Falkában

Lábadozás

Két nap múlva kelhettem fel az ágyból. Addig csak szenvedtem, és iszonyatos fájdalmaim voltak. A rémálmokat nem is említem. Nem tudtam rendesen aludni, egész éjjel rettegve feküdtem az ágyamon, mégis mindig elutasítottam, hogy Colt itt maradjon. Először csak kicsit sétálgattam a folyosón csak úgy próba képpen, majd pihentem egy kicsit, de végül mikor újra kimentem, már megkérdeztem merre van Sarah szobája. Úgy hallottam, hogy felébredt, de ennél többet nem mondtak az orvosok. Bejártam az egész épületet, épp az egyik félreeső folyosón sétáltam, amikor megláttam a nevét egy ajtó mellett.

- Várjon fiatalúr!-szólt hozzám egy nővérke, de én már benyitottam.

Büdös volt. Először gondoltam a fertőtlenítőszer, de hamar rájöttem annak sokkal szúrósabb szaga van. Azt is éreztem, de ez a szag fojtogató, mintha valami romlana, olyan volt. Sarah az ágyon feküdt nyitott szemekkel, a feje teteje, a kezei is gézbe voltak bugyolálva. Amikor beléptem, felült. Nem tűnt olyan súlyosnak a sérülése, mintha nem is érezne semmit. Rám emelte a tekintetét. Földbe gyökerezett a lábam. Nem ismerem őt. Kellemetlen érzés ereszkedett a mellkasomra. Hasonlított ugyan Sarahra, de mintha egy teljesen más személy lenne belül.

- Anya?-utoljára talán kisiskolás koromban szóltam hozzá ilyen hangon. - Hogy érzed magad?-kérdeztem megszeppenve. Nem tudtam kiolvasni belőle semmit. Csak meredt rám a hatalmasra nyílt szemeivel. 

- Uram kérem ide nem jöhet be.-ért utol a nővér.

- Mért nem? Ő az anyám! Minden jogom megvan, hogy lássam.-fakadtam ki.- Miért ilyen? Mért nem szóltak róla?

- Kérem menjen vissza a szobájába. Mrs. Morgen még nem áll készen látogatókat fogadni.-amikor nem mozdultam, megfogta a karomat, és kivezetett a szobából. Felesleges lett volna ellenkezni és bent maradni ebben az iszonyatos bűzben.

- Mondott bármit is?-kérdeztem a nővért.

- Csak annyit, hogy ez az ő hibája. És, emlegette a csillagszórókat.

Bólintottam, majd visszamentem a saját szobámba. Leültem az ágyamra és a következő egy órában  csak magam elé meredtem. Igyekeztem felfogni, megérteni, és elfogadni a történteket. Persze nem sikerült. Azt hiszem egyedül maradtam. Úgy reméltem, hogy amint Sarah felébred, a karjai közé vethetem magam, és majd ő megnyugtat, hogy minden rendben lesz. Éreztem, hogy ez már sosem fog megtörténni. Halk szipogás töltötte be a szobámat.

Délután Tiara is bejött. Meglepődött amikor látta, hogy Margeryék és Colt is itt van. Hozott egy szép nagy csokor virágot, és az édesanyja főztjét, mert elmondása szerint a kórházi kaja szörnyű. Ebben abszolút egyetértek vele.

- Köszönöm.-mondtam halkan. Nem sokat beszéltem, inkább az ikrek próbálták oldani a hangulatot, ami elég kínos volt, így szegény lány hamar elment. Később Anna, Jared és Leon is befutott, de ők se maradtak sokáig. Végül Colttal kettesben maradtunk. Mindig ő maradt legutoljára, hátha meggondolom magam és hagyom itt aludni. Bár ez most megfordult a fejemben, de nem akartam hogy ennyit foglalkozzon velem. Ezzel akartam büntetni magam. Bár azzal nem voltam tisztában, hogy ez nem csak nekem rossz, hanem neki is.

- Történt valami?-kérdezte hátradőlve a széken. Az egyik karkötőjét piszkálta. Eszembe jutott, hogy nem is adtam oda neki az enyémet amit karácsonyra csináltam. Vajon az is elégett?

- Nem-lehajtottam a fejem.

- Mi történt?-nézett rám. Nyilvánvaló volt, hogy hazudok, de olyan nehéz volt róla beszélni.

- Anya... Ma voltam bent nála.-kezdtem bele. Körbe járattam a tekintetem mielőtt belekezdtem volna. Gondolkodtam vajon hogyan fogalmazhatnám meg.