Falkában

Mi történt azután?

Amint visszaértünk a Tanácstól és az ikreket kidobtuk a házuknál, csend borult ránk. Már senki se akarta fenntartani a vidám és izgatott csevelyt, amit Margeryékkel folytattunk. Garret jelenleg nem volt túl beszédes kedvében, bár lehet csak miattam nem mondott semmit. Érezni lehetett a feszültséget. Hosszú volt az út a falkáig, és én kicsit be is aludtam, de amint leparkoltunk felriadtam, mintha megéreztem volna, hogy visszaértünk.
- Bejelentem mindenkinek a döntést-mondta Colt inkább Garrettnek mint nekem. Azt hiszem az én szerepem itt véget ért, hiszen nem vagyok a falka tagja. Még....

Bementem a házba, majd leültem a kanapéra. Innen is hallottam Colt szavait amit közölt a falkájával. Vége a háborúskodásnak, és mondhatni egész jól jöttünk ki ebből a helyzetből. Éljenzés tört ki, mire elmosolyodtam. Nagyszerű vezető lesz belőle. Már most az. A kezemen lévő gyűrűre tévedt a tekintetem. Nyilvánvaló volt most már, hogy ezzel a kis trükkel csak engem akart megvédeni. De vajon mennyire gondolta ezt komolyan? Egyáltalán honnan szedte a gyűrűt? Annyi kérdésem volt felé, és amikor végre belépett a nappaliba, már majdnem neki is támadtam, de megláttam a tekintetét, ami belém fojtotta a szavakat. Odalépett elém, majd a kezét nyújtotta.

- Add vissza a gyűrűt - közölte. Tányérméretűre guvadtak a szemeim. Van pofája....

- Mégis mért kellene visszaadnom? - álltam elé. - Van képed így játszadozni. Az érzéseimre nem is gondolsz? Vagy, hogy hülyét csináltál belőlem? Itt a hülye gyűrűd-raktam a kezébe. Minden okom megvan arra, hogy mérges legyek nem? Elmosolyodott rajtam.
Még ki is röhög.

- Ugyan már, te se akarnál ilyen fiatalon összeházasodni valakivel. - vágta zsebre az ékszert. - a gyűrű még nincs kész. Vissza kell még vinnem az ékszerészhez. Ideiglenesen kértem el tőle. Amúgy is csak érettségi után akartam megkérni a kezed.
- Mi? - lefagytam. Na jó most nálam állt le a rendszer.
- Hogy nézne ki ha a suliban jegygyűrűt hordanánk? Tök fiatalok vagyunk. Igazából évek múlva is megkérhetnélek-Colt olyan lazán beszélt róla, mintha ez valami mindennapi dolog lenne.
- Mégis honnan veszed, hogy együtt maradunk addig? - kérdeztem.
- Lelki társak vagyunk nem? Neked meg kell egy falka. Én kitartok melletted életed végéig ebben biztos lehetsz. Gyűrű ide vagy oda. Nekem nem számít. Igazából csak a falkád miatt kell. -hangja határozottan csengett. A szemébe nézve láttam, hogy nem hazudott. Tényleg ebben hisz.
- Ha ilyen hidegen viselkedsz velem nem tudom mit gondoljak. Az utóbbi időben konkrétan magamra hagytál. - vádoltam meg.
- elég nagy problémát okoztál nekem az öldöklési vágyaddal. Őszintén.... Megijedtem - vallotta be. - és kétségbeestem, hogy ebből hogyan tudlak kimenteni. Ne haragudj.

- Szóval igazából csak aggódtál értem? - fejtettem meg a szavait mire bólintott.
- Igen. És amúgy tényleg ijesztő vagy amikor éppen széttépsz valakit. Mostantól az ilyen fajta viselkedést hanyagolnod kell. A felügyeletemre vagy bízva.

Elmosolyodtam rajta. Azt hiszem eléggé megkönnyebbültem a szavaitól.
- Nem fogok senkit sem megölni ígérem. - feltartottam a kisujjam, hogy megpecsételhessük az ígéretemet. Összekulcsolódtak ujjaink, majd hirtelen magához rántott, és máris a karjaiban találtam magam.
- Nem fogok többé hidegen viselkedni veled. - súgta a fülembe. - amúgy is ideje lenne már valaminek. Nem lenne kedved hozzá most? - beleborzongtam ahogy a lehelete a nyakamat csiklandozta.
- Meg se kell kérdezned-mondtam, majd felugorva rá a nyakába vetettem magam és megcsókoltam. Egy hosszú szenvedélyes éjszakának néztünk elébe, ahol végre beteljesedett a kapcsolatunk testileg is. Azt hiszem nem kell részleteznem mennyire élveztem, és boldog voltam. Úgy passzoltunk egymáshoz, annyira működött a kémia köztünk, hogy alig akartunk leállni. Hajnalban aludhattunk el, majd végül összebújva az ágyon ért minket a reggel.