Falkában

"Békés" karácsony

A kis beszélgetésünk után Margeryvel, alaposan átgondoltam a dolgokat. Bár minden vágyam volt Colthoz rohanni, és valahogy bebizonyítani neki, hogy én jófiú vagyok, tudtam, hogy logikátlan lépés lenne a részemről. Ezt a fajta agressziót én is csak most kezdtem el felfedezni magamban, bár valahogy egész jól megbékéltem vele. Ha tényleg pszichopata vagyok, akkor pedig Coltnak minden oka megvan, hogy távol maradjon tőlem. Ezt az információt neki kellett feldolgoznia, így muszáj addig várnom amíg ő nem kezd el újra nyitni felém. Persze hibát követtem el azzal, hogy megöltem őket, de mégsem bántam. Engem nem kötött egy falka szabályzata sem, így csak az emberi igazságszolgáltatástól kellett félnem, de ők egy vadállatot keresnek, nem egy végzős gimnazistát.

Csendesen eltelt a hónap, már arra lettünk figyelmesek, hogy mindenhol kezdetét vette a karácsonyi őrület. Mindenki feltette az égősorokat, a rádióban mentek a nyálasabbnál nyálasabb számok, és még mindig senki sem lépett. Lehet a múltkori öldöklésem rémítette meg őket, vagy csak tényleg készültek valamire, amihez idő kellett. Ez nekünk is jól jött, ugyanis Colt elkezdte kiképezni a fiatalokat, és mindenkit aki nem értett a harchoz. Sok időt töltöttem vele, de továbbra is távolságtartóan viselkedett velem. Nem avatott be minden tervébe, ha gondja volt a falkában, nem mondta el. Én meg inkább csendesen mellette álltam, és igyekeztem nem az útjában lenni. Úgy gondoltam, majd biztos találkozunk a téli szünetben, így készítettem egy karkötőt is neki. Olyan színeset, amivel tele volt a csuklója is. Órákig szenvedtem vele, de egészen megtetszett az alkotásom. Csak elfér a többi között. Nem jutott jobb eszembe. Persze nem mertem megkérdezni végül, hogy mikor találkozunk, így nem beszéltünk meg egy találkát sem. Kissé kellemetlen volt a helyzet. Én meg nem fogom magam ráerőltetni. Margeryékkel, és Tiarával, meg a normálisabb emberekkel töltöttem inkább az időmet, amikor nem egyedül kuksoltam otthon a szobámban. Hamar eljött a Szenteste. Sarah és én díszítettük fel a fát, Alan pedig kint a fényfüzéreket tette fel a házra. Tipikus amerikai karácsonyt szoktunk csinálni, legalábbis kívülről. A kertben is voltak világító szarvasok, meg Mikulás, meg minden giccs, de nem voltunk ezzel egyedül a környéken. Mindenkinek volt mindenkitől ajándéka, így a létszámunkhoz képest egész sok csomagot tettünk végül a fa alá. Olyan nyugodt voltam. Lehet csak az ünnepi hangulat, meg a családom közelsége miatt, de azt vettem észre, hogy én is dúdolgatom a dalokat, és jól érzem magam.

Közösen megvacsoráztunk, meg is ajándékoztuk egymást, majd a szőnyegen az ajándékaink között ülve beszélgettünk. Megpillantottam egy csillagszórós csomagot, mire felkaptam. Mindig is szerettem az ilyet. Bár a barátaimmal szoktam ilyennel szórakozni.

- Ezt ki kapta?-kérdeztem meglepve.

- Tényleg! Mért nem gyújtjuk meg?-kapott az alkalmon Alan, és már ugrott is, hogy hozzon egy öngyújtót. 

- Ezer éve nem csináltam ilyet-nevetett Sarah, majd kivett a csomagból vagy tíz szálat egyszerre. Én csak egyet vettem ki, hagytam had élvezzék ki a gyerekkorukat a felnőttek. Alan először Sarah csomagját gyújtotta meg, izgatottan álltam sorba, hogy utána az enyémet is meggyújtsuk.

-Áh!-ijedt sikkantás, hatalmasat lobbantak a csillagszórók, nem lett volna szabad nekik ekkorát robbanni. Sarah annyira megijedt, hogy eldobta a pálcikákat a kezéből, amik így a szőnyegen landoltak. Furcsa szagot éreztem a levegőben, túl hirtelen kapott lángra a műszálas anyag a talpunk alatt, majd hamar elért a fához, aminek csak egy kis szikra kellett, és máris lángra lobbant. Alan kétségbeesetten vette le a pólóját, azzal próbálta elfojtani a lángokat, míg Sarah a telefonját kapta a kezébe, hogy hívja a tűzoltókat. Én csak álltam lefagyva. Mi a fene volt ez? Kezdett nagyon erős lenni a füst, muszáj lenne kimennünk. Amikor körülnéztem, már szinte minden égett a nappaliban. Alan felüvöltött, odakaptam a fejem, és odarohantam hozzá, hogy azonnal átöleljem és megóvjam. A ruhája is lángra kapott, aztán a fenyőfa hirtelen ránk dőlt. Megadta magát a tűznek. Hallottam, hogy Sarah a nevünket sikítja. Az én ruháim is lángolni kezdtek, leégtek rólam. Felordítottam a fájdalomtól, ahogy a forróság a húsomat kezdte kóstolgatni. Megragadtam Alant, majd a karjaimba kapva indultam ki vele. Átfutottam a lángokon, hiába a forróság, a fájdalom. Meg kellett mentenem őket. Sarah kapaszkodott a falba, alig állt a lábán. Megragadtam a karját, és húztam magam után az ajtó felé. Recsegett ropogott minden, de kijuttattam őket a házból, majd a járdán lerogytam velük a földre. Sarah még köhögött, de magánál volt, azonban ha jól láttam több helyen is megégett. Viszont Alan eszméletlen volt.