Eltévedt kéz, gyönyörű nevetés

7.5K 210 8
                                    

Már 3 napja, hogy látom az istennőm. Hm, ez túl egyszerű. Melyik istennő lehet olyan, mint ő? Olyan tökéletes...mint Ízisz.

3 napja folyamatosan látom, de a szemeim nem telnek be az alakjával, a mozgásával, a szemeivel. Kihívás számomra, hogy itt van velem egy szobában, de nem tehetem magamévá. Látszik, hogy tiszta nő, mert nem hajlandó velem lenni, pedig ez igen ritka és nem az egom szól most. Mintha tudná, hogy egyéjszakára kell. De arra is nagyon.

-Sokáig legelteti a tekintét a melleimen vagy neki lát rendszerezni a papírjait, mielőtt elhagyna valamit?
-Csak...gondolkoztam.-ráztam meg a fejem és elkezdtem azt tenni, amit az imént említett.
-Képzelem.-forgatta az angyali kék szemeit. Elveszek bennünk, ha sokáig nézem. De mielőtt eltudtam volna gondolkodni ismét, nem figyelve a környezetemre, belépett a feleségem.
'Ilyen nincs.'
-Szia szívem.-nyomta az ajkait az arcomnak.
-Szia. Hogy-hogy itt vagy?-érdeklődtem a fejemet támasztva az asztalon.
-Gondoltam munkába menet beugrom hozzád.-válaszolta, miközben én a háttérben vigyorgó Íziszt néztem. A fogai vakítóan visszaverték a fényt, olyan fehér volt.
-És te?-fordult dühös pillantással Miss.Ross felé.
-Ingatlanügynök vagyok és Mr.Marshall asszisztense.
-Ilyen ruhába jössz dolgozni?-mutatott végig rajta. Ma egy fekete egyberuhát viselt, szintén testhez simuló, oldalt és a mellénél kivágott.
'Ez a nő megőrjít!'
-Hacsak a főnökömnek nem baj, hogy így öltözködöm, akkor így fogok Mrs.Marshall.-nézett rám.
-Öhm, majd megbeszéljük.-kapcsoltam a valóságba.
-Figyelj szerelmem, ma azt találtam ki, hogy elmehetnénk vacsorázni, este meg szórakoztatnálak.-vezette le a feleségem a kezét a nadrágomba. Eszméletlen kellemetlen volt ez nekem. Főleg a háttérben lévő istennő miatt. A szemét forgatta, majd kiment az irodám erkélyén. A feleségem keze helyett Íziszem kezeit képzeltem, amit nagyon élveztem.
-Idejövök 8-ra.-indult a Diana a lifthez, aminek az ajtaja gyorsan becsukódott.
'Ah én hülye!'

Az erkély felé fordultam, ahol a nekem háttal állt Miss Ross volt. Elindultam felé, majd az ajtónak dőlve vártam, hátha észrevesz.

-Gyere. Elment.-szóltam, amikor már egy ideje ott álltunk.
-A felesége nem szimpatizál velem.-mosolygott.
-Egy nővel sem, ne aggódj.-nevettem, mosolyogva.
-A határt megszabhatná neki. Munkahelyen nem illik ilyet tenni.-sétált be előttem az asztalomra ülve. A fantáziámban csak az az egy gondolat kavargott, hogy egyberuhába van, allatta egy gyenge alsóneművel, amit gyorsan lekaphatnék róla. De nem tehetem. Neki kell kezdeményeznie.
-Tudom. Kicsit megrémült, hogy egy ilyen nővel vagyok egy szobában.-tettem zsebre a kezeimet felé indulva. Teljesen derült égből villámcsapásként jött egy szél, ami lefújta a papírok felé az asztalomról.
-Segítek.-térdelt le, szedegetve a papírjaim. Nem hagyhattam, hogy egyedül csinálja, így besegítettem. Én is letérdeltem, így már ketten csináltuk. A kezei teljesen véletlen számomra kellemes helyen markolt meg, amitől felmorogtam.
-Úristen.—kapott a szája elé.—Ne haragudjon.-nevetett. A szemei is mosolyogtak. Az a nevetés olyan volt, mint a angyalok éneke, teljesen odaáig voltam érte.
-Eltévedt a keze.-nevettem vele.
-Kicsit.-mondta, miközben az utolsó papírokat is feltettem az asztalomra, így felállhattam. Segítő kezet nyújtottam neki, amit nem fogadott el.
-Kedves öntől, de annyire nem vagyok öreg, hogy fel kelljen segíteni.
-Hamár a kornál tartunk...Hány éves?
-23. És ön?
-34.
-Mikor házasodott?-tárgynál vagyunk.
-10 éve.
-Hogy-hogy nincs gyereke?
-A feleségem meddő.-simítottam meg a tarkómat.
-Ezt sajnálattal hallom. De látszik, hogy szereti, ha még ígyis vele van. Habár...—folytatta.—a pasis vágyakat rajta kéne kiélnie. Nem pedig más nőket becserkésznie.-fordult meg, lehajolva egy elfelejtett lapért.
'Ezt most direkt csinálja? Ah ez a fenék!'
-Ha nem látszana a gyönyörű szemeidben, azt gondolnám, hogy direkt próbál megőríteni.-tettem az asztalra azt a bizonyos lapot.
-Ne is gondoljon hasonlókra, kedves uram! Nem vagyok szajha. Én nem egyéjszakás kalandokra vágyok, hanem egy normális kapcsolatra. Szóval ha bármit is elképzelt velem, azt felejtse el, mert én nem vagyok olyan, akire vágyik. Most, hogy ezt megtárgyaltuk, lemegyek kávézni.-fordult sarkon és eltűnt a liftben.
'Minél többször mondja, hogy milyen tiszta, annál inkább vágyon rá...'

Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now