X. Rettegek

3.7K 197 35
                                    

- Nem láttad a pólóm? - ront be a szobámba Joey félmeztelenül.

- Rajtad biztos nem. Melyiket? - állítom meg a Lucifer második évadát. Ez a kedvencem az összes többi közül.

- Ez egyáltalán nem volt vicces. A fekete Linkin Parkosat - mondja, miközben szinte feltépi a szekrényem ajtaját, hátha ott megtalálja. Ezzel csak egy gond van.

- Ó - válaszolok a számat rágcsálva. Elképzelhető, hogy az volt a pizsamám pár napig. De csak elképzelhető.

- Ó? - vonja fel a szemöldökét. - Baszki öcskös. Most azt akarod mondani, amire gondolok?

- Hát ja, izé, láttam. Mosásban van. - Próbálom elrejteni a mosolyomat, de nem nagyon sikerül, csak elég ránézni a bátyám fejére, hogy milyen arcot vág. Tudom, hogy utálja, ha csak úgy szó nélkül elcsórom a cuccait, bár ezt ki csípi?

- Ashy, vagy egy hónapja volt rajtam az a felső utoljára, szóval nem lehet csak úgy ott a szennyesben - mondja egy sóhajtás után lemondóan.

- Igen, de rajtam két napja - felelem egy vigyor kíséretében, mire ő hitetlenül rázza meg a fejét.

- Most komolyan? Miért nem elégszel meg azzal a fél ruhásszekrénnyi póló mennyiséggel, amit apától és tőlem lopkodtál össze magadnak az évek alatt?

- Ez költői kérdés volt? - nézek rá tettetett értetlenséggel.

- Javíthatatlan vagy - borzolja össze a hajamat, amit morcosan próbálok megigazítani. Én meg azt utálom, amikor ezt csinálja.

- Köszönöm - rántom meg a vállam. - Amúgy minek öltözöl át? Mész valahova?

- Öcskös - ingatja fejét. - Te tényleg javíthatatlan vagy. Mindjárt itt lesznek Rickiék. - Basszus, tényleg. Teljesen elfelejtettem, hogy mondta tegnap délután, hogy átjönnek hozzánk vacsorázni.

- És ezért királyi öltözetbe vágod magad, mert a legjobb barátod meg a pótszüleink itt lesznek pár órát? - nevetek fel. - Ha esetleg az öltönyödet keresnéd, már most közlöm előre, hogy nincs nálam. Nem hordok puccos ruhákat.

- Nem vagy vicces.

- Szerintem meg de.

- Jól van Ash, te maradj nyugodtan a lekajált, napok óta rajtad rohadó, ötször nagyobb pólóban, mint amekkora kéne rád, de én felveszek egy normális felsőt - röhögi el magát ő is, majd kimegy a szobámból. Na, azért ez nem volt szép.

- Azt kifelejtetted, hogy a napok óta rajtam rohadó póló a tiéd - kiabálok utána szórakozottan.

- Jó tudni, hogy ennyi fekete pólóm van. Kár, hogy egyik sem nálam - ordít vissza, majd már csak a szobaajtajának a csukódását hallom.

Persze egyáltalán nem igaz, hogy több napja ebben az egy ruhában döglök, nem tartom magam annyira igénytelennek, csak Joey imád mindent eltúlozni és szánalmasnak beállítani engem. Úgy csinál, mintha neki lenne élete és csak én vagyok egyedül a szerencsétlen kishúg, akinek csak a Lucifer nézése okoz örömöt az életben, de mindketten tudjuk, hogy ez nem így van. Ő is egyedül Patrickkel fog találkozni a nyár folyamán, maximum még Johnnal, de egyébként ő sem az a ,,minden héten kimaradok otthonról'' típus.

Ebből a szempontból anyáék nagyon jól jártak velünk, hisz bár van két kamasz gyerekük, szinte sosincs velük probléma, hazudni is csak akkor hazudunk nekik, amikor már nagyon muszáj.

Végül miután befejeztem az utolsó tíz percet is a részből, erőt veszek magamon, és ahelyett, hogy elindítanék egy újabb epizódot, átcserélem a felsőm egy csipkés fekete trikóra, a szürke shortot meg hagyom úgy, ahogy van, egyedül a hajammal kezdek még valamit, de azt is csak felcsapom egy laza kontyba, hisz úgy a legegyszerűbb és a legkényelmesebb. Nem tapad rá a nyakamra a forróságban, ráadásul nem is néz ki rosszul.

ÁL(OM)PÁRWhere stories live. Discover now