Ezt nem hagyhatom, mert...

5.9K 171 2
                                    

A nap hátralévő részében nem beszéltünk. Annyira nehéz volt, nem hozzáérni, nem beszélni hozzá.

-Legalább engedd meg, hogy hazavigyelek.-fogtam meg a karját.

-Legyen.-válaszolta, az autómhoz igyekezve.

'Miért? Miért érzem azt, hogy kell nekem, hogy meg kell nyugtatnom?'

Megálltam a háza előtt, éppen szállt volna ki, de én bezártam az ajtót.

-Engedj ki.

-Haragszol rám?

-Nem.-sóhajtott.

-Ez nagyon meggyőző volt.-forgattam a szemem, kinyitva a zárt.

-Magamra haragszom. Engedtem a kísértésnek, nem tudtam ellenállni. Olyan emberrel akartam az első alkalmat, aki szeret. Akinek fontos vagyok. Nem egy nőcsábásszal.-lépett ki a kocsiból.

'Hiszen nekem is fontos...'

[Másnap]

Ha így haladok az alvással, akkor a szervezetemnek elege lesz és inkább megszünteti a működést, minthogy tovább baszakodjon.

Miután sikerült kikászálódnom az ágyból, gyorsan összekaptam magam, végül elindultam dolgozni.

Az irodában ugyanaz a látvány fogadott. Alexandra a kezében a saját kávéjával, míg az enyém magányosan az asztalon. Leültem, majd beleittam.

-Kérdezhetek valamit?

-Ha lehet inkább ne.-válaszolta, de nem nézett rám.

Nem vettem figyelembe az elutasítást, ezért elkezdtem.

-Honnan tudhatja egy ember, ha szerelmes?

-Ez komoly?-kérdezte gúnyos mosollyal.

-Valami baj van a kérdéssel?

-Cameron, neked volt és...van is feleséged. Gondolj arra, hogy mit éreztél, amikor elvetted.-felelte, mielőtt itta tovább a kávéját.

-Annak már vagy 10 éve. Már jó ideje nem tudom...mit jelent igazán szeretni valakit.

-Ha igazán szeretsz egy embert, akkor számodra ő a legfontosabb. Ha szomorúnak látod, meg akarod vígyasztalni. Bármit megtennél a mosolyáért, a boldogságáért. Amikor csak látod, meg akarod ölelni, csókolni. Érezni akarod a bőrét, a kezeit a te kezedben. Ideges vagy, ha mással látod. Aggódsz érte, ha nem éred el telefonon. Csakis magadnak akarod és te is csakis az övé akarsz lenni. Hozzá akarsz bújni esténként, vele filmezni, vele enni, vele feküdni és kelni. Azt akarod, hogy mindig melletted legyen. Ha távol vagytok, hiányzik és igyekszel minél hamarabb vele lenni.

-Hm.-mosolyogtam.

-De miért kérdezted? Talán ismét szereted a feleséged?

-Nem, csak érdeklődtem.

Alexandra

-Kérsz valamit a büféből?-kérdeztem a táskámba keresve a pénzt.

-Nem, de köszönöm a kérdésed.-nyomkodta a laptopját Cam.

'Oké...akkor én most...'
Lementem a földszintre, ahol a büfé található. Eszeveszettül éhes vagyok, ugyanis reggel nem volt időm enni.

Kiválasztottam a kívánt ételt és italt, majd leültem az egyik asztalhoz. Egy pékárut vettem, ami még meleg volt. A belseje olvadt sajttal volt töltve és már az illatától összefolyt a nyál a számba. Elhihetitek, hogy gyorsan el is tűnt a tányéromról.

-Jó napot, Miss Ross.

-Hello. És ön pedig....

-Csak Cole.-mosolygott az idegen férfi.

-Oké, akkor én csak Alexandra.-mondtam, mire elnevette magát, de azért én is elmosolyodtam.

-Gyönyörű a mosolya, akárcsak maga.

-Nagyon kedves, de kérem tegeződjünk, hacsak nem zavarja.

-Dehogy zavar. Nos, milyen Mr.Marshallal?-kérdezte az esszpresszóját kavargatva.

-Öhm...mondjuk úgy, hogy zavaros.-húztam a számat.

-Oh, miért?

-Nem tudom, mennyit mondhatok el neked.

-Tudok az érzéseidről, ne aggódj.-nyugtatgatni próbált, de ez engem nagyon is meglepett.

-Ennyire feltűnő?

-Nem, csak jó megfigyelő vagyok. Na, de mesélj.

-Igazából, csak az zavar, hogy nős, meg hogy hűtlen.-forgattam a szemem.

-Én elég régóta ismerem Camet és ha valakinek, nekem elhiheted, hogy tetszel neki.

-Hogy mi?

-Ugyan már. Felfal a szemeivel.

-De neki csak egy tárgy vagyok.-szomorodtam el, nagyot sóhajtva, miközben a szalvétán rajzoltam köröket a körmömmel.

-Ebben nem lehetsz biztos. Igen, nem tud bánni a nőkkel. Igen, kicsit gyorsan akarja a dolgokat. De emelett jó ember.

-Akkor sem tudom ezt csinálni. Van felesége, aki...látszólag nem normális, de az lényegtelen. A hűtlensége jobban zavar.

-Akkor mihez akarsz kezdeni?

-Elmegyek.—mondtam, mire Cole ledöbbent fejet vágott.—Nem tehetek mást. Cam folyton a társaságomat keresi, de...én is akarom őt.

-Azért remélem, hogy engem még felkeresel néha, mert jó lenne megismerni.

-Igyekszem majd.-álltam fel, elindulva a lifhez, onnan pedig Cameronhoz.

Cameron

A lift ajtó nyílt, ami megkönnyebbülést hozott.

-Mi tartott eddig?

-Csak beszélgettem Cole-al.

-És mégis mit?-kezdtem egyre ingerültebb lenni.

-Ha annyira érdekel akkor jó, arról folyt a társalgás, hogy felmondok.

-Mi?-súlytott le az az egy szó.

-Nekem ez nem megy, Cameron. Magamat és téged is megmentelek a folytonos vágytól. Elmegyek és nem akarom, hogy írj vagy bármilyen módon is keress.-fordult háttal nekem, miközben elindult, de megragadtam a kezét.

-Ezt nem hagyhatom mert...

-Mert?-kérdezte, mire én magamhoz rántottam.

-Mert szeretlek.-mondtam, mielőtt az ajkaira tapadtam.

Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now