Falkában

Haladék

- Colt.-biccentett-egy heted, van hogy kitalálj valamit. Az én felügyeletemre vagy bízva. Ne csinálj butaságot-közölte lenézően, majd tényleg otthagyott.

Percekig csak emésztettem a hallottakat. Oké. Nem csinálok butaságot. Vagyis ne gyilkolásszak ne változzak át, ne bandukoljak egyedül az erdőben, mert azonnal elharapja a torkom. Mivel egyik se szokásom, így egészen megnyugodtam. Szerencse, hogy még van időm teliholdig. Viszont addigra ki kell találnom valami vésztervet.

- Colt...hehe-kuncogtam magamban mint egy őrült. Egy járókelő pont benézett az utcára, de amikor meglátott, inkább gyorsan továbbment. Nem hibáztatom érte. Eléggé ijesztő lehet egy agyonvert fiú a sikátorban, aki magában vihorászik.

- Ezt jól megcsináltam.-felkaptam a táskám, majd elindultam hazafelé. Út közben furcsa érzésem volt. Nem voltam egyedül. Tehát ennyire komolyan gondolta? Ezentúl 0-24ben itt fog koslatni a nyomomban? Tisztán éreztem azt a jellegzetes illatát. Hmm... Fenyő? Vagy inkább moha. Olyan friss. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Hazaérve nyugodtan konstalláltam, hogy magam vagyok. Talán rendbe jönnek a sérüléseim mire anyáék hazaérnek. Kicsit lemostam magamról a vért a fürdőben, majd lefeküdtem az ágyamra és előkaptam a telómat. Tiara írt, hogy nem tudott megvárni, mert haza kellett mennie. Azóta írt is, hogy sikerült e hazaérnem. Ez a lány...Nehéz rajta kiigazodni. Válaszoltam neki, majd kimentem a teraszra. Pár perce már kint üldögéltem a korláton, amikor megint megéreztem az illatát. Csak unottan megforgattam a szemeimet.

- Azért remélem álmomban nem fogod elharapni a torkomat-jegyeztem meg halkan, de tudtam, hogy úgyis hallja. Hiszen jobb a hallása mint az enyém.- Elég nehéz így élvezni a természetet, ha mindent körbeleng a bűzöd - szóltam be neki már egy kicsit hangosabban. Erre mintha morgást hallottam volna valahonnan a fák közül. Persze neki szabad farkas alakban mászkálnia. A kis mázlista. Nem az én hibám,hogy nem vagyok teljes vérű. A szüleim hibája, akik már nem is élnek. Visszamentem bosszúsan a szobámba, de nyitva hagytam az ajtót. Felőlem akár be is jöhet, és az asztalomnál ülve nézheti ahogy alszok. Nem érdekel. 

- Shane megjöttünk-szólt Sarah. Jó későn értek vissza. Már alig látszódott a törött orrom. Bár még fájt. - Alannal vacsorázni voltunk.Ugye ettél valamit? Van a hűtőben maradék-jött be hozzám. A kaja említésére megkordult a gyomrom. Elfelejtettem.

- Öhm... Megyek eszem valamit akkor-felpattantam, majd a konyha felé vettem az irányt. Hamar megmelegítettem a maradékot, majd pár perc alatt befaltam. Farkaséhes voltam. (Hehe pojén. XD) Szóval ezután megírtam a leckémet, meg átolvastam az anyagokat is, majd az egyik régi ismerősömmel videocseteltem. Még az előző suliból voltunk barátok, eddig csak ő érdeklődött affelől, hogy mégis hogy érzem magam. A többiek nem nagyon törték magukat miattam. Bár még akárki meglephet egy szia mizu? üzenettel.

Éjféltájt sikerült is ágyba bújnom. Nyitva hagytam az ajtót. Megadtam a lehetőséget Coltnak, hogy ha akar bejöhet. Csak kényelmesebb bent egy széken mint kint a hidegben. Hogy ez mért érdekelt? Na ez egy nagyon jó kérdés.

Reggel csörgött az ébresztőm, én meg nekivágtam a földnek. Valami furcsa zajra lettem figyelmes. Kipattantak a szemeim, és körbenéztem. Már nem láttam senkit, csak az illatot éreztem. Végül csak bejött. Még megrezzent egy faág a kerítésen túl, de őt magát már nem láttam. Megvontam a vállam, majd készülődni kezdtem az iskolába. Ideje lenne kitalálnom már mihez kezdjek magammal. Elvégre végzős lennék vagy mi. Kint már várt a reggeli, amit Sarah alkotott, egy kis üzenettel mellé. Szeretem ezeket a reggeleket. Csendes és békés, de mégis éreztem, hogy valaki gondoskodik rólam. 

Tiarával mentem suliba. Kérdezgetett a tegnapról, hogy nem tévedtem-e el. Meg mért írtam neki olyan későn vissza. Próbáltam hárítani a kérdéseit, de szerintem valamit megsejtett. Nembaj. Legalább a sérüléseimet már nem láthatta. Csak egy törött orr hiányozna még szegény lánynak.