Nagybetűs GIMI ✔

1.Fejezet

1.Fejezet
A Gimi első napja. Mondanám, hogy izgatott vagyok, de őszintén szólva valószínűleg az első napot a sarokban fogom tölteni zenét hallgatva. Plusz, utállok korán felkelni. Nyögve és álmosan kikászálódtam az ágyból. Egy törcsit és a sminkcuccomat felkapva indultam a fürdőszobába.
Mikor be akartam nyitni, az ajtó zárva volt.
-Foglalt!- kiáltott Ted bentről. A faliórára pillantottam. Mindig a lehető legtöbbet alszom, a készülődésre 10 percet szánok, viszont a várás nincs betervezve.
-Siess Ted! - kiáltottam vissza és leültem az ajtó mellé a földre. Mikor már vagy negyed órája vártam. dörömbölni keztem az ajtón. -Ted gyere ki! - csépeltem az ajtót. Pár másodperc múlva kinyílt, és az öcsém vigyorgott rám.
-Mi tartott idáig? - rontottam be és villám tempóban kezdtem mosakodni. Ted nem válaszolt csak kiment a konyhába, ahonnan isteni palacsinta illat áradt. Anya úgy főz, mint egy földreszállt angyal. Istennél is istenibben. Az illatra rögtön összefutott a nyál a számban és még gyorsabban készülődtem. Fogmosás, fésülködés, gyors, egyszerű smink. Utána irány a konyha.
-Jó reggelt Lisa! - tolt elém anya két palacsintát.
-Jó reggelt! - válaszoltam és falni keztem az ételt. Apa is lejött az emeletről.
-Gondolom, ne vigyelek el hercegnő - borzolta össze mosolyogva a hajamat.
-Nem kell. Tudok gyalogolni - mosolyogtam én is. Apa nyomott egy puszit a fejem búbjára, és leült az asztalfőre.
Mikor már annyi palacsintát ettem, hogy majdnem hánytam, úgy döntöttem, indulok, mert lassan már késésben is voltam. Felrohantam a táskámért és egy pulcsiért. Sütött a nap, de picit fújt a szél, úgyhogy szükség volt a hosszú ujjúra. Gyalog mentem és közben zenét hallgattam. A suli elé érve egy pillanatra megálltam és felnéztem az iskolára. A világ legnagyobb börtöne. Szuper...
Felvonszoltam magam az osztályhoz. Pár perc múlva kezdődik az óra, de nem érdekelt. Komótosan sétáltam a folyosón amikor belém rohant valaki oldalról. Egy lány. Kivettem a fülest a fülemből.
-Mit nem értesz abból, hogy vigyázz? - fújtatott bikaként.
-Bocsi - lengettem meg a szeme előtt az egyik fülest. Erre már kicsit lenyugodott. Majd felpattant és felhúzott engem is a földről.
-Egyébként Tiffany Reachwood vagyok - mutatkozott be.
-Lisa White - viszonoztam.
-Te is gólya vagy? - kérdezte. Bólintottam.
-Csúcs! Menjünk az osztályba, épp mögötted van! - mutatta. Észre sem vettem. Majdnem elmentem mellette. -Ó! Tényleg. Kösz a segítséget - mosolyogtam. Megszólalt a csengő.
-Gyere! Menjünk! - fogta meg a csuklóm és húzni kezdett.
A teremben már mindenkinek volt helye. Két pad viszont üresen állt, pont egymás mellett. Szerencsére a tanár még nem volt a teremben, így hát gyorsan odapattantunk a két helyhez.
Nem voltunk nagyon durván sokan. Az általános iskolás osztályomban többen voltunk.
-Ez közel volt - fújta ki Tiffany a levegőt. -Ja - dobtam a táskám a földre. -De sok kitűződ van! - ámélkodott a tatyómon. -Ja gyűjtöm őket. Megnézed? - ajánlottam fel. Tiffany bólintott és felrakta a padjára a táskámat. Amíg nézegette őket, én kicsit szétnéztem. Három lány ült előttünk, beszélgettek. Kb. öt fiú a terem másik oldalán. Két srác padja köré gyűltek. Az egyiknek a padján egy csaj ült.. A másik srácon kapucni volt így nem láttam az arcát. A terem sarkában még volt egy pad, amin se pulcsi, se hátizsák, semmi nem volt.
Pár perc múlva bejött a tanár egy egészen termetes, kigyúrt fiúval.
A srác leült a szabad helyre. -Figyelem osztály! - tapsolt párat a tanárnő. Mindenki szétszéledt és a helyére ült. -Szóval. Üdvözöllek benneteket a nagybetűs GIMNÁZIUM első osztályában. Mrs. Hart vagyok! Néhányatokkal már találkoztam. Aaron Smith, Amanda Smith és Christan McCall? Ugye? - kezdte az ofő. Az említett tagok bólintottak.
-Meg szeretnélek titeket kérni, hogy sorban gyertek ki és mutatkozzatok be röviden! Ki kezdi? - csapta össze Mrs.H. a tenyerét. A lány, aki - azt hiszem Christan padján ült, jelentkezett. Kiment a táblához. -Hali! Samantha Walker vagyok! Szeretem a ruhákat, érdekel a divat. Általánosban franciát tanultam! - számolta az ujján a tényeket magáról.
-Senkit nem érdekel! - kiálltotta el magát egy latin fiú.
-Téged lehet, hogy nem, mert már tudod - tette csípőre a kezét Samantha. A fiúk felröhögtek.
-Viselkedjetek fiúk! - nézett Mrs.H. szigorúan.
-Köszönjük Samantha! - ültette le a lányt az ofő.
-Most válasszatok valakit, ki mutatkozzon be! - mosolygott a tanárnő. -Háromra mutassatok rá az illetőre. 1...2...3 - kiáltotta. Én karba tett kézzel ültem tovább, mindenki más viszont a kapucnis srácra mutatott, aki szintén nem választott senkit. Halkan felnevetett, majd felállt és kiment a táblához.
-Aaron Smith vagyok - kezdte.
-Kérem Mr. Smith vegye le a kapucnit - utasította Mrs.Hart. Aaron felsóhajtott és levette a csuklyát.
A lányokon egy sóhajtás hullám söpört végig. Aaron fekete haja kócosan állt össze-vissza, zöld szeme pedig az enyémbe fonódott. Egy pillanatra... Egy pillanatra görcsbe rándult a gyomrom. De csak egy pillanatra, ugyanis Aaron beszélni kezdett ezzel levéve rólam a tekintetét.
-Aaron Smith vagyok. Amanda az ikertesóm. Majd ő elmond mindent, amit tudni kell - húzott egy félmosolyt és újra rám villantotta szemét. Lepillantottam a kezemre, mintha csak érdekesek lennének az ujjaimon lévő bőrkeményedések. Tegnap sokat gitároztam. -Köszönjük Mr. Smith! - bólogatott Mrs.Hart.
-Osztály! Ki legyen a következő! - nézett szét a nő. Rám mutattak. Aaron halványan elmosolyodott. Hátradőlt a székben és a coláját kortyolgatta. Felsóhajtottam és én is kiálltam a táblához. Szembenéztem 11 érdeklődő szempárral. Mindegyikben ott volt a kíváncsiság. Mély levegőt vettem. -Sziasztok! 14 éves vagyok. Gitározom. Van egy 9 éves kistesóm. Igazi kis dög - nevettem el magam Tedre gondolva.
-De nagyon cuki! Szeretem a zenét. Kitűzőket gyűjtök és... utálom a sulit - túrtam bele a hajamba.
-Ennyi lenne - vörösödtem el egy picit. A latin srác jelentkezett.
-Igen? - mutatott rá Mrs.Hart. -Milyen nyelveket beszélsz? - kérdezte. Nem számítottam ilyen barátságos fogadtatásra. -Fr.. franciául, de szeretem a spanyolt is. Sajnos ez utóbbit még nem beszélem - dadogtam. Azt hittem nevetni fognak, de nem. Helyette újdonsült barátom, Tiffany jelentkezett. -Sportolsz valamit? - tette karba a kezét. -Most nem, de kiskoromban fociztam, meg... - de nem mondhattam végig.
-Fiúnak képzelted magad? - nevetett fel Samantha. Arra számítottam, hogy kiröhögnek.
-Samantha kuss - intette le a latin. -Ne...e...em. Csak ehhez volt kedvem - sóhajtottam. -Van még kérdés? - néztem az osztályra az orrnyergemet maszírozva. Samantha jelentkezett.
-Igen? - lendítettem felé bénán a kezem.
-Miért vagy ilyen feketében? Kinek a temetésére mész? - kérdezte gúnyosan. Mit képzel ez magáról? De most őszintén...
-Nem tudom, még nem döntöttem... - néztem körbe fürkészve.
-... de szerintem a tiédre... - néztem egyenesen a lányra. Harsány röhögés, Samantha elhallgatott. -Még valaki? - néztem körbe.
Más nem jelentkezett, leültem a helyemre. A többiek is bemutatkoztak. Kiderült, hogy a latin srác neve Alejandro, de jobban szereti ha Alex-nak hívjuk. -Hello Amanda Smith vagyok, Aaron ikertesója - mutatkozott be egy fekete hosszú hajú, zöld szemű lány, aki tényleg hasonlított Aaronra. -Én balettozom. Aaron pedig abból űz sportot, hogy mennyi kólát tud meginni percenként. A sport ebben az, hogy nem hízik el annyi kalóriától - nevetett fel az osztállyal együtt. Aaron csak mosolygott.
-Franciául tudunk mindketten, de Aaron spanyolul is beszél - folytatta Amanda. -Nagyjából ennyi, így elsőre... - vakarta meg az állát a lány. Tiffany mellettem feltette a kezét, Amanda pedig felszólította.
-Bírod a bátyád? - kérdezte.
-Nem.
-Miért?
-Mert én vagyok az idősebb 5 perccel, úgyhogy az öcsém - mosolygott az ezek szerinti nővér, miközben szeretettel pillantott a tesójára. Az osztály újra nevetett.
Óra után Tiffanyval elmentünk ételt vadászni. Egy darabig tengtünk-lengtünk, mire megtaláltuk a büfét. -Sziszatok lányok! Mit adhatok? - kérdezte a büfésnő kedves mosollyal. -Én egy kakaós csigát és egy mentes vizet kérnék - választott Tiffany.
-Én pedig egy rántott húsos szendvicset és egy dobozos kólát - mosolyogtam. Megkaptuk a kaját és kifizettük, majd visszabandukoltunk az osztályba. Már kinyitottam volna az italt, amikor egy alak tornyosult fölém, eltakarva a lámpa fényét. Felpillantottam az árnyékolómra. Aaron volt az.
-Mizu? - kérdeztem hunyorogva. Kezemet ellenzőként használva néztem Aaronra. Habár a lámpát eltakarta, a fény bántotta a szemem, ahogy utat tört magának a fiú körvonala mentén. -Megkapom? - mutatott a kólára. Ne már! Ez a kedvencem, de nem akartam bunkó lenni, úgyhogy odaadtam. -Ó...Persze - toltam hozzá szomorkásan. Pedig olyan finom.
Aaron elmosolyodott.
-Csak vicceltem Lisa - ült a padomra.
-Nem kell mindent komolyan venni - nevetett. Elkezdtem kicsomagolni a szendvicsem.
-Gondoltam, tényleg kéregetni jössz és elvinni a kólámat - próbáltam visszafolytani a mosolyomat, hogy minél komolyabbnak tűnjek, de amikor az arcára pillantottam, nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés. Aaron is beszállt, mikor látta, hogy majdnem leesek a székről.
Mikor végre meg tudtam nyugodni, felkaptam az üdítőt és a kezébe nyomtam. Csodálkozva nézett vissza.
-Majd elhívsz egyszer kólázni - legyintettem. -Köszö... - nem tudta végigmondani, mert Samantha felrángatta. -Gyere Aaron mutatok valamit - húzta el a fiút, miközben engem levegőnek nézett. Mindezt mégis valahogy elegánsan tette. Aaron bocsánatkérő pillantást küldött felém, majd követte a lányt.
-Szia Lisa - ülte le Alex, a latin srác elém. -Mizu? - kérdezte. Megvontam a vállam.
-Semmi különös. Épp kajálok - lengettem meg a szendvicsemet a szeme előtt. -Ha már kajáról van szó... elmegyünk pizzázni az osztállyal suli után. Van kedved jönni? - mosolygott.
-Egész osztály? - haraptam a kajámba. Alex bólintott.
-Egész osztály - ismételte meg.
-Oké. Megyek - gondoltam át újra.
-Zsír! Pacsit! - nyújtotta a kezét én belecsaptam. Már indult is volna tovább, de utánaszóltam.
-Alex? Nem tudod hol a wc? - kérdetem még. Ragad a kezem a rántott hústól.
-Folyosó balra jobb oldalt - mutatott az ajtóra.
-Kösz - dobtam ki a fóliát amiben a szendvics volt és kimentem a folyosóra. Követtem Alex utasításait és el is jutottam a mosdóba. Mikor beléptem az ajtón, két ember volt bent. Samantha éppen megcélozta Aaron ajkát, de a fiú folyton eltolta magától.
-Samantha légyszi - kérlelte enyhén rémülten a srác a hadakozó csajt.
-Miért? Nem tetszem? - súgta Samantha. -Khm - köhintettem. Na erre Samantha visszavonulót fújt.
-Már csak te kellesz ide - sziszegte a lány. Aaron szemében láttam egy kis hálát, amiért megmentettem a "fenevad" elől. -Menj ki Aaron, ez női wc! - kértem, és egy halvány mosolyt küldtem felé.
-Lisa - súgta mellém érve. Nem válaszoltam, úgyhogy kiment. Indultam kezet mosni, de Samantha visszarántott.
-Te kis ribi! Tűnj el a közeléből! - fenyegetőzött. Hogy én? Ribi? Mi a franc baja van ennek a csajnak?
-Ribi az anyucid! Szerezd meg ha annyira akarod. Sok sikert! - mondtam nyugodtan. A mondat második felénél megremegett a hangom kicsit. Samantha felsikkantott és kiviharzott a mosdóból. Meg fogok őrülni ennek a csajnak a hangjától is.
Mikor végeztem, visszamentem a terembe és leültem a helyemre. Épp időben, mert kezdődött az óra. Mrs.H. elmondta, hogy mi lesz év közben, meg mondott ezt-azt magáról is. Az utolsó órán elmondta az órarendet és beszélgettünk. A "beszélgetés" alatt azt értem, hogy szabadfoglalkozás volt. Bent kellett maradni és beszélgetni, hogy jobban megismerjük egymást, bla bla bla. Gondolhatjátok, mi lett belőle. Mindegy.
Mivel a neveket ülőhely szerint tudom megjegyezni ezért bemásolom a naplómba.
Suli után elmentem az osztállyal pizzázni. -Mindenki itt van? - ordított Alex. A suli előtt tömörültünk egy csoportba. Páran azt mondták ja, úgyhogy elindultunk. Én Tiffanyival beszélgettem útközben. Aaron Christan-nel és Alex-al ment elöl. Alex azt mondta, "vezetik a hadat". Aaron néha hátrapillantott rám, de általában rögtön vissza is fordult, úgyhogy nem foglalkoztam vele. Jó arc, de nem tűnik a hosszú távú kapcsolatok hívének. Egy pillanatra a gondolataimba merülve elbambultam és mire észbe kaptam Tiffany helyett már egy barna hajú és szemű srác baktatott mellettem. Azt hiszem Liam. Pólóján itt-ott festék foltok éktelenkedtek, de láthatólag a fiút ez kicsit se zavarta. Arcán kedves mosoly terült szét, mikor felnéztem rá. Haja enyhén a szemébe lógott. Kicsit kisfiúsan nézett ki. -Szia Lisa - intett, mikor észrevette, hogy őt fürkészem.
-Szia...Liam ugye? - bizonytalanodtam el egy pillanatra.
-Pontosan! - bólintott. Na! Nincs olyan rossz memóriám, mint gondoltam. Csöndben sétáltunk tovább, én már egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam, úgyhogy körülnéztem segítségben reménykedve. Persze, hogy mindenki el volt foglalva. -Mióta gitározol? - szegezte nekem a kérdést a fiú. Egyből nem is tudtam válaszolni annyira meglepett. -Ő...4 éve - hebegtem. Újra csönd. -És te festesz ugye? - indítottam be szép lassan beszélőkémet, mert nem akartam, hogy újból beálljon a csönd. Liam megvonta a vállát.
-Ja, de nem nagyszám - szegezte tekintetét az útra. -Biztos szépek - mosolyogtam rá. Visszamosolygott.
Végül odaértünk a pizzázóhoz. Mivel nem volt tizenkettőnknek egy asztal, úgy döntöttünk, hogy páran kikérik a kaját, a többiek pedig leülnek a szemben lévő parkba és ott fogunk ebédelni. A "hadvezérek" indultak végül a kasszához: Alex, Aaron és Christan. Samantha is odafurakodott. Mi többiek elmentünk tehát a parkba. Végül egy kicsit dombos helyre sikerült letelepednünk. Ez szimpi volt. Leültünk a fűbe. Tiffany az egyik oldalamra, Liam pedig a másik oldalamra ült. -Na milyen az osztály? - dobta fel nekem a kérdést Tiffany.
-Hát... eddig a többség milliószor jobb, mint az általános iskolás társaim voltak - néztem körül. A szemüveges Amy és a kissé gót Katie egymás mellett ülve beszélgettek. Amanda és Logan szintén egymás mellett ültek. Logan azt hiszem, a szakácsnak készülő srác. Brett tőlük kicsit távolabb mogorván tépkedte a fűszálakat és néha-néha szóbaelegyedett Amandáékkal. Brett volt az, akivel Mrs. Hart az utolsó pillanatban érkezett a terembe.
Mikor visszafordultam Liam-hez és Tiff-hez ők már egymással vitatkoztak valamin. Alex, Christan, Aaron és Samantha (Aaron vállán csüngve) meghozták a pizzát. Letették a dobozokat, Samantha pedig ugrándozva felvette az elsőt.
-Sonkás-sajtos? - kiálltotta. Amy jelentkezett. Samantha odaszökdécselt Amy-hez és Katie-hez. Mintegy "véletlenül" fejbedobta a szemüveges lányt a dobozzal. Amy szemüvege a fűbe repült, de nem tudta megkeresni mert a fejét dörzsölte. Többen nevetni kezdtek. -Hé - pattantam fel és a szintén röhögő Samantha és Amy közé álltam.
-Kérj tőle bocsánatot! - böktem a fejemmel a megszeppent Amy felé. Samantha megmerevedett.
-Tőle? Hiszen véletlen volt- vonta fel íves szemöldökét és megint kitört belőle a nevetés.
-Nem vicceltem - állítottam le. -Ásd el magad lúzer - túrt a hajába. -Kérj bocsánatot! - ismételtem meg nyugodt, határozott hangnemben.
-Jobb lenne, ha tényleg bocsánatot kérnél! - kiálltott valaki.
-Jó, legyen - sóhajtott durcásan és Amy-hez lépett. -Bocs - vakkantotta és ment a többi pizzáért.
A szememet forgatva leültem Amy-hez és Katie-hez.
-Kö...Köszi - dadogta a megszeppent lány, aki közben visszakapta a szemüvegét. -Nincs mit - mosolyogtam rá.
Pár perc múlva Tiffany huppant mellém, és egy pizzásdobozt tett az ölembe.
-Kösz - nyitottam fel és mélyen beszívtam a sajtos pizza isteni illatát. Nyami. Nemsokára Tiffany és Katie is megkapta a kajáját. Tiff csillogó szemekkel vette a kezébe az első szeletet, majd kihívóan rám nézett. -Fogadjunk, hogy előbb megeszek egy szeletet, mint te - kuncogott. -Lemérjük? - Egy új szeletet vettem a kezembe.
-Le hát, de kell egy bíró - tanakodott Tiff. Katie és Amy vigyorogva figyeltek minket.
-Majd én leszek! - jelentkezett Katie. Elhelyezkedtünk Tiffanyval egymással szembe, Katie pedig közénk.
-3...2...1... Pizza! - kiáltotta Katie és elkezdtünk enni. Tiffany-nak egy kicsit könnyebb volt, mert ő még nem evett sokat, de nem akartam veszíteni, ugyanis közönségünk akadt. Tiffany már szinte a szélénél tartott, úgyhogy eléggé le voltam maradva. Gyorsan ittam egy kortyot a pizzámhoz kapott üdítőből és egy harapásra bekaptam a maradékot (ami azért nem volt kis darab). Tiffany-nak egekig szaladt a szemöldöke. Olyan viccesen nézett ki, hogy elkezdtem nevetni. Teli szájjal. Khm... Lassan Tiffany is elmosolyodott, de még mindig megvolt döbbenve. Katie a magasba emelte a kezem.
-Högyeim és uraim! A nyertes nem más, mint Lisa White! - kiáltotta. Folytattam a teli szájjal nevetést és a szabad kezemmel az italomért nyúltam. -Ez nagy volt Lis - nyújtotta pacsira a kezét Tiffany. Belecsaptam. Liam ült le mellénk, és így 5-en kezdtünk beszélgetni. Nagyon rohamosan fordult a délután estére, észre se vettem. Fél hat körül hívott anya, hogy hol vagyok, mert a fiúk szeretnének már vacsorázni. Az egy dolog, hogy ettem, de én bármennyit tudok enni (nem vagyok kövér) és anya kajáját sose hagynám ki, úgyhogy biztosítottam róla, hogy máris indulok. Az biztos, hogy pár ember kivételével nincs rossz osztályom. Elköszöntem mindenkitől és hazaindultam. Aaron utánam kiáltva gyorsan hozzám sietett, mielőtt kiléphettem volna a parkból.
-Hazakísérlek - mosolygott.
-Oké. Köszi - görbült nekem is fel a szám. Szóval ketten mentünk haza. Csendben, de ez most nem ciki csend volt. Kedves csend inkább. A kapunkhoz érve Aaron búcsút intett és eltűnt a sarkon.
-Megjöttem! - kiáltottam be az előszobából és bedobtam a kulcsomat a kulcsos kosárba. Ledobtam a cipőmet,bekullogtam a konyhába, ahol már a család éhesen nézett farkasszemet az ínycsiklandó étellel. Gyorsan én is leültem és kezdődhetett a vacsora. Anya most se hagyott cserbe minket egy újabb isteni vacsorával.
-Köszi szívem. Ez megint csak nagyon finom volt - fogta a hasát apa. Mind a négyen kajával tömve hátradöltünk a székben. -Egyetértek - tápászkodtam fel és a szobám felé indultam.
-Köszönöm a vacsit - ballagtam fel a lépcsőn és ledobtam magam az ágyra. Körülnéztem a szobámban. A falakon poszterek, az ággyal szemben TV, mellette az íróasztalom, a gitárom nekitámasztva. A másik oldalon pedig a ruhásszekrényem. Szeretem a szobámat. Én rendeztem be. 9 éves koromig elég kislányos volt, de mikor 10 lettem, anya megengedte, hogy átrendezzük. Mondtam neki, hogy két fekete falat akarok egymással szemben, a másik két oldalt pedig fehéret. Anyának nem tetszett az ötlet, de mikor kész lett, nagyon oda volt érte. Agyon dícsért, milyen ügyes vagyok én pedig a mai napig emlékszem büszke pillantására. Mindig megmosolyogtat ez a story. Nagyon vicces volt, ahogy folyton megkérdőjelezett, de én nem tágítottam. Tudtam mit akarok és végül örültem, hogy anyunak is tetszett.
Bár még elég korán volt, úgy gondoltam, lefürdök és melegítőbe öltözöm. Mikor kész lettem, csináltam magamnak popcornt és mivel első napon sosincs házi még a legelvetemültebb iskolákban sem, ezért elhatároztam, hogy filmezek egyet. Mikor nézelődtem a telefonomon, hogy mit nézzek, felugrott face-en egy ablak. "3 új ismerős jelölésed érkezett". Rányomtam az értesítésre. Tiffany, Liam és Aaron jelölt be. Visszajelöltem őket és folytattam a keresést, de ekkor újjabb értesítés érkezett. "Aaron üzenetet küldött neked"
Megnyitottam a messengert.
Aaron üzenete: Szia. Haragszol?
Lisa üzenete: Szia. Nem. Miért?
Aaron üzenete: Samantha...
Lisa üzenete: Nem érdekel túlzottan
Aaron üzenete: Mit csinálsz?
Lisa üzenete: Filmet keresek. Nem tudsz valamit?
Aaron üzenete: Hm... Sok filmet láttam... Milyet szeretnél?
Lisa üzenete: Nem tudom. Mondj valamit, aztán eldöntöm.
Aaron üzenete: Jó. Mondjuk ha nem láttad akkor Agymanók
Lisa üzenete: Nem láttam, de az kisgyerekeknek szóló film :D
Aaron üzenete: TILTAKOZOM! Nagyon komoly pszhiológiai háttere van.
Lisa üzenete: Hát jó. De ha nem tetszik, jössz egy kólával.
Aaron üzenete: Ha tetszik akkor viszont te nekem. ;)
Lisa üzenete: Deal!
Aaron üzenete: Na írj ha megnézted. Szia!
Lisa üzenete: Ok. Szia!
Megkerestem telón a filmet és kiraktam a TV-re. Az elején sokáig nem érdekelt, de amint elkezdtem a sztori mögé látni, egyre több összefüggést találtam. Mikor vége lett, dermedten ültem az ágyamon. Még a popcorn is megállt a kezemben. Basszus! Ez tényleg egy szuper film! Miután visszatértem a jelenbe, vettem elő a telóm és bepötyögtem 3 betűt.
Lisa üzenete: WOW!
Aaron üzenete: Egyetértek...WOW!
Aaron üzenete: Ki volt a kedvenced?
Lisa üzenete: Anger (Harag)
Aaron üzenete: Őt én is szeretem. Baromi vicces :D
Ezek után egészen este 11-ig sms-eztünk. Minden féléről. Az általánosról, a filmről, az új osztályról. Viszont 11 kor leragadt a szemem.
Aaron üzenete: Itt vagy még?
Aaron üzenete: Lisa...
Aaron üzenete: Gondolom bealudtál. :D Így jár aki nem iszik sok kólát. Aludj jól!