Az élet csupa meglepetés

20. rész《Kop, kop》

~~~

Amelia

Isaac a fiúkhoz megy, míg én Rebeccát veszem célba.

- Szia. - sétálok mellé.

- Szia. - mondja.

- Mesélj. - mondom neki.

- Nem, nem. Mesélj te előbb.

- Rendben. Hőlégballonozni vitt.

- Hogy hová? - tátva marad a szája.

- Igen. És ti? Veletek mi van?

- Hát... Fura, ami most köztünk van.

- Hogy érted? - kérdezem, majd elteszem a földrajz füzetemet.

- Mindketten annyira igyekeztünk, hogy olyan mű lett a randi. - mondja elkeseredetten.

- Lehet nem vacsorázni kéne mennetek. Van egy ötletem.

- Na? - csillan fel a szeme.

- Hétvégén, menjetek ki sétálni. Úgy nem fogtok feszülni.

- Szerinted próbáljuk meg még egyszer?

- Mindenképp.

- És, ha ő nem akarja?

- Szerintem biztos akarja majd. - bíztatom.

~~~

Az öltözőbe Lydia megtalál. Igen, gondoltam, hogy megtalál, de azért reménykedtem, hogy nem.

- Te Isaac Reed-el mentél randizni? - Rebecca már felállni készült mellőlem, mire visszahúzom.

- Jaj, Lydia a szempillaspirálod nagyon elfolyt. - mondom neki.

- Mi? - kérdezi ijedve és a mosdó felé veszi az irányt a két lánnyal a sarkában.

- Ez jó volt. - mondja Rebecca, mire mindkettőnkből kitörik a röhögés.

Rebecca-val a szokásos helyünkön ülünk és várjuk a tanárt.

- Jól van gyerekek! - zárja össze a naplóját. - Az osztály egyik fele nagyon jól áll, a másik nagyon rosszul, így mára én fogok párba állítani embereket, hogy segítsenek egymásnak. Akkor kezdjük. Rebecca és Isaac. Cole és Bianca. Dylan és Samantha. Ryan és Amelia. - oh, ne. Rebecca-ra nézek, aki Isaac felé indul.

- Tehát csak visszakerülünk egymáshoz. - lép mellém.

- Ryan. -kezdek bele. - Együtt kell nyújtanunk. Beszédről szó sem volt.

- Miért nem akarsz velem beszélgetni?

- Nem egyértelmű? Egy bunkó farok vagy velem. Méghozzá megcsókoltál úgy, hogy tudod barátom van.

- Ezt most komolyan kimondtad? - felröhög. - Csak addig lesz melletted, míg meg nem fektet.

- Ez nem igaz. - mondom neki.

- Nem ismered.

- Te nem ismered.

- Nem is akarom, mert tudom milyen. Ugyan Amelia. El vagy vakulva. Tudod jól, hogy milyen.

- Volt. - teszem hozzá.

- Kezdjetek felülésezni. - jön mellénk a tanár. - Valami gond van? - kérdezi. Már szólásra nyitottam a szám.

- Nem, minden oké. - teszi a vállamra a kezét Ryan.

- Akkor kezdjetek neki. - mondja és elmegy.