Amerikából jöttem III.

4. Sötét varázslat(ok)... kivédése

Több tucatnyian gyűltünk össze az Odú konyhájában huszonhatodikán, szombaton délelőtt. Az ezt megelőző hetekben rengeteg dolog történt, például Pius Thicknesse-t imperiusszal a maguk oldalára állították a halálfalók, így már Harryt nem lehetett az előre megbeszélt tervek alapján elmenekíteni a Privet Drive-ról. Merthogy el kellett tüntetni őt Voldemort szeme elől egy időre, abban mind egyet értettünk. Ezen kívül gondolnunk kellett a Dursley családra is, tehát teljesen új tervet kellett kieszelnünk, amiben Harryt és a nagynénjének családját rövidúton, lehetőleg azelőtt mielőtt a halálfalók elkapnák őket biztonságos helyre juttatjuk.

A díjnyertes ötlettel, mindenkit teljesen ledöbbentve Mundungus Fletcher állt elő. Mégpedig, hogy szombaton hét Pottert menekítsenek ki egy védett házba - köztük természetesen az igazival. Ehhez nem kellett más, csak tizennégy jelentkező és némi százfűléfőzet... vagy egy kondérnyi. A pontos részleteket beszéltük át még egyszer a másnapi indulás után, ezért volt a nagy tumultus. Jelen volt mindenki, aki szeretett volna jelentkezni: Fred és George, Hermione és Ron, Bill és Fleur, Remus és Tonks, Rémszem, Mr. Weasley és Mrs. Weasley, Kingsley és persze Dung, a mind-master. De csak tizenhárom jelentkező volt...

- Én is megyek - jelentettem ki határozottan, de Mordon megrázta a fejét.

- Megvagyunk mind a tizennégyen.

- Igen? Ki az? - kérdezte az a bizonyos tizennegyedik, mint később megtudtam,

- Dung maga - a kijelentését heves tiltakozás fogadta a részéről, és a részemről is.

- Ott szeretnék lenni, és Dung láthatóan nem akar... - mutattam erélyesen a székben ülő hóhányóra.

- Nekem jó cserének tűnik - bólogatott ő is.

- Nem és kész! - zárta le a vitát Mordon. - Az ő ötlete volt, ő is ott lesz.

- De...

- Ne vitatkozz! Rád itt van szükség - mondta. - Gyógyítónak készülsz, nemde? - reccsent rám. Bólintottam. Nem tudom mióta, de már rég nem ijedek meg Alastor „Rémszem" Mordontól. - Akkor itt maradsz. Bármelyikünkkel történik valami, fontos, hogy a közelben legyél.

Valahol igazat adtam a marcona aurornak, de akkor is bántott a dolog. Jól tudok bánni a pálcámmal, ez tény, de nemcsak sebesülteket ápolni, harcolni is megy vele... viszont senki sem támogatta, hogy én is részt vegyek Harry mentőakciójában, ami szintén bántott.

Féltettem én is a családom! És ki a családom? Weasleyék, Harry és Hermione.

Egyetlen jó dolog volt az egészben. Egyetlen egyet találtam. Azt, hogy végre egy kicsit kettesben maradhattunk Freddel...

x Y z

- Már két órája elmentek - jelentette be Ginny, az óráját nézve.

Ő is szeretett volna menni, de őt sem engedték, mint a menekítés napján ezt megtudtam. Ginny még kiskorú is volt, szóval... valahol érthető volt az ő indoka az otthon maradásra.

Amióta kitették a lábukat az Odúból, Mrs. Weasley, Ginny és én a konyhában ültünk. Jobb híján teáztunk. Egy ideig Mollyval beszélgettünk arról, hogyan érzem magam itt, végleg ideköltözve. Meséltem neki arról, hogy minden nap egy kaland az élet, amin az asszonyság szívből nevetett, de még Ginny aggódó tekintetében is megcsillant némi vidámság.

Aztán eltelt egy óra. Egyre idegesebbek lettünk, és percenként kezdtük figyelni az óránkat, mikor érnek ide. Hogy lefoglaljam magam valamivel kiképeztem rá az ajtót, hogy felismerje Hagridot és gond nélkül beengedje a lakásba félóriás barátunkat.