Falkában

Új nap

Tiara minden tiltakozásom ellenére bejött velem a házba, hogy segítsen ellátni a sebeimet. Pedig csak egy helyen szakadt fel a bőröm, és tudtam reggelre már semmi baja nem lesz, de nem tudtam visszatartani a lányt. Szerencsére anyuék még nem voltak itthon.

- Ha bajba kerülsz szólj. Megpróbálom elintézni neked-mondta, miközben nagy gonddal fertőtlenítette a sebemet.

- Mégis hogyan tudnád elintézni he? Egy ekkora lány nem tudna leverni egy vele egykorú fiút se. Nemhogy ötöt.-csóváltam a fejem.

- Megvannak a módszereim a meggyőzéssel.-nyalta meg az alsó ajkát, majd rám kacsintott. Kirázott a hideg. Ez a tündéri lány ilyen lenne? Teljesen lesokkoltam.

- Jesszus Ti, ne csináld. -fogtam meg a kezét.- Ez az én gondom. Nem foglak belekeverni. 

- De segíteni szeretnék.-biggyesztette le a száját csalódottan.

- Nem fogsz-jelentettem ki, majd kapott egy fejsimit. Erre boldogan elpirult. Csak nehogy belém zúgjon. Bár inkább legyen belém szerelmes, mint hogy bárkinek széttegye a lábát. Aggódtam érte.

- Jól van. De akkor ne történjen meg ilyen még egyszer.-nézett rám szigorúan. Megforgattam a szemeimet. Mintha az olyan könnyű lenne.

- Majd meglátjuk-mondtam halkan, mert nem akartam hazudni neki. Láttam, hogy nem akarja elfogadni, hogy nincs beleszólása a dologba, de nem fogok engedni neki akármi is legyen. Amikor befejezte, egy ideig csak nézett, mintha mondani akarna valamit, de hirtelen csukódott a bejárati ajtó.

- Hahó megjöttem.-Sarah hangja hallatszódott a házban. - Van itthon valaki?-kérdezte.

- Szia anya itt vagyunk-szóltam neki. Mindig is anyának hívtam. Egyszer kiskoromban megkérdeztem tőle, hogy zavarja-e ha úgy hívom. Mivel azt mondta nem, így megegyeztünk, hogy ő lesz ténylegesen az anyukám. Már hallottam is, hogy erre fele tartanak a léptei. Nem sokkal később be is nyitott.

- Sziasztok. Jesszus Shane mi történt veled?-szörnyedt el amikor rám nézett. Odaült mellém, hogy megvizsgáljon. 

-Semmi komoly. Megoldom.- hárítottam el. Nem akartam, hogy aggódjon.

- Ez nem semmi Shane.... Megmondtam, hogy ne keveredj bele több ilyenbe-vette elő a szigorú anya hangját. Ezt utáltam. Amikor úgy kezelt mint egy gyereket. Pedig tudja, hogy már nem vagyok az.

- Ez most nem azon múlt, hogy bele akarok e keveredni vagy nem-motyogtam.- Sajnálom. Majd kitalálok valamit.

- Jaj Shane.-ölelt meg Sarah. Jólesően belefúrtam magam az ölelésébe. Hosszú percekig így voltunk.

- Bocsánat. Én akkor haza is megyek. Remélem nem lesz több ilyen-nézett rám Tiara. Csak fintorogtam erre. Fogalma sincs mibe keveredtem bele. Kikisértem a lányt az ajtóig, majd visszamentem a szobámba. Sarah még mindig ott volt.

- Ha tényleg zaklatni kezdenek kérlek szólj nekünk. Vagy a tanárodnak. Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani. Még ha úgy is érzed, hogy nem.-arca nagyon komoly volt. 

- Rendben-bólogattam. Az a legjobb ha ezt a választ adom neki. Mégis, hogyan közölhetném vele, hogy jah amúgy a nevelt fiad egy vérfarkas, és a nővéred férje is az volt, és mivel egyetlen falka se fogad be egy félvért, így ha bárhol is falkaterületre tévedek, akkor ott addig vernek amíg meg nem halok, vagy el nem tűnök. Na igen. Azt hiszem ezt mégse közölhetem vele. Miután magamra hagyott, egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Remélem a házamig nem jönnek el. Nem nehéz követni a szagomat idáig. Szinte eltéveszthetetlen. Nem kell sok idő, hogy hamar rám találjanak. Kinéztem a hatalmas erkélyajtómon, majd felkeltem és kiültem a teraszra. Úgy átváltoznék, és futkároznék egyet az erdőben! Viszont akkor tényleg megölnének. Addig talán életben hagynak amíg nem változok át a területükön. Vagyis a következő teliholdig...