Az élet csupa meglepetés

8. rész 《,,Nem köszöntem meg neki"》

- Mi történt? - kérdezem, mire mindenki felém kapja a fejét. Nem látták, hogy beléptem a lakásba.

~~~

- Lia! - kiált fel Gabe, amikor meglát iderohan hozzám. Leguggolok, hogy meg tudjam ölelni.

- Mi történt? - ismétlem meg a kérdést.

- Amelia... - kezdett nagyi bele lehorgasztott fejjel. - Az apád... - nem tudja befejezni, mert hangos zokogásba tör ki.

- Mi van apával? - kérdezem és olyan félelem fog el, mint soha.

- Autóbalesete volt. Be kell mennünk a korházba. - mondja anya, mikor letette a telefont.

- Vezetek. - mondom és kikapom anyu kezéből a kulcsot. A csomagot a pultra teszem és kiindulok mindenki után.

~~~

A korházban anya a recepción kérdezi, hogy hol találjuk apát akit, mint kiderült még műtenek. Körül nézek a váróban, ahol nincsenek sokan. Így egyből kiszúrom a legjobb barátnőmet.

- Rebecca. - csuklik meg a hangom.

- Lia... - jön mellém és az ölelésébe zár.

- Apu... - most már én is zokogok.

- Tudom... Anyut behívták és én is vele jöttem.

- Mi történt? - kérdezem a sírástól elfojtott hangon.

- Egy ittas belé ment.

- És mi van az ittassal?

- Elhajtott. A rendőrség már keresi.

Már órák óta itt lehetünk. Gabe anyu ölébe alszik. Nagyi és nagyapa egymásnak borulva beszélgetnek. Én pedig itt ülök a barátnőm mellett, aki nyugtatgat, hogy nem lesz semmi baj.

Rebecca elment kávéért. Mindenkinek. Kivéve Nagyapának, mert ha ő ilyenkor iszik kávét rosszul lesz. Szóval egyedül maradtam a fehér széken, ami Rebecca távozása után, mintha hidegebb lenne. Mi van, ha apa nem éli túl. Mi lesz akkor anyával? Mi lesz Gabe-el? Mi lesz velem? Ezekből a gondolatokból egy hang zökkent ki, ami a bejárat felől érkezik.

- Anyu, elejtetted. - fordítom a hang felé a fejemet. Az ajtón egy nő lép be utána pedig Isaac. Mindketten a recepcióhoz mennek, majd Isaac körül néz. Aztán megakad a szeme rajtam. - Anyu, mindjárt jövök. - mondja és elkezd felém sétálni.

- Mit csinálsz itt? - áll meg előttem. - Te sírtál? - kérdezi és leguggol hozzám.

- Nem... - minek hazudok? A szemem tuti piros és szerintem fel is van dagadva.

- Mi történt? - néz körül. Gondolom észre vehette, hogy az egész családom itt van. Gabe, anyu.

- Apámnak balesete volt. - mondom neki. - Most a műtőbe van, de senki nem mond semmit, hogy túléli-e vagy nem. Tehetetlennek érzem magam. - mondom és a tenyerembe temetem az arcom.

- Hé, biztos minden rendben lesz. - mondja és magához húz, hogy megöleljen. Pár perccel később Isaac édesanyja megáll előttünk.

- Isaac mehetünk. - mondja a nő. Magas, mint a fia és egész fiatalos kinézete van.

- Menj csak. - mondom Isaac-nek, megtörölve a szememet.

- Maradj Isaac, megoldom egyedül is. - mondja a nő kedvesen.

- Ne, ne. Menj csak. Rebecca mindjárt jön. Amelia Hayes vagyok. - mutatkozok be az anyjának.

- Amy Reed. - mondja és kezet ráz velem. - Nem tudom mi történt, de a kisírt szemeid látva biztos valami nem jó. De hidd el, nem lesz semmi baj. - mondja és kedvesen magához ölel.