Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Perzselő vágy

Kiléptünk az étteremből, sétálva az autóhoz.

-Jól éreztem magam.
-Ez az este márcsak a tested melegétől lehetne jobb.—karoltam át a derekánál, amikor ő szemetforgatva sétált mellettem.—Te megforgattad a szemed?-álltam meg előtte. Felvont szemöldökkel próbált rájönni, hogy ez miért baj.
-Igen, de...—akadt meg a mondata, ugyanis a vállamra fektettem, majd a fenekére csaptam.—Cameron tegyél le!-támaszkodott a kezeivel a hátamon.

-Maradj nyugton, mert leesel.-nevettem, persze nem hagytam volna.
-Olyan gyerekes vagy!-imádtam minden szavát hozzám. Legyen az sértő vagy vággyalteli. Mindegyiket imádtam.

Az autónál letettem, de nem úgy ahogyan felvettem. Kócos lett a haja, amit én igazítottam meg, miközben mindketten hatalmas mosollyal néztünk egymásra. Amikor a haja úgy állt, ahogyan kell, a tenyereim közé zártam az arcfeleit és megcsókoltam. Az ő kezei a mellkasomon pihentek. Nem volt hosszú csók, de annál több szenvedély szorult bele.

Ezután a kocsiba ültünk. Az ujjaink összefonódva pihentek egész úton. Nagyon nehezen vittem őt haza. Leginkább az én házamba vittem volna.

Másnap
Rettentően aludtam. Ha egyáltalán aludtam.
'Oh Istenem milyen angyal ez? Mit tesz velem?'

A reggeli rutinom, olyan volt mint a többi. Azután az irodába indultam. Alexandra már az egyik fotelben üldögélt a kávéját fogva. Az enyém az asztalon magányosan.

-Jó reggelt.
-Neked is.-mosolygott.
-Hogy aludtál?
-Szörnyen.
-Miért? Mi történt?-tette keresztbe a lábait.
-Te. Egész éjjel csak rád gondoltam.—mondtam, amire egy mosoly volt a reakció egy fejlehajtás kíséretében.—Most min mosolyogsz?-kérdeztem, felvont szemöldökkel.
-Azt hittem csak velem volt ez az este.-nézett fel rám. A szavai megleptek. Hogy rám gondolt? Közelebb sétáltam, felhúztam a helyéről, majd leülve az ölembe ültettem.
-Bírsz még ellenem harcolni? A vágy ellen harcolni?-húztam végig a puha ajkán a hüvelykujjam.
-Nem tudom...De muszáj...
'Erősebb, mint gondoltam.'
-Ezek után sem lennél hajlandó az enyém lenni?
-Te engem nem szeretsz Cameron. Nekem. Szeretet. Kell.
-De az egyszer elmúlik.
-Ha egymásnak vannak teremtve, akkor nem.-állt fel az ölemből átülve a másik fotelbe.

Aznap este
Kettesben ismét. A reggeli beszélgetés után, nem igazán társalogtunk. Párszor megéritettem, de ő elhúzódott. Nem mindig azonnal.

-Hazamegyek.
-Ne vigyelek el?-vontam fel a szemöldököm, kérdő pillantással.
-Nem tartom jó ötletnek.
-Rosszat tettem? Haragszol?-álltam fel az asztalomtól, felé sétálva.
-Félek, hogy elvesztem az önkontrolom. Szeretnék veled lenni, de nem úgy hogy egyszeru alkalom és hogy házas vagy. Mindig elismétlem, mert zavar.
-Tudom, hogy nem ez az egyetlen ok...—mondtam, mire lehajtotta a fejét.—Mi az ami még zavar? Ami távolságra kényszerít?
-Csak ezek.-mondta, de nem nézett a szemembe.
-Tudnom kell. Könyörgöm. Velem van a baj? Dianától tartasz? Van más, aki jobb nálam?
-Félek!-vágott közbe a gondolataimnak, amikor újabb kérdéseket tettem volna fel.
-Nade mitől?
-Az első alkalomtól. Vágyom rád el se tudod képzelni mennyire akarlak...de...félek.-lefagyva álltam, nagyokat pislogva.
'Tudtam!'
Miközben én fejben dicsértem magamat, addig Ízisz a liftbe lépett.
'Nem engedem elmenni!'
Utána siettem, majd a falnak nyomva megcsókoltam. A kezeivel átakarta karolni a nyakamat, de ehellyett megfogtam azokat és fölényomtam.

-Engedd, hogy megmutassam, milyen szenvedélyes vagyok...Uralkodni akarok a tested felett.-beszéltem a csókok között. Némán bólintott.

Azonnal siettünk az autóhoz, onnan pedig hozzám.

-Igazán gyönyörű ház.-mondta, amikor belépett a "váramba".
-Már csak akkor jövök ide, ha el akarok szakadni Dianától. Nála lakom, mert ez az én szentélyem. Te vagy az első nő, akit egyáltalán beengedek ide. Legalábbis anyámon kívűl az első.—nevettem, de ő is.—Gyere.-fogtam meg a kezét az egyik szoba felé húzva.

Magunk mögött becsuktam az ajtót, majd ránéztem arra a nőre akit, már több, mint két hete kívánok.
'Ha ez álom, nem akarok felkelni.'
A szemében láttam a rémültséget, de ez csak feltüzelt. Ismét megcsókoltam, majd a nyakára mentem. Sóhajjal jelezte a tetszését. Lassan lehúztam a derekáról a szoknyát, ami a földre esett. Ezután a felsőjét vettem le. Közben az enyém is lekerült rólam. Amikor a melltartó is lekerült róla, eltakarta őket. Megmosolyogtam a szégyenlősségét és vonzónak is találtam. Leguggoltam elé, hogy levehessem az utolsó ruhadarabot róla.

-Ígérem, hogy gyengéd leszek.-nyomtam az ajkaimat a hasára.

Ezután a bugyit is leszedtem róla. A nőiességét szintén eltakarta. Felemelkedtem, hogy a szemébe nézhessek.
-Ülj le.-mondtam, amit megtett, még mindig takarászva magát. Elmentem az egyik fiókomhoz, amiből kivetteme egy nyakkendőt.
-Mit akarsz azzal?
-Viszünk egy kis vadságot a dologba.-mondtam, miközben bekötöttem a szemét. Feljebb ült az ágyon, majd hanyattfeküdt. A kezeit én vettem el a pontokról, amikor ledobtam a nadrágom. Végigcsókoltam a testét, néhol megharapva. A kezeivel mindig a hátamhoz kapott, de mindig ugyanúgy visszatettem a takaróra.
-Semmi kéz.—mosolyogtam tartva a csuklóját.—Ha elmozdítod, kikötlek az ágyhoz.-vettem ez a kezeim. Belemarkolt a takaróba, miközben lassan vette a levegőt. Olyan lassan tettem be, amilyen lassan csak lehetett, de ígyis apr sikolyok hagyták el a száját.
-Lazulj el...csak engedd, hogy irányítsak.-hintettem egy csókot az ajkaira. Óvatosan mozogtam benne, a fájdalmát csökkentve próbáltam a csókjaimmal elmosni. A feje hátracsuklott és levegőért kapkodott. Egyre gyorsabban járt benne a tagom, amitől hatalmasakat nyögött.
'Ebből nekem több kell. Több kell a vele való szexből...'
Már mindketten lihegtünk, levegőt alig kaptunk.

Amikor már mindketten elélveztünk, befejeztem a kényesztetését. Melléfeküdtem, hogy a karomra fekhessen.