ÁL(OM)PÁR

VII. Fontos vagy

Kurvára sajnálom, hogy így beszéltem veled, tényleg nem érdemelted meg. Egyszerűen csak felbaszott, hogy megint flegmáztál velem tök alaptalanul, és elszaladt velem a ló. Kérlek hívj fel és beszéljük meg! - P

Barom. Miért hiszi azt, hogy egy gyűrött papírfecnitől minden szava ki nem mondottá válik? Meg amúgy is, mi az, hogy alaptalanul? Ez hülye? Ha tényleg akar valamit, akkor miért nem beszél velem szemtől szemben? Persze, biztos telefonon fogok majd vele leállni veszekedni. Komolyan, miért kell már hajnali tizenegykor elrontani az ember kedvét?

Megpróbálom kizárni a fiút a gondolataim közül. Nem kell ő oda. Inkább felkapva a táskám, a strand felé venném az irányt, ha a bátyám nem állítana meg a lépcső közepén.

- Nincs itt, felesleges elmenekülnöd.

- Tudom. - Most tényleg nem miatta megyek a lassan már a törzshelyemmé vált partra, eszem ágában sincs egy ideje kerülgetni őt. Mégis ki ő, hogy miatta tűnjek el a saját házamból, amint beteszi ide a lábát? Úgysem hozzám jön, hanem Joeyhoz, szóval felesleges bujkálni előle. Csak azt sajnálom, hogy ez jóval később esett le nekem, mint kellett volna. Hülye voltam, hogy a buli után annyira kínosan igyekeztem nem kettesben maradni vele.

- Akkor?

- Szeretek a strandon lenni. Amúgy is ketten vagyunk csak itthon, te gépezel, szóval inkább én is elfoglalom magam valamivel.

- Ha akarod, tarthatunk tesás napot, csak adj nekem egy fél órát, hogy befejezhessem - dobja be az ötletet, mire elmosolyodom. Tisztán látszik, hogy nem akar ő most tesás napot, szívesebben játszana egész nap, csak a kedvemben akar járni.

- Joey, tegnapelőtt tartottunk. Szeretlek, de nem kell megfojtanunk egymást. Gépezz csak nyugodtan, én is megyek a partra - válaszolom és látom, hogy veszi az adást és lassan bólint egyet.

- Elmehetnél hozzá - mondja hirtelen, mire a szívem megszűnik dobogni egy pillanatra.

- Tessék? Kihez?

- Patrickhez - forgatja meg a szemét. - Mindannyian tudjuk, hogy történt valami veletek, ne nézz hülyének! Nyilván nekem is feltűnt már, hogy egy jó hete nem véletlen lakott konkrétan nálunk napokig, míg te eltűntél órákra, nehogy összefussatok egymással, de ha mégis befuccsolt a terved, akkor meg szimplán csak bezárkóztál a szobádba. Aztán amikor random hazaállítottatok együtt sík idegben, miután nyakon basztad őt valami vassal, az sem lehetett véletlenszerű. Azóta meg vagy én megyek át hozzájuk, vagy előtte felhív és kicsit sem átlátszóan érdeklődik a honléted felől, majd csak azután jön ide, ha elmondom neki, hogy nem vagy itthon. Szóval igen. Még ha nem is akarsz róla nekem beszélni, hogy min kaptatok össze, legalább elmehetnél hozzá és tisztázhatnátok végre a dolgokat. Komolyan, nem is értem min veszhet csak úgy össze a húgom és a legjobb barátom - magyarázza, mire elkezdem rosszul érezni magam, mert az egy dolog, hogy mi ketten imádjuk túlbonyolítani egymás meg a saját életünket Patrickkel, hisz ő meg is érdemli, hogy semmibe vegyem, mint ahogyan ő is tette a buliban. De a bátyám nem. Mert abba bele sem gondoltam eddig, hogy a gyerekes vitáinkkal és a makacskodásunkkal nemcsak magunkat hozzuk nehéz helyzetbe, hanem Joeyt is. Neki egy hete kettőnk közt kell cikáznia, mert én nem vagyok hajlandó Patrick közelében lenni.

Basszus, és én, hülye ezt csak most értem meg.

- Rendben - bólintok. El fogok menni Joey miatt. De előtte muszáj egy kicsit kikapcsolni az agyam. Csak egy-két órára legalább.

Az utat hamar megjárom, amint beszippantom a sós óceán illatát, abban a pillanatban úgy érzem, mintha minden problémám karikacsapásra megszűnne. Persze ez csak illúzió, de abból a lehető legjobb. Biztos mindenkinek van egy olyan helye, ahova bármilyen hangulattal is megy, az egyből elszáll, helyette pedig egy különös dolog árad szét a bensőjében. Mintha megtalálnád a belső békéd, a gondok eltűnnek, te pedig mosolyogva élvezed ezt az egészet. Biztonságban érzed magad, hiába idegen arcok vesznek körbe, te ezzel nem tudsz most foglalkozni. Sokak szerint az ember ott tud csak igazán kikapcsolódni, ahol egymaga, de szerintem ez nem igaz. Van, akit pontosan az nyugtat meg, ha nyüzsögnek körülötte. Ahogyan engem is Megnyugtat az, hogy körülöttem több száz személy sündörög. Tetszik, hogy én csak egy vagyok a sok ember közül és senki nem szúr ki a tömegből.