Nagybetűs GIMI ✔

18.Fejezet

18.Fejezet
(1 hónappal később)
-Készen is vagy drágám? - kérdezte anya, ahogy hallotta, hogy lerobogtam a lépcsőn. Legalábbis olyan gyorsan amennyire a magassarkúm engedte. Bizony bizony... ki vagyok csípve. Anya éppen mosogatott és ahogy megálltam mellette, majdnem elejtette az egyik tányért.
-De szép vagy Lisa! - mosolyodott el végül büszkén. Egy picit zavartan lesütöttem a szemem és megint végignéztem magamon. Egy fekete, telitalpas magassarkú, fehért nadrág és bordó ujjatlan felsőt viseltem. Egy fekete, pici oldaltáskám volt. Elég elegánsan kellett öltöznöm és igazából elég ideges is voltam. Ugyanis ma megyek Hunterrel és a bátyjával Harleyval egy galériába, ahova kiállították Harley művét.
Ezek után remélem érthető, hogy miért érzem úgy, hogy bármelyik pillanatban elájulhatok.
Hunterrel olyan jó lenni! Ultra romantikus és nagyon odafigyel rám. Már ebédelt nálunk, szóval apa és Ted is megismerték. Azt hittem kínos lesz az az evés, de nem. Apa kedves volt (amiben nem hittem, hogy így lesz), Teddel pedig hamar megtalálták a közös hangot, miután kiderült, hogy ugyan azt a telefonos játékot játszák. Azt hiszem le is nyomtak egy menetet belőle. Anyával meg ugye addigra már ismerték egymást, szóval nem volt semmi gond. A suliban is minden nagyon jó. Amint a többiek megtudták, hogy Hunterrel együtt vagyok kifagadtak mindenről. Azt hittem meg fognak utálni, amiért nem Aaront választottam, de mindenki nagyon elfogadónak bizonyult. Aaronnal az első hetekben nem nagyon beszéltünk. Ez igazából főként miatta van. Mindig hamar elkerült a szemem elől, de ezért igazából nem is hibáztatom. Annyi nyugtatott csupán, hogy gyakran láttam Christannel.
Hunterrel pedig nagyon boldog voltam. Szinte minden nap beszélünk és legalább 3-szor találkozunk egy héten. Nem bántam meg, hogy őt választottam. Viszont a jelen pillanatban nagyon utálom, mert csak nevet azon, hogy stresszelek találkozni a bátyjával.
Hunter üzenete: Aztán tökéletes legyen a sminked, mert a végén még átkozottnak fog tartani! 😂❤️ Szeretlek!
Úgyhogy vagy hatszor váltottam outfitet, mire elértem ide. És most idegesen várom, hogy megérkezzen értem.
Nagy nehezen végül megérkezett Hunter. Ezer évnek tűnt, bár nem telt tétlenséggel. Még néhányszor megigazítottam a sminkem, átnéztem a retikülömet, hogy megvan-e minden és még 2 szer gondolkodtam azon, hogy lecserélem az outfitem. Ebből is már érezhető, hogy nagyon izgultam, hogy találkozzak Harleyval. Még facebookon is rákerestem. Tudom, hogy nem a legillendöbb dolog, de baromi kíváncsi voltam. Leesett az állam, ahogy megláttam a képeit. Ő is olyan jól nézett ki, mint az öccse. A haja fehérre volt festve, a karjait pedig tetoválások borították. Még a nyakán is volt belőlük. A fülében fültágító volt. Lerótt róla, hogy művész lélek és ez picit furán hangozhat, de nekem szimpatikusnak tűnt.
-Szia! - nyitottam ajtót boldogan a fiú pedig válasz helyett magához húzott és szendvedélyesen megcsókolt.
-Mizu Stella? - kérdezte egy szívdöglesztő mosollyal az arcán, amikor elválltunk és végig nézett rajtam. Csak azt a kezemet fogta, amin a tőle kapott karkötőmet hordtam. Ahogy felmért, még a karomat is arrébb húzta, hogy jobban lásson. A tekintetébe pedig belepirultam.
-Megint eszembe juttattad, hogy én vagyok a legszerncsésebb srác a világon - nyomott egy puszit az arcomra, én pedig csak ekkor vetettem pillantást az ő kinézetére. Egy kék farmer volt rajta, fekete torna cipő, fehér póló és egy fekete öltöny felső. Elég jól állt neki és örültem, hogy ő is kicsit kicsépte magát. Legalább nem leszek egyedül.
-Kész vagy? Indulhatunk? - érdeklődött a vállamat simogatva.
-Igen, csak elköszönök anyutól - mondtam.
-Rendben, én is köszönök neki - léptünk be együtt a konyhába. A búcsú után már indultunk is. Anya tudja, hogy Hunter robogózik. Amikor ezt megtudta egy csomót mesélt az egyik volt pasijáról, akivel robogóztak. Szóval csak a lelkemre kötötte, hogy mindig viseljek sisakot, Hunterrel pedig közölte, hogy vezessen óvatosan, vagy megbánja.
Nem sokára oda is értünk a galériához.
A bejárat előtt már egy viszonylag nagy tömeg állt sorba és várt rá, hogy bejuthassanak.
-Hú. Nem is tudtam, hogy ennyire népszerű program a galéria látogatás - mondtam Hunternek, miközben levettem a bukómat és odaadtam neki.
-Harleynak két képe van kiállítva. A fő atrakció valami festő csaj, aki elég népszerű instán - közölre, miközben pakolászott. Nem tudtam, hogy ez a fő program. Harley képei közül láttam néhányat, de azok tetszettek.
-Ez a csaj is jó egyébként. Legalábbis amiket Harley mutatott azok tetszettek - vont vállat, és végre leszállt a robogóról. A kezét a hátamra tette és lazán kikerülve a tömeget, bementünk. Egy nagy műteremben volt a kiállítás, ami még üresen kongott, mert még nem nyitottak meg a kapuk. Néhány művésznek, akik szintén kiállítottak külön standjuk volt, de még nem ültek be, hanem inkább egymással beszélgettek.
Mi előbb meg akartuk keresni Harleyt, ami sikerült is. Egy lánnyal volt, aki szerintem a fő kiállító volt, mert az ő standjánál voltunk, amit csomó kép vett körül és sokkal jobban elütött a többitől.
-Hey Bro! - köszönt neki Hunter egy mosollyal az arcán. Harley felénk fordult és felcsillant a szeme. Élőben is helyes volt. A Hill tesók elég jól néztek ki. Fehér haja kicsit kócosan volt oldalra fésülve. A tetoválásait egy fekete inggel takarta el. Csak a nyakán és a kézfején bukkantak ki. A mosolya csak úgy csillogott, ahogy meglátta az öccsét.
-Csá tesó - üdvözölte és lepacsiztak, majd összeölelkeztek. Aztán Harley felém fordult.
Összehúzott szemmel nézett végig rajtam, de aztán elmosolyodott.
-Biztos te lehetsz Lisa. Ha nem is mondta volna, hogy téges hoz, akkor is felismertelek volna. Amilyen szép vagy - nyújtotta a kezét.
-Harley Hill vagyok. Ennek a tökfejnek a bátyja - biccentett Hunterre, aki durcázsát tettetve elkapta a fejét és keresztbe fonta a karját. Ezen a jeleneten felnevettem.
-Nagyon örülök. Lisa White - fogadtam el a nyújtott kezét és rá somolyogtam.
Harley ezután visszaállt a nő mellé, akivel addig beszélgetett, amíg meg nem érkeztünk. Szép lány volt egyébként. Olyan huszon éves lehetett, de a sminkje picit idősebbé tette. Hosszú, egyenes, kékből türkizbe futó haja volt. A feje tetején egy fonás koszorú volt. Enyhén szexi, fekete, egyberuhát viselt bakanccsal.
-Bemutatom Rileyet. Ő jutta be a képeimet és az ő képei a fő kiállítás - mutatta be lányt, aki a jelzőkre szégyenlősen lesütötte a szemét.
-Muszáj volt lecsapnom egy olyan tehetségre, mint Harley - magyarázta kedvesen a lány, de Harley játékosan befogta a száját.
-Szóval Riley az egyik legtehetségesebb csak, akivel eddig találkoztam és isteni képei vannak, amikre most a nyakamat adom, hogy tetszeni fog nekt... Áu! - a végét nem tutda befejezni, mert a lány megharapta a kezét, hogy elengedje a száját végre.
-Hihetetlen - nevtett Riley szórakozottan.
-Mindenesetre remélem jól fogjátok érezni magatokat. És szerintem kezdjetek el nézelődni, mert lassan nyitunk - mondta a lány.
-Rendben. Köszönjük - bólintott Hunter.
-Én megyek velük. Neked hajrá - mondta Harely és a lányhoz lehajolva megölelte.
-Köszi! Sziasztok! - integetett Riley és leült a helyére.
Ahogy eltávolodtunk a standjától Hunter a bátyjára nézett.
-Fűzöd? - kérdezte röviden, egy mindnettudó mosollyal az arcán. Harley egyből elvörösödött.
-Asszem - nevetett kínosan és megvakarta a tarkóját.
Megálltunk az első festő képei előtt, ami valami német csávójé volt. Három képe lett kiállítva, ami egy ilyen kicsit összefüggő, történetet elmesélő sorozatnak tűnt.
-Neked hol van a standod? - kérdeztem Harleyt, mert amikor beengedték az embereket szinte mindenki beült a kis boxába.
-Nekem nincs - közölte, miközben a képegyüttest méregette.
-Hogy hogy? - érdeklődött Hunter is.
-Nem akartam. Inkább járkálok és nézem mások műveit is, minthogy egy helyben üljek - felelte nem törődöm stílusban. Ez mondjuk logikusabb is volt annál, mint amit a többi kiállító tett. Legalábbis szerintem. Ha én is kiállítanék inkább megnézném, hogy mit alkottak mások, minthogy dedikálgassak egy székben ülve.
Nagyon jó képek voltak. Végigmentünk az egész galérián. Azokat a műveket is megnéztük, amik már régebb óta a galéria tulajdonában álltak és egyébként mindben tetszett valami. Nem voltam még sok galériában, de ez elég nívósnak tűnt és nem az a fajta elvont művészetre volt csak példa. Nyilván voltak mély, művészi értékkel és jelképekkel bíró művek, de sok volt az olyan fotó és festmény, ami akkor is jó volt ha csak azt mondtad rá, hogy jól néz ki. Mint kiderült azért Rileyra van úgymond építve ez az egész kiállítás, mert az apjáé a galéria. Persze nem csak ez a pont van. A lány tényleg nagyon tehetséges és nem véletlenül szeretik az emberek a képeit. Ő kicsit keveri a mély művészi értelmet az egyszerűen is értelmezhető üzenetekkel. Például van egy tájképe, amit egy olyan perspektívából festett meg, mintha az ablakból néznénk ki. Ez például eleve egy nagyon szép színeket használó, kidolgozott képe és pont ezekben az apró részletekben van a többi jelentése. Például az ablakkeret elég sötét a kép többi részéhez képest. Ez a sötétséget jelenti, amiben sok ember él. Egyébként nem vagyok én ekkora szakértő. Csak azért tudom ezeket a jelentéseket, mert Riley csatlakozott hozzánk egy rövid időre, amikor az ő képeinél tartottunk. Harley viselkedése pedig azonnal megváltozott. Teljesen összeillenek.
Mi igazából Hunterrel suttogva Harley reakciójit figyeltük, amíg Riley velünk volt. Ezen egyébként nagyon jól szórakoztunk. Vicces volt látni, hogy Harley milyen apróságokkal próbálja felhívni magára a lány figyelmét. Aztán Rileyn is úgy látszott, hogy tetszik neki Harley. Szóval ezt jól ki is beszéltük, amikor Riley visszatért az asztalához. Azután még volt néhány képünk, amit megnéztünk,de már nem volt olyan sok. Még egy picit beszélgettünk Harleyval, mielőtt elindultunk volna.
-Tudod öcsi te is festhetnél valamit a falfirkáidon kívül - bökte vállba a tesóját Harley.
-Falfirka a francokat - válaszolta vissza Hunter és felnevetett.
-Tudom tudom. Iszonyat jók, de akkor is. Szerintem több van benned, mint a feliratozás - vont vállat a bátyó és visszadugta a kezét a zsebébe.
-Meglátjuk - biccentett Hunter és lepacsiztak, aztán Harley hozzám lépett.
-Lisa, örülök, hogy megismertelek. Remélem jól érezted magad - adott két puszit.
-Én is örülök, köszönöm a meghívást. Élveztem - mondtam egy kedves mosoly kíséretében. Aztán Harley visszament a galériába, mi pedig robogóre szálltunk.
Az utcánk sarkán álltunk meg, a szokásossá vált ponton, mert nem látnak ide anyáék, és nem szólnak ki, hogy menjek már be. Mindketten levettük a sisakunkat. Én a robogón maradtam, Hunter pedig megállt előttem.
-Na? Hogy tetszett? - kérdezte egy félmosollyal az arcán.
-Tetszett nagyon! Köszönöm a meghívást - mosolyogtam vissza, mire a fiú felnevetett és egy puszit nyomott a homlokomra.
-És egyébként Harleynak igaza van! Szerintem megpróbálhatnál festeni valami mást is a dupla H-don kívül, akkor ugyanúgy spraypainttel - mondtam őszintén. Szerintem tényleg tudna legalább egy olyan kategóriájú festményt, mint amilyeneket ma láttunk, ha nem jobbat.
-Majd lehet megpróbálom. Rendben? De ez annyira nem az én világom. Mármint... Nem tudom - húzta a száját bizonytalanul.
-Semmi baj! Egyáltalán nem kötelező. Ha van kedved próbáld meg. Oké? - fogtam két kezem közé az arcát.
-Oké - mosolyodott el és megcsókolt, amibe ugyan úgy beleremegett a hasam, mint egy hónapja. Az illata felkúszott az orromba, és minden porcikám közelebb szeretett volna jutni hozzá. Aztán el kellet válnunk, mert időben haza kellett érnem. A fiú hazakísért, aztán elment.