Falkában

Kirándulás

Mit gondoltok meddig bírtam életben maradni? Egy hét? Vagy annyi se? Örömmel közlöm veletek, hogy már egy hónapja itt vagyok! Persze nem megy mindig zökkenőmentesen a dolog, mivel sajnos szükségem van Colt védelmére, és néha Margery és Percy is ott van. A többiek nem sejtenek semmit az egészről. Csak annyi tűnt fel Annanak hogy sokkal többet vagyok Colttal, és ő is velünk. Persze ezt először betudta annak, hogy biztos elfogadta Margeryt, és össze akar vele jönni. Mindegy is engem nem érdekel mit gondol, a lényeg hogy ne tudjon a mi kis titkainkról semmit. Egyébként ha jól tudom Colt végérvényesen visszautasította Margeryt, azzal az indokkal, hogy nem akarja megbántani, és valószínűleg úgyis a családja fog neki kijelölni egy menyasszonyt, így nem lesz beleszólása a párválasztásba. Majdnem megsajnáltam amikor ezt Margy elmesélte nekem, de visszafogtam inkább magam. Coltot nem akartam sajnálni. Mindene megvolt amije nekem sosem. Család, falka, olyan barátok akikkel mindent megoszthatsz. Bár ez utóbbi most már nekem is van. Legalábbis úgy érzem.

Hétvégéken tanulás címszó alatt Colttal gyakoroltunk. Volt, hogy a szobámba, de amikor egyszer Sarah majdnem ránk nyitott, inkább leköltöztünk a pincébe. Persze kitakarítottuk, szereltünk be rendes világítást meg minden, így már kevésbé volt félelmetes. A gyakorlás szó alatt pedig azt értem, hogy elkezdett tanítani a farkas létre. Bár az alapvető dolgokat én is tudtam, de így legalább folyton edzésben voltam. Annyiszor kellett egy nap átváltoznom ahányszor csak tudok. Olyan gyorsan amennyire csak tudok. Volt, hogy farkasként bunyóztunk, volt hogy emberi alakban. Nehezen ment, de egész fejlődőképes voltam a félvér származásom ellenére.

Tudtam, hogy egyre jobban kezdek kötődni hozzá. Olyan érzés volt mintha lenne egy testvérem. Mindent igyekeztem megcsinálni amit kért tőlem, és ha valamit kérdeztem, egész jól el tudta magyarázni... Ha a sulis tantárgyak is ilyen jól mennének neki! Az utóbbi két hétben le is rontotta az átlagát. Eszembe jutott, hogy lehet miattam van ez, hiszen szinte állandóan velem volt. Bár amikor tanultam inkább magamra hagyott. Gondolom ilyenkor visszament a falkájához, hiszen velük is kellett törődnie. Éppen ezért tényleg fogalmam se volt, hogy mikor tanul. A jegyei alapján semmikor. Nem mondtam azonban erről semmit se neki, hiszen az ő dolga. Nem az én érettségim forog kockán. Az enyém meg lesz ebben biztos voltam, és addig még rengeteg időnk van. Ha nagyon akarja segítenék neki, de ehhez meg kell kérnie engem.

-Shane!-hallottam meg a hangját egyik szünetben. Azonnal hátrafordultam, majd megvártam, hogy utol érjen.

- Mondd-elindultunk ki a suliból. A mai napra végeztünk. Mostanában inkább Colttal mentem haza mint Tiarával. Fura is volt, de valahogy kellemesebben éreztem magam vele.

- Hétvégén telihold-közölte halkan.- El kell mennünk a hétvégére. Elengednek?

-Mi? De ne már... Hallod Annánál buli lesz. A múltkori óta nem voltam bulizni. Végre mehetnék és az pont nem telihold estéjére esik-néztem rá könyörögve.

- Bulizni végképp nem mehetsz el-rázta meg a fejét.

- Mi vagy te az anyám?-háborodtam fel. Nehogy már megmondja mit csináljak.

- Nem szeretem amikor részeg vagy. Teljesen eláztál a múltkor is. Én vittelek haza. Még egy bokorba is behánytál-fintorgott. Elvigyorodtam. A kis finnyás.

- Hát sajnálom. Az én normális emberi énemnek szüksége van egy kis szórakozásra.

- Nem mehetsz-rázta meg a fejét.-suli után indulunk pénteken, és ha jól tudom péntek este van a  buli. Szombaton telihold, vasárnap reggel indulunk vissza és estére hazaérünk.-közölte velem a hétvégi programot. Szóval ő már mindent eltervezett csak éppen nekem nem mondott semmit róla. Mégis mért kellene elmennünk innen? A múltkor a pincém teljesen jól szolgált.