[01:87]

634 55 0
                                    

|| HARMADIK SZEMÉLY ||

"Istenem..." Mondta Jungkook az ágyába esve, s szemei egyből lecsukódtak. "Annyira hiányoztál.."

"Egész végig itt voltam?" Csak egy kicsit összezavarodva, a szőke felvonta szemöldökét a másik szavai miatt.

"Igen babe" szólt Jungkook, egyetértve a nyilvánvalóval. Elkezdett nevetni a barátja tévesztésén. "Az ágyamhoz beszéltem".

oh, wow.

Az szép.

Válasz helyett Jimin sarkon fordult, s a fekete hajút bámulta ahogy az ágyon kiterült.

"Köszi Jungkook" szemét forgatva, Jimin kisétált a szobából hogy a saját lakásába menjen vissza mielőtt egy halk hang megállította.

"ne, ne, ne " nyöszörgött a fiatalabb, s a másik felé nyújtotta kezét. "gyere ide és hadd  fogjalak, sajnálom"

"egész héten amíg a kórházban voltál össze voltunk bújva." Mégis eleget tett a kérésének, s a fiú karjaiba bújt. "Mi másra van még szükséged?"

(Persze nem volt komoly. Ki volt ő, hogy ezt visszautasítsa?)

"Csak rád." Válaszolt a fekete hajú, megcsókolva a másik halántékát. "Csak rád van szükségem."

Amíg a kisebb fiú a karjaiban volt, addig csak ez számított a fiatalabbnak.

"Szeretlek." Motyogta Jimin a nyakába. Engedte, hogy a meleg teljesen körbefonja, megkönnyebbült hogy végre ki tudta mondani és úgy is gondolta.

Vagy még jobb, ezt viszonozták is.

"Én is szeretlek." Válaszolt Jungkook, több puszit nyomott a másik arcára mielőtt elaludt volna.

Nőies || Jikook ✔️Where stories live. Discover now