Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Hogy lehet itt?

Eltelt az a 3 nap, ami munkával, fáradtsággal és idegesítő leendő anyóssal volt tele. Bruh.

Viszont ma öröm van, mert megyünk a vidámparkba. A mozit már letudtuk, már a korlátlan szórakozás felé autókázunk. Alexandra ma más ruhát vett fel, mint a szokásos. Egy fekete, szőrmés topot vett fel, hozzá egy magasderekú rövidnadrágot.
-Cameron...a cicimet simogatod.-szólalt meg Alexandra.
-Uh, boccs.-vettem el a kezeimet. Észre sem vettem, hogy ott a kezem.
-Semmi baj.-kuncogott.

Elég gyorsan a bejárathoz értünk, ahol én fizettem.
-Na mi lesz az első?-tettem fel a kérdést.
-Együnk.
-Mit?
-Megkívántam a csokis dolgokat. Csokis epret, nameg egy kis csokis banánt.-beszélt hozzám mézes-mázos hangom.
-Ezt ne...
-Mit ne?-nevetett a csípőmre helyezve a kezeit.
-Kicsim, a farkam rettentő merev.
-Zavar?
-Hát mivel azt mondtad, hogy nem lehet 0-24-ben szexelni...nem olyan jó.-haraptam az alsó ajkamba.
-Éhes. Vagyok.-helyezte a kezét a nadrágomon dudorodó helyre, majd az egyik standhoz ment.
'Vajon az óriáskerék elég lassú egy menethez?'
Miután feleszméltem odaszaladtam hozzá.

Vettem neki epret és banánt, amiket pálcára húztak.
-Hmh...-harapott bele az eperbe. Azután a másik kezemhez nyúlt, amiben a banán volt.
-Csak óvatosan.-mosolyogtam, miközben bevette a szájába a banánt, elharapva azt.
-Finom.
Teljesen lefagyva állok előtte, nézve a majdnem félig leharapott ételre. Látszólag ő nem értette, hogy miért fagytam le.
-Jól vagy?
-Én öhm...elmegyünk a tükörterembe?
-Persze.-nevetett az arcomat simogatva.

Alexandra

Beléptünk a tükörterembe, ahol gyorsan elveszítettük egymást. Kerestem Cameront, kerestem a kijáratot, de nem találtam. Egy kisebb pánikot kaptam, de végül higgadtan sétáltam tovább. Amikor megint eltévedtem, hozva a formámat, úgy éreztem, hogy figyel valaki. Körbenéztem és végül kiszúrtam Dianát.
-Hiányoztam?
-Nem...te nem lehetsz itt!-kezdtem el rohanni, ahogyan csak tudtam. Többször mentem neki az üvegnek, vagy álltam a pánikroham közelében. Csak arra eszméltem, hogy nekimentem valakinek.

Cameron

-Hé, Íziszem. Minden rendben?
-Menjünk innen...
-Na de...
-Vigyél innen...-vágott közbe összeesve a földre.
-Szerelmem! Ébredj fel!-tartottam a kezembe, majd megemelve a kijáratot kerestem sietve.

Kirohantam rajta, miután megtaláltam.
-Hmph...-nyitogatta a szemeit.
-Hála istennek jól vagy. Mi történt bent?
-Azt hiszem...elájultam, mert...pánikoltam.
-De miért?
-Nem...Nem lényeg.-mosolygott a lábaira állva.
-Jobb ha haza megyünk.
-Ne. Jól vagyok.
-Az előbb még eszméletlen voltál.
-Aranyos vagy, hogy aggódsz, de semmi bajom.-nyomott egy csókot az ajkaimra.
-Ha újra rosszul vagy, szólsz és haza megyünk. Világos?
-Mint a nap.-húzott a hullámvasúthoz.

Alexandra

Felültünk a vasútra is, ahol ugyanaz történt. A tömegben Dianát láttam. Behunytam a szemem, a halántékomra tettem két-két ujjam és megpróbáltam lehiggadni. A menet végére sikerült.
-Minden rendben?
-Szívem, ha ezt kérdezed meg mindig apró furcsa mozdulatomnál akkor mi lesz ha valóban bajom lesz.-nevettem, hogy csökkentsem benne az aggodalmat.
-Jó jó, igazad van.
-Maradjon meg a jó kedv és szerezz nekem egy plüssmacit.-vigyorogtam a céllövőlde felé nézve.
-Máris.-kacsintott odaszaladva. Követtem, hogy addig se legyek egyedül.

Nagyon ügyes volt és gyorsan szerzett is nekem egy fele akkora macit, mint én.
-Köszi.-mosolyogtam, habár ő ezt nem látta, mert a plüsst, az arcom elé tettem. Oldalra fordítva a fejem újra megtörtént.
'Megbolondultam...'
Belefúrtam a maciba az arcomat, remélve, hogy addigra eltűnik.
-Így nem látom a szép pofidat.-nyomta lejjebb a mackót. Oldalra néztem ismét és már nem volt ott senki.
-Látom, hogy valami baj van.
-Ami azt illeti, egy kicsit fáj a fejem.
-Rendben, akkor irány haza.-karolta át a nyakamat.
'Miért van itt? Itt van egyáltalán vagy csak képzelem?'