BNHA Boyfriend Composition

Amikor hosszú idő elteltével először látnak...

Midoriya Izuku:

Barátod amióta hivatalosan is hőssé vált, azóta egyre kevesebbet találkoztatok. Mindig próbálod őt elérni telefonon, vagy átkopogtatsz hozzá, esetleg bemész a U.A-be, de akkor sosincs ott amikor keresed. Amikor már 3 hete próbálkoztál keresésébe, és már ott tartottál, hogy lassan feladod, azonban valaki kopogtatott a bejárati ajtón. Gondoltad, hogy szüleid majd kinyitják, de amikor az illető màr harmadjára kopogtatott felment benned a pumpa, és az ajtóhoz trappoltál, majd erőteljesen kinyitottad. Fapofával nyitottad ki, de amint megláttad ki állt az ajtó előtt, a szemeid bekönnyesedtek...Izuku volt az. Kisebb nagyobb sérülésekkel, hegekkel az arcán illetve a karjain.- Izuku.- hatódtál meg a barátod láttán, majd azonnal szorosan magadhoz ölelted.- Sajnálom.- suttogta a fiú miközben óvatosan derekadra csúsztatta kezeit. Nem tudtál nem megbocsátani neki.

Todoroki Shouto:

Todoroki és te különböző iskolába jártatok, így csak hétvégente tudtatok találkozni. Egyik hétvégén nem tudtatok találkozni. A válasza csak ennyi volt: "Közbe jött valami."
Mindenkinél jobban bíztál barátodba, így csak szomorúan fogadtad el kifogását. Ismét eltelt egy hét, és ugyan az volt a kifogása. Akkor már valamit gyanítottál. Így akarna szakítani? Gondoltad rá csörögsz, de csak hangpostába váltott. Aztán az az ötleted támadt, hogy átmész hozzá, de aztán rájöttél hogy borzasztóan félsz az apjától, szóval ez a terved is offos volt. Eltelt egy hónap. Egy hónapja nem láttad barátod. Már teljesen eleged volt, szóval gondoltad hogy átmész hozzá. Nem érdekelt, hogy félsz az apjától, nem érdekelt hogyha nem lesz otthon, csak kiváncsi voltál. Ideges léptekkel tartottál barátod háza felé. Út közben valaki hátulról erőszakosan derekadra tette a kezét, majd óvatosan hátulról átölelt.- Sajnálom.- hajtotta nyakadba a fejét, amire addigra már illatából rájöttél, hogy Todoroki az.- Shouto. Miért?- tetted fejére kezed.- Hosszú történet. Gyere elmesélem.- fogta meg gyengéden a csuklód, majd sétálni indultatok, ahol megmagyarázott mindent.

Bakugo Katsuki:

Katsuki egész nyáron a szüleivel nyaralt. Megígérte, hogy amint megérkeznek keres, illetve megpróbál mindennap felhívni....gondolod hányszor hívott fel. EGYSZERSEM. Nem tudtad, hogy most aggódj érte, vagy dühös legyél rá. Két hónapja van már, hogy egy szót sem váltottál barátoddal. Kezdted elfogadni a tényt, és már beletörődtél magányodba. Nem tudtad visszafolyatni érzelmeid, ugyanis nagyon hiányzott. Egyik nap elmentél a közös helyetekre, és csak leültél, és felidézted az emlékeket.- Tudtam, hogy itt vagy.- hallottál meg egy hangot, ami ismerős volt számodra. A hang irányába kaptad a fejed. Bakugo volt az. Sejtelmes mosollyal állt az arcán, majd amint megláttad barátod azonnal felpattantál, majd neki rohantál, és magadhoz ölelted...inkább szorítottad.- Hiányoztam?- Egyszer sem hívtál te idióta. Tudod, hogy aggódtam?- emelted fel a hangod miközben még mindig magadhoz ölelted.- Ne haragudj.- És én hiányoztam?- lökted el óvatosan magadtól majd rá mosolyogtál, amitől tudod hogy zavarba jön. Csak bólintott, majd elfordította fejét.

Kirishima Eijirou:

Kirishima már egy hete mondogatja, hogy hamarosan elkell mennie meglátogatni a nagyszüleit, amiért egy hónapig minimum nem fogod látni. Folyamatosan kérdezgette, hogy megleszel-e, vigyázol majd magadra, stb.
Eljött a nap. A fiút ki kísérted a reptérre, majd egy több percen keresztül tartandó öleléssel elváltatok egymástól. Nagyon rosszul viselted a következendő napokat, majd heteket. Alig vártad, hogy haza érjen.
——————TIME SKIP—————
Ismét eljött a mostmár várva várt nap. Ugyanis a mai nap jön haza Kirishima. Gondoltad, hogy megleped őt azzal, hogy a reptéren várod. A terved tökéletesen alakult. A vörös hajú épp a bőröndjét húzta maga mellett, majd amint kiszúrtad az ismerős haj koronáját, egyből felé rohantál. Fellöktél mindenkit, de egyáltalán nem zavart. Pár pillanattal később ő is kiszúrt téged, majd hozzád hasonlóan elkezdett feléd rohanni. Amint elértetek egymáshoz, azonnal Kiri ölébe ugrottál, lábaiddal pedig átölelted derekát.- Nagyon hiányoztál.- mondtad neki, miközben nyakába temetted fejedet.- Köszönöm, hogy eljöttél.- csúsztatta kezeit derekadra. Pár másodpercig még egymás karjaiba voltatok, majd óvatosan letett téged, majd megkerestétek az izgalomtól eldobott bőröndöt.

Kaminari Denki:

Barátod, és anyukája között elég szoros kapcsolat fűződik. Így nagyon nehéz volt számára, amikor anyja korházba került. Denki sajnálattal közölte veled, hogy ameddig az anyukája a korházban tartózkodik, mellette szeretne lenni, ahogy ő is tenné érte. Teljesen elfogadtad, valószínűleg te is így tennél helyedben. Egyik nap bementél a korházba, hogy meglepd barátodat a nehéz időkben, de akárhogy is próbáltak a recepciósnak körülírni, hogy kit keresel, nem tudták kire gondolsz. Fogalmad nem volt az anyja nevéről. Mondtad nekik Denkit is, de őt sem tudták, hogy ki.-" Csak keres valamikor"- gondoltad magadban. Emellett a pozitív ötleteddel távoztál a korházból. Eltelt egy hónap...majd még egy hónap...lassan három hónapja nincs sehol. Ennyire súlyos lenne a baj az anyjával, vagy már rég kiengedték csak nem akar veled lenni? Jómagad sem tudtad rá a választ. Épp a suliból sétáltál haza, amikor hirtelen sötétséget láttál. Kitapogattad, hogy ki és mit rakott a szemed elé. Rájöttél, hogy egy kéz az.- Mina-chan...tudom, hogy te vagy a- - Fordultál meg, hogy megbizonyosodj a kéz tulajdonosáról.- Meglepi.- mosolygott rád barátod, Denki. Azonnal arcodhoz kaptad a kezed, majd tapsikoltál párat, végül pedig magadhoz ölelted.- Nagyon hiányoztál.- Nem tudtam anyukád nevét, így bárhogy magyaráztam a recepciósnak, nem tudtalak meglátogatni titeket.- Denki csak nevetni kezdett.- Ez nem vicces.- toltad el magadtól.- És hogy van anyukád?- Már sokkal jobban. Ha van kedved átjöhetsz, és beszélgethetnétek.- Felőlem.- vontad meg vállad, majd összekulcsoltátok ujjaitokat, és Denkihez indultatok.