Falkában

Kutatás a tegnap után

Jöjjön aminek jönnie kell. Elmentem zuhanyozni, mert már kezdtem én is rosszul lenni a szagomtól és az már elég nagy baj. Kivettem valami kényelmes póló farmer kombinációt, majd magamra öltöttem, és már írtam is Tiarának, hogy megyek. Azért mégis inkább szólok neki és nem csak úgy beállítok hozzá. Kitudja lehet még ő is csak ébredezik. Becsengettem a szemben lévő házba, majd egy negyvenes éveiben járó nő ajtót nyitott. Tiara anyukája. Már többször találkoztam vele, hiszen ők is átjöttek ismerkedni amikor beköltöztünk.

- Jó napot! Tiara itthon van?-kérdeztem a háta mögé pillantva, hátha a lány ott bújkál valahol.

- Igen itt van. Gyere csak be. -engedett be kedvesen mosolyogva, majd becsukta utánam az ajtót.- Fent van a szobájába. Odatalálsz ugye?

- Igen köszönöm-már szedtem is a lépcsőfokokat, majd megtorpantam az ajtója előtt. Vajon mit csináltunk tegnap? Mekkora gáz már, hogy alig emlékszem. Bár van egy sejtésem, de nem akartam még elhinni. Bekopogtam, majd miután kihallatszott, hogy szabad, benyitottam.

- Szia. Itt vagyok-mosolyogtam a lányra. Nyoma sem volt a tegnapi bomba nőnek, semmi smink, vagy szép ruha. Természetes arcbőrrel, és kényelmes melegítőben hasalt az ágyán. Így is nagyon szép lány volt. Nem is értem mért kellett tegnap annyira kitennie magát.

- Szia. Gyere ülj csak le.-paskolta meg maga mellett az ágyat. Úgy tettem ahogy mondta. Várakozóan néztem rá. Most nekem kellene mondanom valamit? Vagy kérdeznem? Ő rendesen emlékszik vajon? Csak úgy kavarogtak bennem a kérdések, mint mosógépben a ruhák.

- Szóval szerintem a tegnapi... Én tényleg jól érzem magam veled, de igazából nem tudok többre gondolni mint barátság extrákkal dologra. Mármint kedvellek meg minden, de nem akarok jelenleg komoly kapcsolatot. - hadarta el gyorsan. A végére kicsit kipirult az arca.

- Várj... Lassíts. Tiara. Az a helyzet-itt most rajtam volt a pirulás sora.-Szóval én alig emlékszem valamire a tegnapból. Ha esetleg felvilágosítanál, hogy mi a fenét csináltunk az nagyon jó lenne.

A lány szemei kikerekedtek.

- Komoly nem emlékszel? Ne már Shane. Na mindegy-felsóhajtott.- A lényeg, hogy egy csodás  éjszakát töltöttünk el. Igazából nekem se tiszta minden, de az megmaradt, hogy nagyon élveztem-kacsintott rám. Zavartan beharaptam a szám szélét. Nem teljesen értettem a lányt. Ennek ellenére az előbb azt mondta, hogy nem akar semmi komolyat. Mondjuk én ennek csak örültem, de  elég meglepő volt. A lányok általában egy ilyen élmény után a karjaimba omlottak.

- Ha jó volt akkor oké-vigyorogtam rá.- Tudod igazából én se akartam kikezdeni veled. Nehogy megbántsalak vagy ilyesmi. Tökjó barát vagy és ezt nem akarom mássá alakítani-vallottam be. Nem volt csalódott, nem hullajtott könnyeket. Inkább megkönnyebbülést véltem felfedezni az arcán.

- Szuper. Egyébként meg azzal az indián sráccal csak úgy szikrázott köztetek  a levegő. Úgyhogy nem hiszem, hogy én kellenék neked.-erre a kijelentésére leesett az állam. Mégis honnan? Látva értetlenkedésem, előszedte a mobilját, és megmutatta a képet, amit Margery csinált rólunk. Csak hápogtam.

- Kinyírom azt a lányt. Mért kell mindenkinek elküldenie?-fogtam a fejem, hogy ezt demégis hogy magyarázom ki? - Nincs semmi közöttem és közte-mutattam a képre.-ez csak egy rossz pillanatban készült kép. Nem vagyok meleg.

- Te ezt mondod de vajon Colt is így van vele?-zárta le a telefonját, majd ledobta az ágyra.- Egész este téged figyelt Shane. Kizárt, hogy közömbös lennél számára-mondta haláli nyugodt arccal. Én meg köpni nyelni nem tudtam. Hogy Coltnak bejönnék?