Ártatlan tekintet [BEFEJEZETT]

Egy hét

A munka után, azonnal hozzám siettünk, ahol Alexandrát a falhoz nyomva csókoltam. Nem ellenkezett, csak párszor próbált elszakadni az ajkaimtól, hogy levegőt is kapjon.

Ezután átfonta a lábait a derekam körül, így vittem a szobámig. Leültettem az ágyra, hogy levehessem a szűk ruháját, majd az alsóneműjét is lehúztam róla. Levettem az ingem és a farmerom is.

-Vágyom rád.-beszélt bele a csókunkba, ami már fekve történt.

Egy mosoly kiséretében a háta alá nyúltam, kikapcsolva a melltartóját. Végigcsókoltam a testét. Az oldalába bele is haraptam egy aprót, amitől nevetve, csak annyit mondott, hogy "csikis". Eközben a férfiasságom igen csak erősen lüktetett, majd széttépve a boxerem. Megszabadultam attól is.

-Csak óvatosan.-aggodalmaskodott Alexandra, habár érthető, hisz az első alkalom nem lehet kellemes.

-Bízz bennem.-mondtam, miközben betettem.

A szemeit lehunyta, a fejét jobban hátradöntötte és úgy nyögdécselt alattam. Lassan indítottam, amit egy idő után szóvá is tett.

-Gyorsh...Gyorsabbhan...-sóhajtozott a levegőért kapkodva.

Kérésének elegett tettem. Begyorsítottam, amik már apró sikolyokat váltott ki belőle. Befogtam a száját.

-Csshh...hallkabbhan...-lihegtem felette, elengedve az ajkait.

A látvány, hogy boldoggá teszi, ahogyan alattam van és velem szeretkezik, egy álommal egyenlő.

...

Miután elélveztünk, mindketten, lefeküdtünk. Alexandrát gyorsan elnyomta az álom. Hozzám simulva aludt, a kezét a mellkasomra helyezte. Izzadtunk mindketten így részben össze is ragadtunk.

Hajnalban a telefonom zúgására keltem. Egy üzenetem jött. Megnyitottam, de akkor még nem tudtam, hogy kicsit...nagyon elbassza a kedvem.

-1 hét és otthon.

'A kurva életbe!'

Hogy miért nem örülök? Mert ismerem Dianát. Nem fog egy könnyen belemenni a válásba, emelett ha itthon lesz Alexandrával se lehetek sokszor.

Kikecmeregtem mellőle, majd felöltöztem. Lesétáltam a lépcsőn, onnan a vízforralóhoz, ahol csináltam magamnak teát.

Ezután leültem a kanapéra és gondolkodtam.

Alexandra

Felriattam, egy rossz álom miatt. Magam mellé pillantva, vettem észre az üres helyet.
'Cam?'
Felvettem az egyik felsőjét és az egyik kisnadrágját. Nem boxer! Ezután elindultam le. A kanapén ült, látszólag gondolkodott.

-Cam?

-Oh, felkeltett a vízforraló?

-Nem.—nevettem hallkan.—Csak rosszat álmodtam. Na és te?

-Ha az enyém is csak rossz álom lenne.

-Mi történt szerelmem?-életemben először hívom így, ami őt is meglepte.

-Diana, egy hét múlva hazajön.

-De hisz akkor elváltok és élhetünk ketten. Vagy nem ezt akarod?-fogtam a kezeit, amikor az ölébe rántott.

-Semmi másra nem vágyom jobban, de ez nem lesz olyan egyszerű. Félek, hogy nem tudunk együtt lenni, ameddig a válás le nem megy. Diana nagyon ragaszkodó típus.

-Egy hétig biztosan a tiéd vagyok, nem kell félned. És a válás után, mindig és örökké.

-Szeretlek.

-Én is.-válaszoltam, csókot nyomva az ajkaira.

-Egyébként ez az én ruhám?

-Szerintem egy a méretünk.-poénkodtam, mert mellém még ő is befért volna.

-Egész biztos.—nevetetett, lehúzva a felsőt.—Habár így mégis jobb.

-Meglátnak az ablakból.

-Uh, igaz.—kapott fel, míg a lábaim, automatikusan a dereka köré fonódtak.—Futás!-szaladt velem a karjaiban, vissza a hálószobába, ahol az ágyra döltünk.

-Olyan hülye vagy.-nevetett, a hasamat fogva.

-Te pedig gyönyörű.-simogatta az oldalamat míg csókolt.

A nadrág is lekerült rólam, ami nem csoda hisz lötyögött rajtam. Én is úgy fogtam, hogy le ne essen.

Cameron

Visszafeküdtünk még egy kicsit és sikeresen álomba simogattam a szerelmem.

Senki, főleg nem Diana, nem fog tőle elszakítani. Bármi történjen, nekem ő lesz az első. Örökké.