Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Egész nap

Aludhattunk egy pár órát ugyanis délután 2-kor keltünk. Soha nem aludtam eddig.

-Jó reggelt, szerelmem.-nyitogatta a szemeit Alexandra.
-Neked is, habár inkább délutánt, mint reggelt.-nyomtam egy csókot az ajkaira.
-Várj, na és a munka?-ült fel az ágyon, visszanézve rám.
-Nyugodj meg. Ma itthon leszünk, filmezünk, összebújunk.
-Mi a terved Cam?
-Semmi tervem nincsen istennőm, csak arra gondoltam, hogy az utolsó egy hetünkből legalább egy teljes napot együtt tölthetnénk, anélkül, hogy bárki megzavarjon.-kúsztam a takarónk alá egyenesen a lábai közé.
-Te mit csinálsz?-nevetett, felemelve az anyagot, hogy lásson.
-Semmit.-haraptam a combja belső felébe, amitől a kezei a hajamba markoltak.
-Te bolond.
-Azért a hajamhoz ragaszkodnék.-mosolyogtam, amikor is ő elengedte. Én persze tovább szórakoztam a testével, amit én uralhatok esténként, amikor csak kedvem van hozzá. Folytatásként egy kicsit lehúztam a bugyija tetején, ahol elkezdtem puszilgatni. Egyre lejjebb húztam, egyre több puszival.
-Cameron, nem.-fogta meg az alsóneműjét, majd visszahúzta.
-Na de miért?
-Mert tegnap már kiélted rajtam a mocskos vágyaid. Nem fogunk 0-24-ben szexelni. Majd talán este.
-A talán az igen?-vigyorogtam.
-Igen, talán.-nevetett, kimászva az ágyból engem otthagyva.
-Most hova mész?
-Csinálok kávét és melegszendvicset.-ringatta a csipőjét az ajtóhoz, amit magaután becsukott.

Fent lehettem még vagy 10 percet, amikor utánaindultam. Jó volt látni, ahogyan szorgoskodik. Halkan hozzásétáltam és beleharaptam a fenekébe.
-Au!-kapta oda a kezét, elkezdve dörzsölgetni.
-Harapdálni való.
-Te inkább nyalogatni való vagy.
-Jujj, ez a perverz mosoly.-karoltam át, miközben ő a szendvicsekkel foglalatoskodott.

Megebédeltünk, ha ez annak még nevezhető.
-Mióta van medencéd?-mutatott az üvegajtóra, ahonnan lehetett látni a beltéri medencét.
-Nagyjából, amióta megvan ez a ház.-mosogattam el, mosolyogva.

Már csak egy csobbanásra kaptam oldalra a fejem és a hullámzó vízre. Nomeg az eldobott pólóra. Odasiettem a medence szélére, leguggolva és vártam, hogy feljöjjön a felszínre. Vártam és vártam. Egyszercsak bubborékok pukkantak a víz tetején, aztán már csak magamat látom, ahogyan belerántanak a vízbe.
-Sziaaa...-mosolygott, ravaszul.
-Meg is kérhettél volna.
-Így viccesebb.
-Kinek?-biccentettem oldalra a fejemet, lehúzva magamról a vízes felsőt.
-Na, ne mogorváskodj.-játszotta meg a durcit, összefont karokkal.
-Nem mogorváskodom, csak mondtam.
-Jó, akkor legközelebb engedélyt kérek arra is, hogy puszit adjak.-úszott a peremhez, ahová feltette a karjait, nekem háttal állva. Utána igyekeztem, hiszen nem akarom, hogy haragudjon rám.
-Aj, ne csináld már.—léptem az oldalához, de elfordította a fejét az ellenkező irányba.—Kicsim.—mentem a másikhoz, de ugyanazt tette.—Életem.—simítottam meg a hátát, amitől meg már átment a másik oldalra.
'Hát ez nagyszerű.'
-Szerelmem, ne csináld ezt velem. Kérlek.—úsztam utána, persze ő meg sem szólalt.—Komolyan ennyire megbántottalak? Csak hirtelen felindulás. Ugyan baby.—becézgettem tovább, hátha megtöröm a jeget.—Sajnálom, nyuszó.—kértem bocsánatot, de még mindig semmi.—Kezdek kifogyni a becézgetésből.—csaptam ki a kamu hisztit, amivel megmosolyogtattam.—Ha így haladunk, lassan kajákról foglak becézgetni. Mit szólsz mondjuk a citromkám vagy tököspitém? Esetleg répatortám?-nevettem, sikeresen kiváltva belőle ugyanezt a reakciót.
-Jó, jó. Megadom magam.-fogta a hasát, meghallatva azt a gyönyörű nevetést, amit először az irodámban hallottam. Felémfordulva, belekapaszkodott a nyakamba, míg a lábaimval körbefogta a derekam.

-Te aztán tudsz haragot tartani. Ne haragudj.
-Te ne haragudj.-hajtotta le a fejét.
-Én miért haragudnék?
-Mert meg kellene értenem, hogy ideges vagy. Az ebédnél is láttam, hogy gondolkodtál.-hajtotta a fejét az állkapcsom alá. Leültem az egyik medencébe épített ülőalkalmatosságra. Alexandra elvette a fejét az enyém alól, de még most sem nézett a szemembe.
-Hé, semmi baj.—fogtam meg az állát, megemelve a fejét. Ekkor pillantottam meg, hogy piros és könnyes a szeme.—Ne sírj. Nem szeretem ha sírsz.
-Már azt se tudom, hogy milyen könnyek ezek.-nevetett halkan, letörölve a sós folyadékot az arcáról.
-Legyenek örömkönnyek. Azok jók. Semmi okod nincs a szomorúságra. Veled voltam, veled vagyok és veled leszek.-nyugtatgattam, amitől ő megint a mellkasomra feküdt.
-Szeretlek Cameron.-szipogott, megfogva a kezem.
-Én is istennőm, én is.-öleltem át a szabad karommal.