Falkában

Még mindig kirándulunk

Másnap már korán reggel elindultunk. Colt rázott fel, majd a kezembe nyomott egy szendvicset.

- Nemsokára indulunk. Pakolj össze. A kocsiban is megeheted a szendvicset ha most nem kéred-mondta olyan gyorsan, hogy ezt reggel 7-kor kómás fejjel még sehogyan se tudtam felfogni, inkább csak bólogattam, majd félretettem a szenyát, és pakolni kezdtem. Tíz percen belül elindultunk, és máris az autópályán száguldottunk. Elgondolkodva majszoltam a kenyeret, amit nagy valószínűséggel Colt csinált nekem. Még sose csinált nekem reggelit. Mindig én csinálok, mert nálam potyázik. Biztos kihasználta az alkalmat, hogy nem azt kell ennie amit én adok neki.

- Jól aludtál?-kérdezte kiváncsian. Eszembe jutott az éjszakai kis balesetem, mire fülig pirultam.

- Igen jól-bólogattam nagyon meggyőzően.

- Legközelebb legyél halkabb-jegyezte meg, majd amikor ledöbbenve ránéztem, elnevette magát.

- Basszus, Colt. Minek hallgatóztál?

- Nem tehetek róla. Még a szívverésedet is hallom. Most is. Tudod, hogy milyen jó a hallásom.-mentegetőzött, de nem igazán tűnt olyannak mint aki nagyon megbánta a dolgot. Én már fülig pirulva hápogtam, hogy mégis mit kellene most mondanom neki.

- Mindenkivel előfordul, hogy kezelnie kell magát-durcáztam be.- Legközelebb ne hallgatózz.

- Lesz legközelebb is? Biztos ne hívjak fel egy pornóst? A hangod alapján simán elmennél oda-szekált még egy kicsit. Már tényleg nem tudtam hova vörösödni. Dühös is voltam, és nagyon zavarba jöttem tőle. Egyáltalán mért kellett elmondania, hogy hallott? Sokkal nyugodtabb lennék ha nem tudnék róla.

- Ez köcsög volt-mondtam végül.

- Bocsi-mosolyogva nézett engem. Tüntetően elfordítottam a tekintetem.

- Hé-bökött meg, de nem reagáltam semmit. Úgy kell neki. Most feldühített. Tudtam, hogy gyerekesen viselkedek, de pár óra és úgyis megbékélek.

- Szóval most bevágtad a durcát. Rendben.-sóhajtott fel, majd az útra szegezte a tekintetét. Ez az. Te vezetsz. Az utat nézd ne engem.

Egyre kietlenebb tájakra tévedtünk, végül le is tértünk egy földútra. Egy hatalmas kanyonban vezetett a nyom, a vörös sziklák fenygetően, de védelmezve magasodtak fölénk. Minden pillanatban olyanok voltak, mintha zuhannának lefele, pedig meg se mozdultak. Gyönyörűek.

- Itt jó lesz-mondta, majd letért az útról. Még mentünk egy pár kilométert, hogy messzebb legyünk a föld úttól, amin amúgy se jár senki.- Ma este úgyse alszunk, úgyhogy én nem hoztam semmit.

- Nem akarsz most ledőlni kicsit? Aludhatnál amíg a hold feljön.

- Ez nem is rossz ötlet-bólintott, majd hátradöntötte az ülését.

- Tudom mivel az enyém-vigyorogtam. - Addig figyelem a környéket.-kiszálltam a kocsiból.

- Ne menj meszire.

- Ne aggódj nem hagyom, hogy megtámadjanak amíg alszol.

- Mármint nem miattam mondtam ezt. Nehogy eltévedj-pislogott laposakat.

- Farkas vagyok. Visszatalálok szag alapján-néztem rá tök értetlenül. Néha komolyan úgy éreztem nem tudja felfogni, hogy attól, hogy félvér vagyok, még én is úgy működök mint ő. Legalábbis nagyon hasonlóan. Inkább farkas vagyok mint ember.

Elindultam. A kanyon egyik mélyebb pontjánál álltunk meg. Felnéztem, nem tudtam nem kihívásnak venni a sziklafalakat. Mászni kezdtem. Persze elég óvatos voltam, és nem is mentem magasra. Volt egy két fa, kaktusz a völgyben, de így elláttam felettük, és feltérképeztem az egész helyet. Bár amilyen sivár volt növényzetileg, nem volt nehéz. Itt hiába megyek 1000 km-t, ugyanazt fogom látni mindenhol. Leugrottam, majd elmentem a másik irányba. Egy lelket se láttam a közelbe. Apró rágcsálókat hallottam, de mind elbújtak amikor meghallották a közeledésemet. Fent egy ragadozómadár körözött, de jelenleg nem akadt prédára. Hamar továbbállt. A nap már kezdett lemenni, így visszamentem a Jeephez, ahol Colt még húzta a lóbőrt. Beültem mellé a kocsiba, és figyeltem őt. Még nem akartam felkelteni, de mintha megérezte volna, hogy itt vagyok, kinyitotta a szemét.