Nőies || Jikook ✔️

[01:02]

|| HARMADIK SZEMÉLY ||

A síró szőke mérgező szavainak közepette, Jungkook nem tudta megállni, hogy ne fogja meg gyorsan Jimint az arca két oldalán és egyből lehajolt, hogy ajkaikat összeérintse.

Elsőre a szőke túl meglepett volt, hogy reagáljon. Az agya nem tudta felfogni, hogy Jeon Jungkook, a hetero fiú, épp megfogta az arcát és megcsókolta.

Vagy uh.. hogy megfogta az arcát és most csókolja őt.

Reméljük Jimin hamarosan az eszéhez tér, engedi szemeinek, hogy lecsukódjanak, lábujjhegyre áll, hogy megölje a másikat és visszacsókolja.

Ez még nem kezdődött el, de bízz bennem, fog. Adj neki egy kis időt.

Minden túl lassú volt először.

Jungkook semmit sem akart jobban, mint hogy kifejezze magát ezzel. Tudta, hogy kifejezi a szavakat, amiket még nem talált meg. Nem akarta, hogy Jimin azt higgye igazak a szavai, amikor nem voltak azok.

Egyszerűen ez volt a legjobb módja, hogy bizonyítsa egyszer s mindenkorra.

Ezt észben tartva, Jungkook időt szánt arra, hogy tényleg megértesse kimondatlan érzéseit a másikkal. Sosem csókolt még így senkit, de nem utálta.

Egy kicsit sem.

Az ajkai puhák voltak, úgy érződött, mintha a legpuhább felhő venné körül ajkait.

Azonban, a szürrealitás ellenére, Jungkook hamarosan úgy döntött, hogy válasz hiányában talán nem ez volt a legjobb mód arra, hogy elhallgattassa..

Lassan kezdett elhúzódni a másik ajkától, engedve hogy felette maradjon ahogy lihegett, próbálva kinyitni szemeit.

De épp mielőtt be tudta volna fejezni bocsánatkérését az engedély nélküli csók miatt..

"Jimin, annyira sajná—"

Jimin félbeszakította puha ajkaival.

A szőke egyből megragadta a fiatalabbat dzsekijének nyakrészénél, visszahúzta az ajkaihoz, nyíltan válaszolva ezúttal, ugyanazzal a vágyakozással, amit már hetek óta érez.

Oh Istenem, végre..

Kezeit kis dereka köré fonva Jungkook oldalra döntötte fejét, hogy elmélyítse a csókot, meglepve, hogy a kisebb milyen jól csókol.

Olyan kurva jól..

Szerencsére a magasság különbség nem volt elég ahhoz, hogy tétovázzon beletúrni a fiatalabb hajába, S miközben ezt tette, Jungkook nem tudta megállítani a nyögést.

Imádta, mindig erre az érzésre vágyott. Csak csinálta és csinálta és csinálta..

Amíg végül már levegőre volt szükségük.

Még egyszer lihegve, Jungkook Jiminének támasztotta homlokát, megfogta kezeit ahogy a kisebb hüvelykujjával az arcát simogatta; saját könnyei hamarabb megszáradtak, mint a friss víz a Szaharán.

"Nekem te egyáltalán nem annyi vagy.." A fiatalabb kinyitotta szemét, hogy a gyönyörű szempárba nézzen maga előtt. "Annyival több vagy annál.."

"Igen?"

"Nem mondhatom biztosan," A fekete bizonytalanul védte, egy bólintást kapva biztatásként, hogy folytassa. "De tudom, hogy sokat jelentesz most nekem Jimin."

"Hát.." nevetett Jimin, odahajolt, hogy rengeteg szerető puszit nyomjon a másik arcára. "Annyi időd van, amennyire szükséged van, Bun."

És ebben a pillanatban jött rá Taehyung, hogy talán tényleg végig tévedett. Már nem volt remény. Az érzései nem számítottak.

Jimin tényleg nem csak ideiglenest keresett Jungkookban..

Tartósat keresett.

Tényleg kedvelte őt.

Nem hazudott.

És biztosan hatalmas hite volt vele szemben, amiért olyan türelmes vele, remélve hogy a hetero fiú egy nap a másik fele lehet.

Eddig, úgy tűnik jól halad.

Jungkook talán megcsókolta őt, oké.. de még Jungkook maga sem tudta, hogy érez az idő többségében. Túl könnyen összezavarta magát.

Ez biztosan egy hatalmas felmerülő probléma lesz később.