Nagybetűs GIMI ✔

15.Fejezet

15.Fejezet
Másnap reggel sajgó fejjel ébredtem és elsőre nem is esett le, hogy hol vagyok. Aztán szép lassan kezdett minden az eszembe jutni. Emlékeztem, hogy azért jó páran elmentek és nem maradtunk olyan sokan. Én Smithék vendégszobáját kaptam Tiffanyval, aki még mellettem aludt. Miután táncoltam Aaronnal szereztem italt és onnan nem volt megállás. Te jó ég minden volt itt! Karaoke, ivósjáték, de még a Twister is majdnem előkerült. A táskámért nyúltam, ami az ágyam mellett hevert és kivettem belőle a telefonomat. 7:32 volt még csak, amin meglepődtem, mert ez azt jelentette, hogy bő 5 órát aludtam. Ennek ellenére nem éreztem magam álmosnak. Sokkal inkább hívott a természet és egy jó kávé. Úgyhogy kikecmeregtem az ágyból és vártam egy pillanatot, amíg megáll a szoba körülöttem. Iszonyatosan fájt a fejem. Kiléptem a folyosóra, ahonnan ektűntek a regnapi buli jelei. Felelevenítettem, hogy hol is van a fűrdőszoba. Az arcomat is megmostam és az ujjaimmal kicsit kifésültem a hajamat. Szerencsére Tiffnek volt annyi lélekjelenléte, hogy segített lemosni a sminkem, de ha jól emlékszem ő is ki volt egy picikét. Mindenesetre így már egészen felvállalható lett a kinézetem a szemem alatt húzódó sötét karikákat kivéve. Így aztán a konyhába vettem az irányt, hogy szerezzek legalább vizet és netán még fájdalomcsillapítót vagy egy kávét. Ahogy végigmentem a nappalin eléggé meglepődtem. Túl nagy rend volt, aztán eszembe jutott, hogy én is segítettem pakolni, és elég jó munkát végeztünk. Nem törtünk össze semmit és nem hánytunk szét semmit. Aztán csak akkor lepődtem meg jobban, amikor a konyhába belépve láttam, hogy nem én keltem fel először.
Nem bizony. Aaron már ott ült a konyhában a konyhapultnál teljesen felöltözve, a kávéját iszogatva.
-Jó reggelt! - köszöntem neki, mert nem vette észre, hogy beléptem. Felém kapta a fejét és elmosolyodott.
-Jó reggelt! - üdvözölt ő is kedvesen. Lehuppantam mellé és megdörzsöltem az arcomat, ásítottam. Istenem! Nagyon fájt a fejem. A fiú felállt mellőlem és az egyik fiókban kezdett kutakodni, majd egy vízzel teli poharat és egy algoflexet rakott elém.
-Kösz! Azt hiszem berúgtam - mondtam erőtlenül és lenyeltem a tablettát. Ezen a kijelentésen a fiú felkuncogott.
-Ja. Szerintem is. Kérsz kávét? - vett elő egy bögrét én pedig hálásan bólintottam.
-Nagyon rossz voltam? - érdeklődtem picit félve. A fiú beállította a kávé gépet és amikor az elindult a pultnak támaszkodva nézett.
-Szerintem nem. Csak lazább voltál, mint általában, de szerintem ez nem rossz - rázta meg a fejét, mire fellélegeztem.
-Hála az égnek! Reméltem, hogy nem voltam sok - magyaráztam. Hamar elkészült a kávém és Aaron elém tette, majd visszahuppant a helyére.
-Egyébként jó a pólód - kortyolt bele az italába egy pimasz mosollyal. Végignéztem magamon, mert tökre elfelejtettem, hogy pizsiben vagyok. Egy fekete maci-naci és az új colás pólóm volt rajtam. Kicsit zavarba is jöttem, mert a fiú már normálisan fel volt öltözve én meg itt nyomulok alvós cuccban.
-Köszi - válaszoltam már enyhén elpirultan.
-Hol vannak a többiek? - váltottam témát, mert milyen meglepő, nem szeretek a kinézetemről beszélni. Az már csak részlet kérdés, hogy a pirulásomhoz az is hozzájárult, hogy a srác elég jól nézett ki. Piros pólója volt egy "California" felirattal és fekete nadrágja. A haja be volt lőve. Most nem hatott olyan kócosnak, mint általában. Illetve annak ellenére, hogy kávézott még mindig álmos feje volt. Aaronra jelenleg ha ránéztem, akkor a pillangók a hasamban éppan lázadást tartottak.
-Christan nálam alszik, Tiffany ugye szintén a vendégszobában, Amanda sajátjában Brettel - sorolta.
-Brett Amandánál alszik? - szaladt az egekig a szemöldököm.
-Aha, de nyugi! Egyrészt matracon alszik, másrészt ismerem Brettet annyira, hogy tudjam nem csinálna semmit Ammel. Főleg ha Am nem szeretné - kortyolt megint a kávéjába.
-Hát jó! Ennyien maradtunk itt? - kérdeztem.
-Ja. A többiekért jöttek vagy haza mentek... valahogy - a végén már nevetett. Mondjuk megértem. Ha jól emlékszem Alex nagyon jó állapotban volt Logannel együtt.
-Hogy tetszett? - édeklődött megszakítva a rövid időre beállt csöndet. Érződött a hangján, hogy kicsit fél a választól. Gondolom nem akarta, hogy kicsit fél a választól. Gondolom nem akarta, hogy a munkája feleslegesnek bizonyuljon. Végig gondoltam az egész tegnapot. Hunter ajándékával kezdve, Tiffanyékon és a vacsorán keresztül egészen a buli végéig.
-Hihetetlenül jól éreztem magam - vallotam be, mint valami bűnt Aaron pedig önelégült mosolyra húzta a száját.
-Tudtam, hogy tetszeni fog - vigyorgott, mire felnevettem. Széttára a karját én pedig átkaroltam a nyakát. A pólójába fúrtam a fejem és mélyen beszívtam az illatát. A citrom és a fahéj aroma most sem maradhatott el. Bár kicsit sem hasonlított Hunterére azért ez sem volt rossz. A fejemben felvillantak képek a tegnap estéről. Aaron az egyik számra a derekamnál fogva pörgetett. Aztán azt hiszem, majdnem elestünk, amikor a kezeimet a magasba engedtem, de a fiú egy hirtelen mozdulattal visszarántott és olyan közel került akkor egymáshoz az arcunk, hogy éreztem a lehelletét. Tényleg fenomenális estém volt.
Aaronnal az ölelésünk kicsit elhúzódott és egy köhintés ugrasztott minket szét.
Tiffany állt a konyha bejáratánál.
-Megzavartam valamit? - kérdezte ártatlanul egy kacér mosollyal.
-Nem. Semmit! - válaszolta a fiú lazán és felállt.
-Kérsz valamit? - érdeklődött a lányra pillantva, aki közben mellé sétált.
-Ha megmutatod, hogy hol vannak a teák és a forraló, akkor megleszek - vette barátnőm egyből kezébe az irányítást. Aaron picit megdöbbent, de mindent megmutatott és visszaült mellém. Tiffany pedig. Készített magának egy teát.
-Neked nem fáj a fejed? - kérdeztem tőle, mert energia bomba barátnőm ugyanúgy energia bombának nézett ki, mint máskor.
-Kérlek! A családunkban nincs olyan, hogy másnaposság! - intett le egy önelégült mosollyal.
-És te? - pillantottam Aaronra.
-Én annyira nem ittam sokat, hogy másnapos legyek - emelte fel védekezően a karját.
-Akkor csak én szenvedek? - kérdeztem a halántékomat maszírozva. Még mindig olyan volt, mintha építkeztek volna a koponyámban.
-Nyugi! Szerintem Amanda rosszabb állapotban lesz - mosolygott Aaron huncutul. Tiffany pedig nevetni kezdett.
-Tényleg! - értett egyett a lány és egy mindent tudó pillantást váltottak. Hirtelen nem is emlékeztem, hogy Amanda milyen állapotban volt. Aztán eszembe jutott, hogy a végére már nem nagyon sikerült egyedül megállnia és inkább elment aludni.
-Legalább lesz kivel osztoznom az érzésen - kaptam megint a fejemhez, ahogy újból belenyilalt a fájdalom.
Nem sokkal később Christan tántorgott ki a szobából. Kócos haja össze-vissza állt. Nyúzott arca elé rakta a kezét, amikor valamilyen fény világított rá. A tegnapi ruhájit viselte.
-Jó reggelt! - szólt rekedt hangon, ahogy meglátott minket.
-Mi van haver? Beütött a cider? - nevetett gúnyosan Aaron.
-Há há há. Szörnyen vicces! Nem csak cidert ittam - huppant le a fiú fáradtan.
-Hanem? Még egy doboz sört is? - húzta fel a szemöldökét Aaron.
-Jól tudod, hogy rosszul bírom az alkohol - fakadt ki Christan és megdörzsölte az arcát. A másik fiú közben már elkészítette a kávéját.
-Nem baj! Majd megedződsz! - veregette meg a vállát és elé rakta a bögrét. Christan csupán hálásan biccentett és kortyolt az italából.
-Viszont! A fejem az soha nem fáj - közölte diadalittasan, mire elkáromkodtam magam a többiek pedig nevetni kezdtek.
-Menj a francba te - a végét már inkább nem mondtam ki hangosan Christan pedig így is vette az adást. Aztán persze ő is kinevetett.
-Vártál már egy bajtársra mi? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
-Abban reménykedik, hogy majd Amandával szenvednek - vázolta Aaron a vágyaimat. Hát igen. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy én vagyok az egyetlen, aki másnaposságban szenved.
-Mondjuk az lehetséges. Am elég kész volt - értett egyet Chris.
-Ez a fájdalomcsillapító sose fog hatni... - sóhajtottam és a halántékomat maszírozva próbáltam enyhíteni a dübörgő koponyámat.
Mire elfogyott az első kávém (de korán sem az utolsó), addigra a fejfájásom is csillapodott egy picit. Még mindig instabil volt és hol felerősödött, hol pedig tompult, de kifejezetten jobb volt. Nem sokkal később Brett sétált ki. Komolyan mondom ő még Aaronnál és Tiffanynál is frissebbnek tűnt.
-Jó reggelt! Am azt mondta adsz kávét - pillantott a fiú Aaronra.
-Persze. Egy kávé rendel! - biccentett és máris neki látott. Nagyon vágta ezt az egész koffein/kávé dolgot és nagyon finomat is csinált.
-Igazából kettő kéne - javította ki Brett, erre pedig mindannyian kérdőn néztünk rá. Mi az, hogy ő a legfrissebb és aztán még két kávét kér?!
-Am nem bír kikelni az ágyból - magyarázta meg azonnal szórakozott mosolyra húzva a száját. Ezen mind nevetni kezdtünk. Hát... mit mondjak? A kár öröm az egyik legszebb öröm.
-Tényleg van valaki, aki rosszabb állapotban van, mint te - bökött oldalba Chris, miután kortyolt a kávéjából.
-Ó fogd be! Én legalább nem leszek másnapos az alkohol mentes sörtől! - vágtam vissza és összenevettünk. Brett elég hamar megkapta a két italt. Még fogott egy fájdalomcsillapítót és visszament a szobába.
-Na jó! Így, hogy Amandának ágyba kell vinni a fájdalomcsillapítót, már jobban érzem magam - közöltem a többiekkel és erre megint kitört a nevetés. Egyébként elég kellemes volt. Miután elmúlt a fejfájásom, már sokkal jobb volt. Kicsit filmbe illő volt a hangulat. Egy baráti társaság, akik másnaposan (vagy kevésbé másnaposan) beszélgetnek reggel egy-egy tea vagy kávé mellett. A nagy üvegfallal ellátott konyhába csak úgy áradt a viszonylag kora reggeli nap fénye. A márványpult helyenként fénylett. Christan Tiffany és köztem ült, Aaron pedig a pult másik oldalán állt egy konyhai rongyot a vállára dobva. Azzal törölgette meg a bögréket. Így tökre úgy nézett ki, mint egy pincér srác. Épp Christan mesélt arról, hogy milyen volt egy másik buli, amin volt és nem ő bírta a piát legkevésbé.
-Mi? A másik tag beleszagolt az alkoholos filcbe és másnapos lett? - cukkolta Aaron, közbe vágva a sztoriba.
-Há, há! Nem! Ivott egy cidert és behányt - vázolta fel a szituációt a másik fiú.
-Hát lehet, hogy az ízétől hányt be! Nem csodálkoznék... - húzta a száját Aaron.
-Mi bajod a ciderrel? - háborodtunk fel Tiffanyval.
-Nekem túl édes! - felelte a srác.Én mondjuk meg ezen nem csodálkoztam. Tudom, hogy sok embernek túl édes lehet és őszintén, meg is értettem.
Szóval ilyen és ehez hasonló témáink voltak. Egészen, addig amíg ki nem nyílt Amanda szobájának ajtaja.
-Jó reggelt mindenkinek! - intett az egyik kezével, a másikat a homlokára tette, hogy ne villanjon a szemébe semmi éles fény. A haja csak kicsit volt gubancos. Gondolom az ujjaival kifésülte. A szeme alatt sötét karikák húzódtak, de ahogy néztem neki sem maradt fent a sminkje. Legalább nem nézett ki úgy, mint egy panda.
-Szervusz hugicám! - karolta át a vállát Aaron egy huncut mosollyal az arcán.
-Max nővéred, öcsikém - ölelte meg Amanda egy pillanatra, aztán kibújt a fiú hóna alatt és nekiállt csinálni magának egy újabb kávét.
-Csak én érzem úgy magam, mintha két maratont futottam volna a tűző napon és közben matek egyenleteket kellett volna megoldanom? - érdeklődött a pultnak támaszkodva.
-Tökéletesen leírtad az állapotomat - feleltem, mire a lány elnevette magát és lepacsiztunk.
-Csakhogy tisztázzuk. Hányt bárki? - váltottunk témát.
-Szerencsére sikerült egy olyan házibulit tartanunk, ahol senki nem hányt szét semmit - közölte Aaron diadalmasan mi pedig egy tapsviharral díjaztuk ezt a teljesítményt, mert valljuk be, ezt tényleg értékelni kellett.
-Bár attól még elég nagy a rumli. Szóval, aki felébredt már eléggé az segít pakolni! - tapsolt kettőt Tiffany és már rángatta is Christant, aki fájdalmas fejjel állt fel és követte a lányt a nappaliba.