Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Sötét szobában gubbasztva

Alexandra

Jelenleg mély álomban fekszem a puha ágyamban, vidámabbnál vidámabb álmokat látva magam előtt.
Talán az egyik legszebb az volt, ahogyan a tengerparton ölelkeztünk Cameronnal.

'Miért nem lehet ilyen az életem? Nem vagyont akarok, csak boldog akarok lenni. Igazán boldog. Ha nem most leszek az, akkor mikor? Se gyerekkor, se édes 18-as év, se rendes párkapcsolat. Ennyi szenvedés után jöhetne valami jó is.'

Cameron

További 5 nap telt el, csak ezúttal nem volt velem.
'Elegem van!'
Megfogtam a kocsim kulcsait és padlógázzal mentem el Alexandrához.

Az ajtót a lakók tudják kinyitni, de isteni szerencse, hogy akkor jött ki az egyik lakó. Odarohantam, majd a bejáratot megtartva néztem meg, hogy melyik ajtó és emelet. 8.emelet 43.ajtó. Beléptem a liftbe, ahol türelmetlenül vártam az emeletem.

Amikor az ajtóhoz értem, csak csengettem. A szülei nem nagyon örültek a jelenlétemnek, ezért rám is akarták csapni az ajtót, de lábbal akadályoztam.
-Beszélnem kell vele.
-Ő viszont nem akar.-mondta az apja, mire szemetforgatva berontottam egyenesen Alexandra szobája felé indulva. Benyitottam, meglátva őt, a besötétített helyen a gépen a mi kedvenc dalunkkal, a /Hold on - Chord Overstreet/-től. Zsebkendők mindenhol, ő maga meg a takaróba bújva.
'Nem csak én törtem meg.'
-Ajánlom, hogy csak a kisírt szemeim és az összezavarodott elmém egyik elképzelése legyél.-mondta, amikor rám nézett.
-El kell, hogy szomorítsalak, de valódi vagyok.
-Mit keresel itt?-húzta össze magát, felülve az ágyán.
-Hiányzol.
-Menj el.
-Biztos vagyok benne, hogy a feleségem hazudik. Nem lehet terhes. Egyik orvos szerint meddő, míg a másik terhességet diagnoztizál nála? Ez kamu.
-Mondtam, hogy ne keress.
-Figyelsz te rám?-kérdeztem.
-Van bizonyítékod is?
-Jelenleg nincs.
-Akkor miért vagy itt?-kérdezte ismét, ami kicsit felidegelt, így a lábait megrántva a hátára feküdt. A lábaira ültem, míg a kezeit a feje mellé nyomtam.
-Elismétlem, mert nem nagyon értetted. Hiányzol.
-Engedj el.
-Ne mond, hogy én neked nem.
-De igenis hiányzol!
-Akkor miért nem vagy hajlandó bejönni az irodámba? Miért nem írsz csak ennyit?-emeltem fel egy kicsit a hangomat.
-Engedj el.
-Válaszolj!
-Cameron, nem viccelek és nem kerülni akarom a témát, de sürgősen engedj el!-láttam az arcán a komolyságot, így elengedtem. A mosdóba igyekezett, ahol hányt.
-Mióta van ilyen rosszul?-kérdeztem az aggódó szüleit.
-Tegnap óta. Akkor reggel is azonnal a Wchez igyekezett. Azután még 1-szer szaladt ki.
-3 napja folyamatosan kimerült, fáj a feje, hangulatingadozásai van.-mondta az anyja.
-Többször említi, hogy szédül.

Miután Alexandra jobban lett, visszabújt az ágyba.
-Elkaphattál valamit.
-Tudom.
-Haragudnál, ha itt maradnék veled és ápolnálak?-kérdeztem a lábát simogatva.
-Engem nem zavar. De a szüleimet és Dianát fogja.
-A szüleidet intézd te, én addig beszélek a flúgos nejemmel.

Felhívtam hát az elmeháborodottat.
-Szia!
-Szia. Figyelj csak, ma este nem leszek otthon.
-Miért?
-Coleal leszek.
-Miért?-kérdezgetett.
-Grillezés lesz náluk és én meg ő, plusz pár haverja, ott leszünk. Egy kis pasis éjjel.
-Megkérdezem őt is.
-Nyugodtan.-nyomtam ki a telefont, majd felhívtam Colet.
-Haver segítened kell.
-De szoros lett a kapcsolatunk hirtelen.
-Kérlek.
-Miben?-sóhajtott.
-Alexandránál vagyok, mert rosszul van és a feleségemnek azt mondtam, hogy veled leszek Grillezünk meg pasis este lesz veled plusz pár haveroddal.
-Segítek. Jobbulást a kiscsajnak.-nyomta ki a telefont.

Visszamentem az én kis betegemhez. Ledobtam a zakómat az karosszékre és elkezdtem pakolni az asztalán, amikor valami szemet szúrt.
-Ez mi?
-Semmi.
-Miért vettél terhességi tesztet?
-Azzal keverem a levest. Szerinted mi a jó édesanyámért vettem?-kapta fel a vizet.
-Meg is csinálod?
-Nem.—válaszolt, mire kérdőn néztem rá.—Talán. Mit tudom én! Szerintem csak egy fránya vírus áldozata lettem.
-Ahan. Hát ezt itt hagyom.-húztam a számat egy apró vigyorra.

Miután elpakoltam az asztalán, leültem mögé, hogy a mellkasomra tehesse a fejét. Feljebb kúszott, így a kezeim a mellénél karolták át.
-*Auh*
-Mi baj?
-Egy hete igen érzékenyek.
-Mintha nagyobbak is lennének.-tettem rá óvatosan a tenyereim.
-Na, ezt is csak te veheted észre.-kuncogott.
-Ha bebizonyítom, hogy az a feleségem hazudik, újra kezdhetnénk?
-Igen. Újra.