Amerikából jöttem III.

6. Patrónus-üzenetek

Sziasztok!

Kicsit hosszú fejezet, és talán egy kicsit össze-vissza is.... :) Próbálkoztam megírni azokat a részeket, amik a könyvben nem voltak benne, ehhez képest (ismét) kölcsönöztem néhány mondatot az eredetiből. 

!Helyenként káromkodás található, és itt-ott egy kis kacérkodás!

Puszi: V. 

P.S.: Lehet, hogy hamarosan fogom hozni a következő fejezetet. Talán még ma.

* * * * *

- Halálfaló lett belőle.

Úgy éreztem, valamiért nem lep meg a hír. Jack viselkedésében mindig is volt valamilyen arisztokratikus vonás, valamilyen amerikaiatlanság (de randa szó), amit mindig is éreztem benne. De végül szemet hunytam felette, mert úgy tűnt szereti anyámat, és nekem sem ártott sosem.

- Anya tudja? - ocsúdtam fel a gondolataimból, és ezzel a kérdéssel fordultam Izzy felé. Nagynéném a fejét rázta.

- Nem, és Belle sem - folytatta-, bár szerintem ő sejti. Összehúzott szemekkel meredtem a nagynénémre. Vajon éket akar közém és Belle közé vágni ezzel? Hiszen jól tudhatja ő maga is, hogy mi ketten évek óta szoros szövetségesek vagyunk. Így folytatta: - legyél nagyon-nagyon óvatos, amikor beavatod ebbe, Hannah.

Nem kellettek a tanácsai. A legutolsó ember, akitől tanácsot fogadtam el, meghalt és nem tudtam megmenteni. Emellett már nem bíztam a nagynénémben sem, túl távol került tőlem, és túlságosan megváltozott ahhoz, hogy hallgatni tudnék rá. Kimérten biccentettem felé, és úgy néz ki észrevette a dacomat, mert sóhajtott. Pár pillanat múlva előhúzott egy kis dobozkát a belső zsebéből.

- Egyébként - mosolyodott el, és megcsillant mosolyában a régi, fiatalos énje - itt az ajándékom a tizennyolcadik szülinapodra. Ne most nyisd ki, ha egy mód van rá - szólt egyből rám, miután egy köszönöm után ki akartam bontani. -Nehogy lemaradjunk a vacsoráról; Molly olyan remek szakács, isteni ételeket készít.

- És most francia segítsége is volt - mosolyodtam el, és felkínált karjába karolva visszatértünk az asztalhoz.

Le sem tudtunk ülni, máris egy fénycsík repült be az udvarra, és az asztalra telepedett, ahol egy barna menyét alakját vette fel. Hátsó lábaira állt, és Mr. Weasley hangján megszólalt.

- A Mágiaügyi Miniszterrel jövök.

A patrónus köddé vált. Fleur családja döbbenten nézték a jelenség hőlt helyét.

- Nem kellene itt lennünk - mondta azonnal Lupin. - Harry, Hannah... sajnálom... később elmagyarázom...

Elkapta Tonks csuklóját, és félrehúzta. A kerítéshez siettek, átmásztak rajta és eltűntek a szemük elől. Sejtettem, hogy valami köze a farkaskórhoz van, épp ezért lepett meg, amikor Izzy hasonlóan gyorsan búcsúzott és szökkent át a kapun. Mrs. Weasley zavartan nézett körbe.

- A miniszter... de hát miért...? Nem értem...

De nem volt időnk megvitatni a problémát, egy másodperc múlva Mr. Weasley jelent meg a kapunál, Rufus Scrimgeour kíséretében, akit őszülő, oroszlánszerű sörényéről egyből fel lehetett ismerni. A két újonnan érkezett átvágott az udvaron a kertbe, egyenesen a lámpafényes asztalhoz. Ahogy Scrimgeour a lámpa fénykörén belülre lépett, látható volt, hogy sokkal öregebbnek tűnik, mint mikor legutóbb találkoztunk. Sovány volt és mord.