Az élet csupa meglepetés

23. rész《Ismeretlen》

~~~

Isaac

- Jó éjt Mia. - köszönök el tőle.

- Jó éjt Mr. Isaac Barom Reed. - kuncogva zárja be maga után az ajtót. Visszaszállok a motorra és haza indulni készültem...

Ismeretlen: Csak megszeretném veled beszélni a dolgokat.

Én: Ha tényleg az apám vagy, vagy hanem akkor is menj a pokolba.

Ismeretlen: Anyáddal már beszéltem.

Én: Hogy mit csináltál?

Ismeretlen: Találkoztam vele, Isaac.

Én: Ezt most fejezd be. - és visszateszem a pulóverem zsebébe a telefont.

Haza érve nem bajlódtam, hogy beálljak a garázsba rögtön anyára rontottam, aki a pultnál ül egy pohár bor társaságába.

- Te tényleg beszéltél apával? - kérdezem köszönés nélkül.

- Téged is jó látni.

- Válaszolj!

- Udvariasság fiam. Hiányzik belőled. - csak most veszem észre, hogy az üveg tartama már majdnem elfogyott.

- Nem érdekel, csak válaszolj már. Napok óta zaklat valaki, hogy ő az apám. Ezek szerint igen.

- Te is beszéltél vele?

- Nem hagyj békén.

- Igen, találkoztam az apáddal.

- Mégis mi a francot csináltál? - csapok a pultra.

- Csak beszélni akart.

- Azok, amik után tett? Csak úgy beszélgetni akart? - jelen pillanatba nagyon dühös vagyok.

- Igen.

- Gondolom vissza akarja könyörögni magát ide?! Te egyáltalán emlékszel mit tett veled? Mert az én emlékeimbe még egész élesek a tettei.

- Igen.

- Melyik kérdésre igen?

- Emlékszem, és visszaszeretne jönni.

- Mit válaszoltál?

- Ezt akarom veled megbeszélni.

- Nem. Nem, nem, nem. Ezen nincs mit megbeszélnünk. Ne csinálj már hülyeséget.

- De megváltozott.

- Ezt még is honnan tudod? Azért mert egyszer találkoztál vele?

- Úgy érzem más.

- Gondolom, mint legutóbb? - legutóbb két éve újra visszakönyörögte magát és nem lett jó vége.

- Szerintem most más. - lehúzza az utolsó kortyot is. Csak meg akarom védeni. - Felmegyek aludni. Te is tégy úgy, holnap iskola. - mondja és majdnem leesik a székről. Segítek neki felállni, majd csak akkor engedem el mikor már stabilan áll. Nem hagyhatom, hogy megint remény csillanjon benne, majd azt egy pillanat alatt a földbe tiporja az ,,apám". Előveszem a telefonom.

Én: Mi kell? Pénz?

Ismeretlen: Mi? Nem!

Én: Mert ha igen, akkor megadom csak húzz a picsába.

Ismeretlen: Jóvá szeretném tenni a dolgokat. - felnevetek keserűen.

Én: Jó vicc. Gondolom mint legutóbb. Csak hagyj minket. Megvagyunk nélküled is.