Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Alku: ELUTASÍTVA

Másnap az ágyamba fekve gondolkoztam, miként felejtsem el Alexandrát. Hogyan tudnék nem rá vágyni? Miért kell ennyire?

A gondolataimmal küzdöttem, amíg elkezdtem készülődni. Fehér inget vettem fel, meg a zakómat. Most lazábban öltözködtem. Ezután elintéztem a reggel higéniai oldalát. Fél órába telt, mivel reggeliztem is.

Gyorsan beértem, ráadásul Alexandrával egyszerre sikerült. Előttem ment el, nem vett észre. Vagy csak nem akart. A csipője jobbra-balra mozgását követte a szemem, amit levezettem a combján. A szexuális fantáziámat félredobva utána siettem.

-Jó reggelt.
-Neked is.-mondta kifejezéstelen arccal.

A lift leért az emeletről, de szerencsétlenségemre, akkor jöttek a munkásaim is, akik utánunk léptek bele az eszközbe. Az istennőmhöz igen közel álltam, mivel tele volt a lift. A kezfejem akaratlanul is a combjához ért.
'Nem bírom ki!'
Berogyasztottam a lábamat, hogy a vádlijától kezdjem el simogatni. A combja közepén tartottam, amikor nagyot nyelve a feje hátracsuklott. Az ujjaimmal egészen a alsóneműjéig cirógattam, ott is a bejáratig. Picit megnyomva húztam és toltam az ujjamat, amitől már a száján fújta ki a levegőt. Kis időn belül megéreztem a forróságot és a nedvet a bugyiján át, ami teljesen feltüzelt.
'Tehát ez felizgat...'

Az emberek csak szállingóztak ki. Az utolsó emelet közeledett, már csak ketten voltunk. Megragadta a csuklómat, majd arrébb ment, ismét hozzá közeledtem, de a elfordította a fejét. Rövidesen az ajtó is kinyílt.

-Ezt többet ne csináld.-ment az asztalomhoz, pakolni.
-Tetszett, ne tagadd.
-Ez kínos is lehetett volna. Nem akarok több ilyet!
-Miért hazudsz? Élvezted, nem is kicsit. Éreztem, Alexandra. Miért nem engedsz közel magadhoz?-simítottam meg a vállait, ugyanis háttal állt nekem.

-Megvan az okom, amit felesleges tudnod.
-És ha akarom tudni?
-Élj azzal együtt, hogy nem mondom el.-sétált ki a kezem alól. Az egész tenyerem lángolt a selymes bőre hiányától.
-Pedig szívesen lejátszanék veled egy menetet.-dőltem az asztalomnak.
-Hihetetlen vagy.—nevettett, de nem örömében.—Játszd le a feleségeddel, mint tegnap. Ő vevő rá.-mosolygott, viszont engem meglepett.
'Honnan?'
-Hol hallottál róla?
-Tudod, Diana imádja a veled való szexszet. Oly annyira, hogy estétől kezdve, ma reggelig küldözgeti nekem, hogy milyen nyögéseket meg sóhajokat adtál ki, miközben ő leszopott és lovagolt rajtad.-mutatta meg a telefont. Ez kellemetlen volt, nem is kicsit.
-Én csak...
-Nem! Nem kell magyarázkodnod. Munkatársak vagyunk. Ő a feleséged. Engem az se érdekel ha egésznap dugtok.-durva szavak használata miatt, arra gondoltam, hogy féltékeny, hiszen ezzeket a kifejezéseket nem hallottam még tőle.
-Miért érzem azt, hogy ez téged mégis zavar?-közeledtem hozzá, de ő feltette a kezét.
-Maradj csak távol. Nem kell mindig közelkedned.-mondta, amire felnevettem.
-Oh Istenem, hogy miért nem tudlak kiverni a fejemből.-mosolyogtam.
-Jobban kellene igyekezned.
-Legalább az alkumat hallgatnád meg.
-De nem érdekel!-ült a fotelbe.
-Nem hagylak nyugodni, ameddig meg nem hallgatsz meg.-támaszkodtam a fotel két kartámaszán, sarokba szorítva Íziszt, aki keresztbe tette a lábait.
-Tudod, hogy úgyis elutasítom.
-De legalább tudsz rajta gondolkozni.
-Ha elmondtad megtartanád a távolságot, amit már megígértél?-fogta a fejét.
-Megpróbálom.
-Mond.-válaszolta. Leguggoltam elé, a lábait egymás mellé tettem, majd simogatni kezdtem.
'Ez a vágyakozó pillantás megőrít.'
-Mindent megadok neked. Pénzt, házat, kocsit, számtalan mennyiségű ruhát, cipőt vagy ékszert...cserébe azt kérem, hogy amikor kedvem van, amikor csak alkalmunk van szeretkezz velem.-vezettem hátra a kezeimet a fenekéhez, amibe belemarkoltam.
-Felejtsd el.-mondta, mire én felálltam fújtatva. Ő ugyanígy tett.
-Nemrég még a feleségeddel szexeltetek, de még én is szállja be? Ezt te se gondolod komolyan. Nekem kapcsolat kell, törődés, szerelem.
-Nem az én műfajom a szerelem.
-Akkor. Felejts. El.-beszélt tagoltan, minden szót megnyomva.
-Kihívás vagy.-sétáltam igen közel hozzá, de ő kikerülve a lift ajtajához ment.
-Engem nem veszel meg!-mondta közben.
-Kellesz nekem.-fogtam meg karját, mielőtt kilépett volna az ajtón.
-Nem leszek a szeretőd!-nézett gyilkos pillantással, azokkal az angyali kék szemeivel.
-Pedig jól járnál velem.-rántottam magamhoz a derekánál fogva.
-Nem vagyok szajha! Nem teszem tönkre a feleséged házasságát, mert egy hűtlen baromhoz ment hozzá!-sértegetett, ahogyan csak tudott. Ezt mind nem vettem figyelembe, így hirtelen a puha, vastag ajkaira tapadtam. Ez nem viszonozta és amint ellökött magától, megpecsételte az arcom a kézlenyomatával. Ezután dühögve elhagyta a szobát.

'Még a csókja is tüzes.'
Hamarosan megtörik. Tudom. Olyan reakciókat váltok ki belőle, amit egy közömbös ember nem mutatna. Nem tudom miért nem akar velem lenni, hisz egy éjszaka csak az övé lennék. Csak az én testemet érezné, csak én látnám a vonalait.
'Megint megfogok őrűlni.'