Az élet csupa meglepetés

26. rész《Döntetlen》

~~~
Amelia

Isaac üzenete után csak megingatom a fejem.

Én: Mikor végzel?

Barom: Csak nem hiányzom?

Én: Azért kérdeztem, hogy menjek-e érted. De az a nagy egód elhoz majd.

Barom: Az egómmal együtt motorral jöttünk. Amúgy most végeztünk.

Én: Mi? - ránézek az órára. Tényleg végeztek.

Barom: Verseny hozzátok?

Én: Lehetsz ennél gyerekesebb?

Barom: Meglehet.

Én: Szabály: - Nem mehetünk a megengedettnél többel.

Barom: Nem tudom ki a gyerekesebb. Az, aki kitalálta ezt az egészet, vagy az, aki szabályt állít fel.

Én: Én elindultam. - írom le és az anyós ülésre dobom a telefonom.

~~~

Mikor befordulok az utcánkba nem látom sehol Isaac motorját. Viszont pár perccel később megjelenik előttem. Döntetlen lett.

Kitámasztja a motort és én is behúzom a kézi féket.

- Azt hittem könnyebb dolgom lesz. - sétál mellém, majd az ölébe kap és megpördül velem.

- Hát nem. - mondom neki.

- Hol voltál?

- Vettem egy füzetet és tollakat. Tudod, amiket elveszel és nem kapom vissza.

- Igen, az azért van, mert elrepülnek. - mondja, mire elröhögöm magam.

- Elrepülnek? - kérdezek vissza.

- Vagy inkább elnyeli a föld. - helyesbít és bemegyünk a házba. - Itthon van apukád? - kérdezi.

- Igen, miért? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. Mire készül?

- Csak köszönök neki.

- Nem, te sosem csinálsz egyszerre csak EGY dolgot.

- Nem hiszel nekem? - teszi keresztbe a kezét.

- Nem.

- Oké, igazad van. - mire felfoghattam volna mit is mondott már bekopogott dolgozó szobába.

- Isa...

- Jó napot Mr. Hayes. - köszön apunak.

- Oh, szia Isaac.

- Lenne egy kérdésem. - oh, jaj.

- Igen?

- Milyen volt a napja? - hangosan kiengedem a levegőt és Isaac arcán megjelenik egy hatalmas vigyor.

- Jó volt. Fárasztó, de jó. És a tiéd? - kérdez vissza apa.

- Én felmentem. - mondom és kifordulok a szobából. Az ágyamra leteszem a most vett füzetemet és egy tollal a kezembe leülök. Pár perccel később Isaac is bejön.

- Megállt a szíved? - kérdezi mosolyogva.

- Igen.

- Miért mit hittél?

- Nem tudom. - vallom be őszintén. Isaac nem az egyszerű beszélgetéseiről vagy tetteiről híres.

- Már tanulsz? - ül le mellém.