Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Válassz

Még mindig a földön voltunk egymáshoz tapadva. A kezeimmel végigsimítottam a combját egészen a fenekéig.
'Persze, hogy ilyenkor nem szoknya van rajta.'
Felsimítottam a hátán a melltartójáig, amit megpróbáltam kikapcsolni, de oldalra fordítva a fejét, elvette a kezeim.

-Ez nem azt jelenti, hogy belemegyek az alkud élvezetes részébe. Nem akarok szerető lenni.-csúszott le a combomról a földre. A szememet forgatva egy kis mosoly kíséretében "letámadtam" így alattam feküdt, ami látszólag meglepte.
-És ha elválnék?-húztam végig a tenyerem az oldalán.
-Akkor a hűtlenséged áll az útba.—simogatta az arcomat, végül a hüvelyujját végig vezette a számon.—Képes lennél csak velem lenni?—kérdezte, de én nem válaszoltam, csak visszaültem.—Értem. Akkor nincs miről beszélnünk.-állt fel, majd a liftbe besétálva elment.
'Ezt elbasztam...rendesen.'

Alexandra

Annyira vágyom rá. Az érintésére, a csókjára. Minden pillanatban égető vágyat érzek, hogy a nyakába ugorjak...hogy az övé legyek. De nem egy alkalmi kaland kell. Nekem egy életre kell valaki. Ha képes lenne megváltozni...minden máshogy történne. A liftben állva folynak a könnyeim, miközben az mutató és középső ujjamat a számhoz teszem.
'Az a csók...'

[1 hét múlva]

Cameron

Tehetetlen vagyok. 1 hét telt el úgy, hogy nem éreztem az ajkait, hogy nem érintettem meg. 1 hete csak a szemeim élvezik a jelenlétét, pedig minden másom is vágyik utána. Lassan rájövök, miért is kell nekem ennyire. Eddig arra jutottam, hogy azért mert más, mert kihívást jelent. Nem adja könnyen magát, nem szalad utánam. Ehhez nem szoktam hozzá. A legtöbb nőnek csak a pénzem kell, amivel kifizetem őket, nameg az élvezet. De ő. Ő nem ilyen és ez rettentően megvadít. Muszáj jelét mutatnom, hogy nem szabadult meg tőlem. Velem szemben állt jelenleg, miközben valami papírokat adogatott. Közelebb húztam magamhoz, persze ő küzdött, hogy kiszabaduljon a szorításom alól. Végűl feladta.

-Eresszen el. Kérem.-látszott a szemében a megtörtség, a fájdalom, a perzselő vágy.
-Vissztértél a tegezésre? Így próbálsz jobban eltaszítani magadtól?
-Nem. Mivel munkatársak vagyunk...én pedig csak az asszisztense vagyok, így kell beszélnem önnel. Magának van magasabb rangja.
-Csak annyit akarok, hogy engedj a kísértésnek. Te is vágysz rá.-simogattam a hátánál a kivágást.

-Eresszen. El. Most.
-Szeretném, ha ma eljönnél velem vacsorázni.
-Mi? Biztos nem!-tolta el magát a mellkasomat nyomva, de a karom tartotta.
-Figyelj rám, azokkal az angyali szemekkel. Nem jó, ha így közeledek hozzád, de a randevú se tetszik. Ha tovább feszíted a határaim, a következő csóknál, itt helyben magamévá teszlek.-vezettem le a kezeim a fenekére, amibe belemarkoltam. Ettől egy sóhaj hagyta el a száját.
-Utállak.
-Uh, ne hazudj nekem istennőm.
-Mostmár elengednél?—kérdezte és úgy is tettem.—Köszönöm. Most pedig, hamár kötelező magával tartanom, tudhatnám, hogy hányra megyünk? És hova?-húzta lejjebb a szoknyáját, ami után keresztbe fonta a karjait.
-Este 8-ra megyünk a Passion restaurant-ba.
-Persze, hova máshova.-forgatta a szemét, ami megmosolyogtatott.
-Menj haza...öltözz át és gyere vissza 8-ra.-súgtam a fülébe.
-Igenis.

...

Este 8-ra visszaért egy vörös ruhában. Igazából abban, amiben megismertem.

-Mi lesz, ha a feleséged megtudja?
-Ne aggódj mindig miatta. Elutazott, szóval esélye sincs, hogy meglásson minket.-húztam közel magamhoz.
-Nagyon élvezed. Ugye?
-Az nem kifejezés.-válaszoltam, amivel megnevetettem.

Beültünk az autómba és elindultunk. Még az út közben sem hagytam nyugodni. Az egyik tenyerem, folyamatosan simogatta a combját.
'Már nem sokáig kell rá várnom.'

...

Az étteremben ülünk már, a rendelést is leadtuk. A kínos csend kettőnk között kezdett dühítő lenni számomra, így kezdeményeztem a beszélgetést.
-Említetted még régebben, hogy mást is dolgozol. Megosztod velem, hogy hol?
-Egy cukrászdába. Most én kérdezek. Miért vetted el Dianát, ha megcsalod, amikor csak alkalmad van?
-Amikor elvettem, kedves volt, jószívű. De ahogy teltek az évek, minden nőre féltékeny volt, egyre kevesebbszer ért hozzám. 34 éves vagyok, még vágyom a szórakozásra.-vontam meg a vállamat.
-Nagyon nehéz elhinnem, hogy az a nő valaha is kedves lehetett, ugyanis megvert.
-Mindenki változik, csak neki nem a pozitív irányba sikerült.
'Haladás, ha már válaszol a kérdésre.'

Beszélgettünk még és ettünk is. Nem volt nagy randi, de látszólag ezzel mégjobban gyengítem azt a bizonyos falat. Remélem, hamar feladja.