45. rész《A vacsora... Már megint》

7.3K 302 148
                                    

~~~

Amelia

Barom: Szia

Én: Szia

Barom: Hányra menjek érted?

Én: Miért?

Barom: A vacsora miatt.

Én: Ja. Én azt hittem nem akarsz látni.

Barom: Mia, ilyet sose mondanék.

Én: Megbeszélhetjük, kérlek?

Barom: Majd. Hányra menjek érted?

Én: 7?

Barom: 7-re ott vagyok.

Én: Oké.

Az órára nézek, ami lassan 6 órát üt. Ez csak egy vacsora, szóval a bézs színű ruhám mellett döntök, a fehér vászon cipőmmel. A ruhát épp az ágyra terítem, mikor kopognak az ajtón.

- Gyere.

- Szia Lia. - topog be az ajtón Gabe.

- Szia Gabe. - köszönök neki és leül az ágyamra. - Szeretnél valamit?

- Hát... Tudod azon gondolkodtam, hogy mostanában nemsokat vagy itthon. Vagy, ha itthon vagy, akkor Isaac-el és nem jut időd velem játszani. - ránézek az öcsémre, aki a kezét az ölébe tartva lefelé néz.

- Teljesen igazad van. Mit szólsz ahhoz, hogy felöltözök és játszunk valamit.

- Mit?

- Amit szeretnél.

- Lehetne az autós játék?

- Bekapcsolod? - bólint és egy vigyorral a fején kifut a szobából. Teljesen igaza van. Mostanában nemsokat voltam itthon. Nem csinálhatom ezt vele. Felveszem a ruhámat, a hajamat gyorsan besütöm. Sikerült loknikat varázsolni bele, így még sem hétköznapi, még sem flancos. A telefonomat töltőn hagyom és átmegyek Gabe szobájába.

- Nagyon csinos vagy. Hova mész?

- Vacsorázni.

- Isaac elvisz randizni? - kérdezi. Leülök mellé az ágyra és a kezembe nyomja a kontrollert.

- Nem igazán egy randi. Inkább egy családi összejövetel.

- Legalább nem lézer harcolni mentek.

- Miért nem volt jó? - pénteken, míg én szépen leittam magam, addig Gabe és az osztálytársai elmentek kirándulni. Végül abba maradtak, hogy lézer harcolni mennek.

- De, nagyon is jó volt. Benne voltam a top 3-ban. Csak nem lehetett enni bent. Így mindig ki kellett jönni. Még inni is. - méltatlankodik aranyosan. - Szóval, te egyél sokat. És örülj, hogy nem kell kint enned. - felnevetek.

- Rendben, hallgatok rád.

- Megint az R8-al leszel?

- Még szép.

- Kérlek, ne törd össze. Drága volt.

- Értettem főnök.

~~~

Én nagyon igyekeztem nem lecsúszni a pályáról, vagy belezuhanni egy szakadékba. Szegény autónak már nincs lökhárítója se teteje. Hogy hogy sikerült lerepítenem a tetejét, azt nem tudom. Az utolsó versenynél mindent bele adok, sőt bele is élem magam, mert csak Gabe hangos ,,ezaz,, kiáltása után veszem észre, hogy állnak az ajtóba.

Az élet csupa meglepetésWhere stories live. Discover now