Az élet csupa meglepetés

48. rész《Szia Ryan, viszlát Ryan》

~~~

Amelia

Mikor taxit akarok hívni jövök rá, hogy a telefonom, a táskám még a kabátom is Rebecca-nal maradt. Ugyan abba a helyzetbe vagyok, mint amikor nem keresett 3 napig. De most úgy érzem ez nem három nap lesz.

~~~

Körülbelül 1 óra gyaloglás után végre haza értem. A könnyeim megállás nélkül csak potyogtak. Újra és újra átgondoltam, amit Isaac mondod és csak egyre jobban fáj. A kezembe véve a cipőmet sétálok fel a szobámba reménykedve, hogy nem keltek fel senkit. Nincs erőm elmenni zuhanyozni, így lemosom az arcomról a maradék sminket és kikapom az első ruhadarabot a szekrényből. Persze, hogy Isaac pólóját sikerül kivennem, de nem érdekel. Belebújok a pólóba és a pizsamanadrágomba és befekszem az ágyba. Újra rám tör a sírás és azon gondolkozom, hogy hogy lehet még ennyi könnyem. Majd apró kopogásra figyelek fel.

- Gyere. - mondom szipogva és megtörlöm a szemem.

- Szia Lia. Hallottam, hogy megjöttél így jöttem köszönni. - áll az ajtóba Gabe a nyula fülét fogva.

- Szia Gabe. Miért nem alszol még hajnali 2-kor?

- Nick-el elmentünk csokit gyűjteni. Utána pedig nagyon sok csokit ettem és egy kicsit felpörögtem. - sétál az ágyam mellé. - Te miért sírsz? Ha szeretnéd, most azonnal elmegyek aludni, csak nem sírj. - elmosolyodom.

- Nem azért sírok Gabe.

- Fáj valamid?

- Igazság szerint igen.

- Tudod mi jó ilyenkor?

- Mi?

- A csoki. - kifut a szobámból, de pár pillanat múlva visszatér egy zacskó csokival. - Tessék. - ül fel mellém az ágyra.

- Köszönöm, de most nem túl sok kedvem van csokit enni.

- Pedig a csoki mindenben segít. Aludhatok veled?

- Igen kérlek. - emelem fel a takarómat, mire alá bújik.

- Szeretlek Lia. - öleli át a nyakamat.

~~~

Reggel erősen süt a nap a szemembe. Gabe kiterülve alszik mellettem. Felkelek és betakarom, majd a köntösömet felvéve lemegyek kávét csinálni. Szerencsémre nincs senki a konyhába így a kérdés sorozatot megúszom. Már felindulni készültem a szobámba, mikor csöngetnek a bejárati ajtón. Ha ez a postás lesz és meglát soha többé nem fogja hozni nekünk a leveleket. A bögrémet leteszem a pultra és a bejárati ajtóhoz sietek, ami egy pillanat múlva kivágódik.

- Arra jöttem rá, hogy én nem szoktam csengetni. - trappol be a házba Rebecca. - Jó reggelt... Illetve nem... Veled meg mi történt? Pocsékabbul nézel ki, mint én. Hova tűntél tegnap?

- Haza jöttem. - sétálok vissza a bögrémért.

- Igen, azt gondoltam. De miért?

- Isaac... - megcsuklik a hangom. - Isaac és én szakítottunk.

- Hogy mit csináltatok?

- Szakított velem Rebecca. - sírom el magam. Rebecca hozzám siet és szorosan magához ölel. - Mindenkinek igaza volt. Neked is igazad volt. Még Ryan-ek is.

- Miben volt igazunk?

- Hogy Isaac-nek csak a következő ágypartnere voltam. - zokogok a barátnőm vállán.