlenek.-ingattam a fejem elgondolkodva. 

- Megint Hailey? Nézd el neki. Majd kinövi. Szereti Ericet azért piszkálja.-Megan csak kedvesen mosolygott rajtam.

- Ma nagyon durván ellökte-ráztam meg a fejem.- Pedig igyekszem rendesen nevelni. Persze nem pótolhatom a szüleit.

- Megjöttem!

A hangra azonnal felpattantam, és már rohantam is a bejárathoz. Boldogan öleltük át egymást Colttal. Éreztem rajta, hogy fáradt. Biztos megint nehéz napja volt.

- Üdv itthon.-suttogtam a nyakába bújva. - milyen volt a munka?

- Fárasztó. Sok a hülye ember.-beleszimatolt a levegőbe.-az erdő túloldaláról éreztem már ezt a finom illatot. Mit főz Megan?-átkarolta a derekam, majd együtt mentünk be a konyhába.

- Csirke lesz.-válaszolt a lány.- De meg kell várnunk apáékat is.

- Mikor eszünk?-lépett be Colt édesanyja is a kis helységbe. Úgy látszik mindenkinek az orrába mászott már a hús illata, alig vártuk, hogy megkóstolhassuk.

- Amint apáék megjönnek.-mondta újra Megan.

- Szia Colt milyen napod volt?-fordult a nő kedvesen a fiához. A ház megtelt hangokkal. Nemsokára Garrett és a felesége is befutott, így már nem kellett tovább várni.