46. rész《Nem vagyok türelmetlen》

7.9K 320 142
                                    

18+ tartalmaz. Csak saját felelőséggel!

~~~
Amelia

A hátra húzott ülésen hátra dől velem. Elég kevés helyünk van és a kormány is nyomja a hátamat, de csak Isaac csókjára tudok koncentrálni. Egyszerre mozog az enyémmel, közben a keze a derekamról a fenekemre csúszik. A tarkójánál a hajába túrok és egy kicsit meg is húzom.

- Isaac, ez egy parkoló. - lihegem elszakadva a szájától, de vissza is tapasztom rá.

- Tudom.

- Bárki megláthat. - aggodalmaskodom tovább.

- Nem fognak. - a nyakamnál folytatja kisebb csókokkal.

- Mi van, ha erre jár egy hajléktalan?

- Egy hajléktalan? - beleröhög a csókunkba.

- Igen és...

- Most azt akarod mondani, hogy vezessek haza, álló farokkal, mert te félsz, hogy egy hajléktalan meglát? - beharapom az alsó ajkam és közben el is pirulok. - Gondoltam. - a ruhám alá nyúl, hogy lehúzza rólam a bugyit. Én addig az ingjét kezdem el ki gombolni.

- Jól áll az ing.

- Igen?

- Ühüm. - mikor az utolsó gombtól is megszabadultam, sietős mozdulatokkal húzom le a válláról a vékony anyagot. Szépen lassan végig nézek a kigyúrt felső testén, de nem sokáig gyönyörködhetek benne, mert visszahúz a szájához. Míg ő a ruhámat húzza fel a derekamig, addig én az övét csatolom és gombolom ki a nadrágját. Velem együtt egy kicsit megemelkedik és lejjebb húzza a nadrágját.

- Most komolyan a kocsiba csináljuk?

- Ki akarsz menni? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.

- Nem te hülye. - ütném meg a mellkasát, de megfogva a csuklómat lehúzza oda, ahol az ölünk már majdnem összeér.

- Érzed? Innen tudom, hogy készen állsz. - a levegőt hangosabban és szaporábban veszem. Az ő szemei is kitágulnak akár csak az enyémek. A könyöklőt felhajtva kivesz onnan egy óvszert.

- Nálad tényleg mindig van? Egyáltalán miért van a kocsidba óvszer. Ne, inkább ne válaszolj. Én miért nem tudtam róla? Mi van, ha Dylan vagy akárki belenéz?

- Aggodalmaskodsz még? Vagy... - elhallgattatom egy csókkal. - Ezt elő vigyázatosságnak hívják. - elhajolok tőle.

- Miért is?

- Mert, ha most nem lett volna nálam akkor nem tudnám kielégíteni a vágyaidat. - jó ezzel megfogott. Válasz helyett csak elfordítom a fejem. - Jól hallom? Amelia Hayes-nek nincs erre válasza? Felfordult a világ?

- Hallgass már. - felnevetek.

- Türelmetlen.

- Nem vagyok türelmetlen. - méltatlankodok keresztbe font kezekkel, mire csak még jobban elmosolyodik.

- Nagyon aranyosan festesz, mikor bosszús vagy. - tépi szét a csomagolást majd, mint a bugyimat, elhajítja. Magára görgeti és visszatér a számhoz. A két kezét a csípőmre teszi, én pedig elkezdem leereszkedni a...

- Te jó ég... - kiáltok fel.

- Azt a rohadt... - dönti hátra a fejét. A nyakába kapaszkodom, hogy megtudjam tartani magam. Lassan elkezdek mozogni körkörös mozdulatokkal. - Mia... - nyög fel elfojtott hangon. A csípőmet fogva segít fel-le mozogni. - Annyira csodálatos vagy. Nem tudok betelni veled. - mind a két ruhapántot lecsúsztatja a vállamon a derekamig. A melleimet már csak a fehér melltartó fedi. - Most sem a piros melltartód van rajtad. - ingatja a fejét és kicsatolva a melltartó kapcsát segít belőle kibújni. - Ezzel együtt is hihetetlenül néztél ki... De most... Nélküle... - megnyalja a száját, majd az egyik mellemet elkezdi csókolgatni, mire hátra hanyatlik a fejem.

Az élet csupa meglepetésWhere stories live. Discover now