Falkában

Colt(extra)

Ez egy plusz fejezet, ami az első három rész idejében játszódó történteket írja le, csak most Colt szemszögéből. Mindig is akartam egy ilyet írni, bár utólag nagyon nehéz volt elkapni Colt személyiségét, amilyen az elején volt. Először úgy volt váltott szemszögből írom a sztorit, de végül az egyszerűbb megoldás mellett döntöttem. Szerintem ez a kis extra jó befejezés a történetemnek.

- Hé, Colt! Lassíts már.-szólt a hátam mögül egy lihegő hang. 

- Lassúak vagytok srácok nem tehetek róla.-vigyorogtam rájuk, de természetesen nem akartam lehagyni őket, így megálltam amíg utol értek. Nate hálás szemekkel nézett rám. A többiek is beértek minket, bár már csorgott róluk a víz. Azt hiszem egy kiadós zuhany jót fog tenni mindenkinek.

- Ha nem akartok elkésni az első óráról szedjétek a lábatokat.-néztem végig a fiúkon. Már túl voltunk 10 km futáson. A reggeli rutinunk része volt ez, volt akinek könnyebben ment, valakinek nem annyira. Nekem muszáj volt jól teljesítenem, hiszen én vagyok a falkavezér fia. Mindenben a legjobbnak kell lennem.

- Ma nagyon türelmetlen vagy-szólalt meg Tyler.- Persze, igazad van. Én húztam-intett, majd nekiiramodott természetfeletti sebességgel, nem úgy, ahogy eddig futott.

- Na, gyerünk!-igyekeztem lelkesíteni a fiúkat, de nem vártam tovább, Tyler után rohantam. Nem hagyhattam, hogy legyőzzön. Nem sokkal utánam William zárkózott fel, majd Nate és végül Nawat.

Mint mindig, most is együtt mentünk suliba. Mindenki lezuhanyozott és átöltözött, majd begyalogoltunk a városba, ahol még buszra szálltunk, így értünk el a suliig. Az utolsó pillanatokban léptünk be az osztályba. Két perc múlva már megszólalt a csengő, és meg is kezdődött a 8 órás szenvedés. Szerencsére ezt megszakította egy ebédszünet. Mi értünk le elsőként, így már nagyban kajáltunk, amikor hirtelen megéreztem egy ismeretlen illatot. Elég erős volt, elnyomta a többi emberét, de mégsem olyan volt mint egy farkasé. Éreztem, hogy mellettem a fiúk egyszerre fordították a tekintetüket a bejárat felé. Épphogy csak belépett egy kisebb csapat a helységbe, egy ismeretlen fiúval a középpontban, aki lefagyva állt a bejáratnál, és minket nézett halálra vált arccal. Nagyot nyeltem. Pár pillanatra találkozott a tekintetünk, aztán a fiút megzavarta Margery, az a minden lében kanál boszorkány, és beszélgetni kezdtek.

- Kissé ijesztőek-hallottam meg a hangját végre. Fülelni is kezdtem, hátha mond még valamit. -Nem szívesen kerülnék közelebb hozzájuk.-tette még hozzá, de közben le nem vette rólunk a tekintetét. Én se róla. Ahogy kiejtette a száján a szavakat, rögtön tudtam, hogy problémáim lesznek. A srác kinézete alapján semmiben sem hasonlított hozzánk, vékony de izmos alkata volt, fehér bőre, és barna haja, igéző szemekkel. Ehhez még társult egy igen csak jó öltözködési stílus is. Be kellett vallanom magamnak, hogy bejött a srác első látásra. A legnagyobb bökkenő viszont az, hogy ő egy félvér, és nem tartózkodhatna a területünkön.

- Mi legyen a korccsal?-kérdezte dühösen Tyler.

- Mégis mi lenne? A múltkori is behúzott farokkal menekült. Pedig csak ráijesztettünk egy kicsit.- kuncogott sötéten Nate.- Láttátok a tekintetét? Szerintem úgy befosott, hogy ennyi elég is volt neki. Holnap már nem merészel idejönni.

- Nem tudhatjuk. Jobb lenne bebiztosítani a dolgot.-villant meg egy szadista mosoly Will arcán, mire a többiek nagyban helyeseltek. 

- Majd beszélek vele én.-mondtam hirtelen. Nem hagyhattam, hogy a sürgősségire küldjék szegény fiút, még ha hamar meg is gyógyulna.

- Beszélsz vele? Akkor soha nem fog elhúzni innen.-a fiúk nem teljesen értettek egyet velem. Talán túl kedves lennék?

- Csak hagyjátok egyenlőre békén.-néztem rájuk szigorúan. Tudtam, hogy az a múltkori ráijesztés is több törött csontot jelentett. Nem akartam rosszat ennek az újoncnak. Ráadásul kiskorú és az iskolatársunk is lett. Biztos vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű elmennie innen csak úgy.