Nőies || Jikook ✔️

[01:50]

|| HARMADIK SZEMÉLY ||

A legtöbb embernek egy ilyen este nem lett volna ideális.

Vékony hóréteg fedte a talajt, a szél hevesen fújt, a holdfény alig világított meg valamit; csak egy csomó rémálmi kombináció általánosságban, tényleg.

És tipikusan igen, a két fiú egyetértett volna.

A mai este semmiképp sem volt tökéletes, de furcsa módon, a saját maga módján- az volt.

Az este során meglátogatták az egyik közeli barbecue helyet, Gogit. Kiderült, hogy egy egyszerű grilles létesítményhez képest az étel meglepően jó volt. 

Jungkook és Jimin végül megosztottak néhány ételt, egy nagy tányér Bulgogit Kimchivel és Mashitával.

Egy kis baleset történt egyszer, amikor megpróbálták megetetni a másikat. Jiminnek, tudatlanul, volt egy kis szósz a száján a fekete hajú rossz célzóképessége miatt.

Vagyis először ott volt, majd Jungkook a mosdóba vitte hogy lenyalja és lecsókolja.

Nem nagy dolog.

Ezután a pár úgy döntött, hogy nem akarják, hogy az éjszaka ilyen hamar véget érjen. Ezért egy kis sétát tettek Busan közepében.

Egy ponton a tengerparton kötöttek ki, azon kapták magukat, hogy rákokat és kagylókat keresgettek, hogy a másikat megelőzzék- mint egy kis verseny.

Az egyik dolog a másikhoz vezetett és Jimin Jungkookon találta magát, gyengéden csókolta, ahogy a kabátjuk a homokba süllyedt. Egyikőjüket sem érdekelte semmi többé.

Végül pedig a két fiú egy szép sétát tett az iskola kertjében. Persze, lehet hogy már a takarodó elmúlt, de az nem számított.

Nem, amikor Jungkook gyönyörű virágokat tépkedett amiket a szőke testrészeihez és ruháihoz hasonlított.

Most rajtuk volt a sor hogy hazataláljanak mielőtt bármelyik portás gyanakodni kezd, hogy hajnalban kint voltak.

Kívánjunk nekik szerencsét.

|| || ||

"Oh istenem.." lihegett a szőke, homlokát a fekete hajúénak támasztotta, ahogy a lakásának zárt ajtajának dőltek. "Hogy előztük meg?"

A mérges portásról beszél.

"Fogalmam sincs." Nevetett a fiatalabb, szeretően a szőkére nézett, ösztönösen az arcát simogatta. "Jól éreztem magam veled, Jimin."

Tenyerének melegébe hajolva Jimin nem is próbálta meg elrejteni azt, ahogy elpirult.

"Én is Kook-ah." Kuncogott, szemei becsukódtak, s elégedetten sóhajtott. "A mai volt az első randim."

"Az enyém is." Vallotta be félénken Jungkook az igazat, azon csodálkozva hogy hogy senki nem ragadta meg az esélyt arra, hogy randira vigye Jimin cuki fenekét. 

"Azt mondanám, hogy ez tökéletes volt."

"Még nem." Fejét rázva Jungkook egy mély lélegzetet vett mielőtt a legnagyobb kockázatot vállalta az este.

Jimin szemei kitágultak, ahogy Jungkook térdelő pozícióba ereszkedett, a szőke kicsi kezeit a sajátjába vette és reménykedő szemekkel felnézett rá.

"Park Jimin" Kezdte, szíve hevesen dobogott. "Már egy ideje beszélgetünk.. nagyjából ez volt életem legjobb két hónapja."

Ez tényleg megtörténik? Oh Jézus..

Jimin hirtelen nem kapott levegőt.

"Annyi mindenen mentünk keresztül, hogy ide eljussunk, de őszintén.." hallgatott el, a kisebbik kezeit a szájához emelte. "a világért sem cserélném el."

Egyik kezét elvéve a másik szorításából, Jimin eltakarta a száját, teljesen le volt döbbenve, hogy ez tényleg megtörténik.

Senki sem tett még ilyet.

Jesszus, senki sem vitte még el egy randira sem, nem hogy hivatalosan is megkérdezzék.

Bármelyik pillanatban kész volt sírni.

"Egy örökkévalóságig tartott mire rájöttem és elfogadtam, de nagyon kedvellek. Sosem kell amiatt aggódnod hogy valamit nem kedvelek rajtad. Kész vagyok arra, hogy felajánljam magam neked és neked adjam magam.."

És még többre.

"Kész vagyok arra hogy több legyen veled, hogy többet adjak neked.. kész vagyok magam lenni és hogy te magad legyél velem, kész vagyok arra hogy az enyém legyél és hogy én a tied.."

A szépséges fiúval előtte, ahogy szemeiben csak csillagok voltak, Jungkook végre összeszedte a bátorságot, hogy kimondja, végre valami többet akar az életében.  

"Megértem ha nem vagy kész.. tudom hogy klisé és hogy sok mindenen mentél keresztül, de nem akarom hogy csak az én kedvemért csináld ezt ha nem vagy kész."

Végre itt van..

"Azt akarom hogy a valami többem legyél Jimin.. megtennél a legboldogabb embernek és lennél a barátom?"

Jimin nem is tudta rávenni magát hogy válaszoljon.

Ehelyett, ő is lassan letérdelt, a másik mellett pihent, nyuszis mosolyú fejét kis tenyerébe fogta.

"Jungkook.. annyit vártam hogy végre halljam ezeket a szavakat.."

Majd lehúzta a másik fejét, engedve hogy ajkuk egy gyöngéd csókban érintkezzen, mielőtt a mellkasának dőlt.

"Persze hogy leszek a barátod."