Nagybetűs GIMI ✔

12.Fejezet

12.Fejezet
-Basszus Tiffany! Semmi ötletem, hogy mit tegyek! - vetettem magam az ágyra. Barátnőm az íróasztalom székében ült már fél órája, és a nagyon részletes beszámolómat hallgatta a két srácról. Először elmondtam neki mindent Aaronról, aztán Hunterről. Hatalmas respect neki, amiért egyszer sem szakított félbe, pedig bőven lett volna hol. Ő azonban szépen, nyugodtan, figyelmesen kivárta. Csak ekkor, amikor összetörten az ágyamra zuhantam, mondott valamit.
-Milyen prók és kontráik vannak? - kérdezte tanakodva.
-Hát... Aaron lenne az utolsó ember, akiből kinézném, hogy megcsalna vagy bántana. Ha direkt, ha nem - kezdtem sorolni, de Tiffany közbe szólt.
-Nem azért mondom, de ő már okozott neked fájdalmat. Nem szándékosan, de akkor is! Meg emlékezz vissza! Mielőtt lett volna ez az egész félreértés, akkor is nagyon sokat lógott Samanthával! A fenébe is! Néha teljesen olyan volt, mintha együtt lettek volna! - magyarázta barátnőm.
-Ez igaz... Akkor azt mondod Huntert válaszzam? - érdeklődtem reménykedve, hogy ennyi a válasz.
-Azt azért nem mondtam, de ez is egy pont, amit jobb ha szem előtt tartasz. És ezzel nem azt mondom, hogy Aaron megcsalna, de egy olyan srácnak tűnik, aki nem biztos, hogy észreveszi, hogyha flörtölnek vele, ami valljuk be nem túl jó - törte össze egyből a korai reményeimez arról, hogy megvan a válasz. Megint igaza volt. Aaron tényleg ilyan srác volt és tudom magamról, hogy tudok féltékeny lenni, az a kettő tulajdonság pedig nem volt jó párosítás. Azonban nem hagyhattam ennyiben a dolgot. Jobban át kellett gondolni a két srácot és mindent alaposan megvizsgálni.
-Jogos. Akkor nézzük Huntert... - egyeztem bele és összeszedtem a gondolataimat róla.
-Romantikus, helyes... de nagyon helyes! Gondoskodó, értelmes, kreatív - haladtam végig mindenen, ami az eszembe jutott.
-Wow. Aaron egyáltalán nem kapott ennyit - nevetett barátnőm.
-Mert nem hagytad, hogy befejezzem, de akkor mondok még prót Aaronhoz - öltöttem rá a nyelvem és átgondoltam mindent Aaronnal kapcsolatban.
-Ő is helyes, hasonló az ízlésünk sok mindenben... többet tudok vele nevetni, legalábbis úgy érzem. Sportol... mondjuk azt Hunter is - soroltam Tiffany pedig türelmesen hallgatta őket.
-Ezek jók! Szerintem ezek baromi fontosak és ha mindez tényleg megvan, akkor az nagyon jó. Szerintem legalábbis - bólogatott barátnőm kifejezve a tetszését.
-Hunter meg egyszerűen... olyan... elolvadok tőle. Az a fajta srác, akinél soha nem lenne esélyem. Nem is értem miért lóg velem. Hozzá... nem akarom elkiabálni... de hozzá talán jobban vonzódom - vallottam be idegesen megdörzsölve a tarkóm.
-Persze, hogy most jobban vonzódsz hozzá! Hisz egészen idáig azon dolgoztál, hogy elfejtsd Aaront. Hunternek sikerült elfelettetnie veled. De most, hogy minden tisztázódott lehet érdemesebb lenne várnod egy kicsit, mielőtt túl elhamarkodottan döntesz - és már megint igaza volt. Tiffany nem viccelt. Tényleg jobb ember ismerő volt, mint hittem. Nagyon jó meglátásai voltak és teljesen logikusan gondolkodott. Ez kicsit gonoszul fog hangzani, de kellemesen csalódtam benne. Azt hittem csak a sportra tud gondolni és ilyen dolgok nem is érdeklik, de meg kellett állapítanom, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiért ő a legjobb barátnőm. Olyan jó tanácsokat tudott adni!
-Igazad van... mint mindig - sóhajtottam. Be kellett látnom, hogy most csak várhatok. Ha továbbra is Hunter tetszik jobban, akkor őt választom, ha pedig fordul a kocka, akkor Aaront.
-Ez nagyon nehéz! Nem akarom egyikőjüket sem megbántani! - szomorodtam el Tiffany pedig leült mellém és megölelt.
-Tudom szívem, de segítek jó? - kérdezte aggodalmasan, mire bólogattam és visszaöleltem.
Miután befejeztük a lelkizést még tanultunk egy kicsit, de Tiffany hamar elment.
-Figyi csajszi, bármikor rám írhatsz jó? De tényleg bár-mi-kor -ölelt meg barátnőm, amikor búcsúzkodtunk. Mosolyogva visszaöleltem és mérhetetlenül hálás voltam neki az egész délutánért.
-Igen ért! Ígérem írok ha szükségem van rád - válaszoltam.
-Jól van! Csináld ügyesen! Holnap suliban tali! - engedett el és elindult haza felé.
-Ja és majd megbeszéljük, hogy mikor megyünk legközelebb futni - fordult vissza.
-Remélem viccelsz! Még mindig izomlázam van a múltkori miatt! - ráztam a fejem hitetlenkedve.
-Úgyis jönni fogsz! - vonta meg a vállát mosolyogva és csak úgy ment is tovább.
-Jó éjt Tiff! - nevettm barátnőm energiáján, amely sosem apad.
-Jó éjt Lis! - intett, amjd bezártam az ajtót és visszabaktattam a szobámba. Az ágyamra vetettem magam és a telómért nyúltam, amelyen egy üzenet villant fel.
Hunter üzenete: Hogy van az én hercegnőm?
Mosolyogva pötyögtem vissza a válaszomat.
Lisa üzenete: Húha... Hercegnő?
Hunter üzenete: Bocs... Túl sok lovagos filmet néztem 😂
Lisa üzenete: És akkor... te vagy a lovag én pedig a hercegnő?
Hunter üzenete: Hát elméletben. Aztán persze ez változhat!
Lisa üzenete: Tényleg? És hogy?
Hunter üzenete: Hát például úgy, hogy a lovag meghódítja a hercegnőt és ott hagyják a csillogást, hogy aztán egy kis házban éljenek valahol a mezők mellett.
Lisa üzenete: Én azt hittem a kastélyban élnének
Hunter üzenete: Igazából ha a hercegnő arra vágyna akkor az úgy lenne, de a lovag szívesen ott hagyná a csillogást, kötelességeit és az elvárásokat.
Hunter üzenete: De persze ezeket ne értsd metaforáknak 😉
Lisa üzenete: Ó semmiképp se tenném! 🙂
Hunter üzenete: Akkor jó. Nem is szeretném ha annak értelmeznéd
Hunter valahogy úgy tudott sms-t írni, hogy hangsúly nélkül is értettem az iróniát. Nyilván nagy szerepük volt az emojiknak meg annak, hogy mennyire ismerem a fiút, de akkor is! Szórakoztatott. Mosolyogva pötyögtem vissza a válaszom.
Lisa üzenete: Na ezen kívül hogy vagy?
Hunter üzenete: Először is hé! Én kérdeztem előbb. Másodszor: ha már így megkérdezted, jól vagyok köszönöm! Várom, hogy mikor láthatlak legközelebb.
Lisa üzenete: Elég jól sikerült a múltkori találkozásunk mit ne mondjak.
Hunter üzenete: Én is így gondolom. Azóta amúgy csak te jársz a fejemben... Na meg a csillagok. 😉
Lisa üzenete: Aww... ne ez aztán a metafora!
Hunter üzenete: Nem! Ez nem metafora! Ez az igazság!
Lisa üzenete: Biztosíthatlak, hogy nekem is felejthetetlen volt. Köszönöm a pikniket!
Hunter üzenete: Ne köszönd! Nekem elég, hogy sikerült elterelnem a figyelmedet Aaronról.
Na és itt volt a pillanat, hogy eldöntöttem mit fogok csinálni. Elmondom neki, hogy mit tudtam meg Aaronról vagy e nélkül az információ nélkül közeledek felé tovább.
Kíváncsi voltam, hogy ő nem tudott-e esetleg erről. Hogy Samantha és Aaron képe egy régebbi kép vagy esetleg nem is gyanakodott. Viszont végül rájöttem, hogy úgyis szólt volna, ha ez így van. A gondolataimmal viszont odajutottam, hogy inkább nem mondok neki erről semmit. Féltem, hogy máshogy viszonyulna hozzám. Akkor pedig lehet, hogy nem lenne túl fair a "küzdelem". Fura, hogy küzdelemnek hívom. Egyik srác se tud róla és igazából nem is ők küzdenek. Én gondolkozom.
Lisa üzenete: Azért is hálás vagyok! 🙂
Hunter üzenete: Ez a legkevesebb 🙂
Bár nagyon kedves volt Huntertől, hogy ennyi mindenben segített, még így se igazán értettem, hogy miért.
Lisa üzenete: Mondcsak... miért kapom ezt a sok szép és aranyos gesztust, amikor én semmit sem segítettem neked?
Hunter üzenete: Ó hidd el többet segítettél, mint hinnéd
Lisa üzenete: Igazán? És megmondanád, hogy mégis miben? 🙂
Hunter üzenete: Sok mindenben...
Lisa üzenete: Mesélj!
Hunter üzenete: Figyelj! Még nem tudsz sok mindent rólam, de az ugye megvan, hogy a családom nem éppen szegény?
Lisa üzenete: Igen...?
Hunter üzenete: Azok közül a családok közül, akikkel nyaraltunk mi voltunk a legpénzesebbek
Lisa üzenete: Mire akarsz kilyukadni?
Hunter üzenete: Egyelőre legyen elég annyi, hogy melletted nem kell megjátszanom magam.
Nem tudtam pontosan hogy érti, de nem is akartam firtatni tovább. Úgyis írta, hogy majd elmondja én pedig addig nem szeretném kikényszeríteni belőle.
Lisa üzenete: Megígéred, hogy majd elmondod?
Hunter üzenete: Persze
Hunter üzenete: Nem akarsz menni pihenni?
Lisa üzenete: Kéne... hosszú nap volt, de szeretnék veled is beszélgetni. Mikor találkozunk legközelebb?
Hunter üzenete: Még nem tudom. Sok most itt a dolgom, de ígérem sietek és kitalálok valami szupert legközelebb!
Lisa üzenete: Hát jó! De aztán ne várass sokáig lovagom!
Hunter üzenete: Sietek hercegnőm! 😉
Hunter üzenete: Aludj jól Lis!
Lisa üzenete: Te is Hunter! 🙂
Mosolyogva raktam le a telefonomat. Hunterrel szerettem beszélgetni. Vele könnyű és amúgy tök szórakoztató volt. Csak a semmiről beszéltünk.
Készültem volna, hogy lekapcsoljam a villanyt és aludjak (legalábbis megpróbáljak), de megint megszólalt a messenger.
Ezúttal Aaron neve villogott a kijelzőn.
Aaron üzenete: Remélem még nem alszol!
Gyorsan pötyögtem is a választ.
Lisa üzenete: Nem, még nem. Mizu? Minden oké?
Aaron üzenete: Igen minden oké!
Aaron üzenete: Nézd... Tudom, hogy most gondolkozol meg ilyen , amit tiszteletben is tartok, de ráérsz holnap után?
Lisa üzenete: Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e...
Aaron üzenete: Kérlek! Adj egy esélyt, hogy legalább kárpótoljalak azért a sok szarért, amit Samantha tett veled!
Lisa üzenete: ...
Aaron üzenete: Kérlek Lisa! Legalább, hogy egy kicsit enyhítsem a bűntudatomat!
Bár valamiért még mindig kicsit féltem a fiútól, de be kellett látnom, hogy úgy nem fogok tudni jó döntést hozni, hogyha nem adok neki több esélyt. Mellesleg tényleg elég szomorúnak tűnt és amúgy se menne el semmi komolyig ha nem akarom. Ígyhát beadtam a derekamat.
Lisa üzenete: Na jó...
Aaron üzenete: Köszönöm!
Lisa üzenete: És hova mennénk?
Aaron üzenete: Az maradjon meglepetés 😉
Ezzal az volt a baj, hogy túlságosan szeretem a meglepetéseket. Nem kaptam túl sokat idáig, az utóbbi időben Huntertől. Amiket pedig eddig kaptam, azok mind szuperek voltak. Már nem azért. Nagyon jól tudom, hogy sokan nem szeretik a meglepetéseket, de ez azért egy régebbi tapasztalaton alapszik. Én is tisztában vagyok vele, hogy érhet rossz meglepetés is, de mindek aggódjak érte, ha úgy se tudom mi az. Leleplezni? Azt biztos nem. Sokan annyit dolgoznak, hogy aztán te meg elrontsd? Mekkora bunkóság már. Úgyhogy ez a kijelentés eléggé lázba hozott és beindította a fantáziám.
Lisa üzenete: Azokat szeretem 🙂
Mi lehet olyan különleges, hogy meglepetsének szánja? Talán valami új kávézó? Esetleg valami ajándék?
Aaron üzenete: Akkor jó 😀 nagy durranás lesz, ígérem! 😉
Lisa üzenete: Ne hergelj itt tovább! Így is tök izgatott vagyok!
Aaron üzenete: 😂😁
Lisa üzenete: Viszont megyek aludni ha nem haragszol 🙂
Aaron üzenete: Dehogy! Menj csak nyugodtan!
Aaron üzenete: Köszönöm, hogy igyekszel bízni bennem, de kérlek emlékezz, hogy nem én akartalak bántani! Sajnálom, hogy ilyen szituációba keveredtél!
Lisa üzenete: Csak kérlek ne szúrd el! Nem szeretném még egyszer átélni!
Aaron üzenete: Nem fogom! Ígérem!
Aaron üzenete: Jó éjt!
Lisa üzenete: Jó éjt! 🙂