42. rész《Isaac!》

8K 276 134
                                    

~~~

Amelia

Isaac-nek meg van az az akarat ereje, hogyha változni szeretne akkor változni is fog. Csak nem értem miért ment el. Leteszem a földre a táskámat és leveszem a kabátomat. A kabátot az íróasztalra teszem és kibújok a vászoncipőmből. Csak most pillantok az ágyra, ahol Isaac fekszik és alszik. Tehát itthon van. Csak elaludt. Ennyit az alkoholról. - gondolom magamban gúnyosan. Még, hogy én voltam kimerült. Átöltözöm és bebújok mellé az ágyba úgy, hogy ne keltsem fel. Tanulmányozom tökéletes arcát és finoman végig húzom az állán az ujjamat. Felülök, hogy magunkra húzzam a takarót és a karjaiba alszom el.

Hétfő reggel az ébresztő hangjára kelek fel. Isaac már nincs mellettem. Valószínűleg futni ment. Felkelek és felöltözöm. Magamra kapom Isaac egyik hatalmas pulcsiját és lemegyek a konyhába kávét csinálni. Öntök neki is egy bögrébe és leülök a pulthoz. Nyugodtan kortyolgatom a kávét, mikor Isaac belép a bejárati ajtón.

- Jó reggelt. - köszönök neki, mire rám kapja a fejét és mosolyogva lép mellém. - Egész hamar aludtál már. -mondom neki átnyújtva a kávét.

- Miért, akartál volna még valami mást is csinálni? - kérdezi kaján vigyorral.

- Nem... Csak megállapítottam. - mondom és elpirulok.

- Ühüm. - válaszol felhúzott szemöldökkel.

- Milyen volt a futás? - váltok témát.

- Jó volt. Most mennem kell zuhanyozni. Nem csatlakozol? - kérdezi lehúzva a kávéját.

- Nem hiszem, hogy akkor bejutunk ma iskolába. - bújok a bögre mögé.

- Szerintem hamar letudjuk a... Zuhanyzást.

- Igen... a zuhanyzást. - összeszorítom a szám.

Végül sikerült elküldenem Isaac-et egyedül zuhanyozni. Nagyon szívesen csatlakoztam volna hozzá. De nem hiszem, hogy akkor kijutottunk volna a házból.

~~~

Beérve a suliba, szokásosan a szekrényekhez megyünk, ahol már ott áll Cole és Tony is.

- Végre, hogy megjöttetek. Mindketten tartoztok egy bulival. - mutat ránk Cole színlelt szigorral. - Amúgy is, hol voltatok?

- Ez a gond. Nem a buliba. Velünk. Szinte biztos vagyok, hogy életük legunalmasabb hétvégéje volt. - mondja Tony. Isaac-re nézek, aki vigyorogva néz vissza rám. De még mielőtt bármit mondhatnék, megjelenik Rebecca Dylan kíséretével.

- Sziasztok. Jövőhéten lesz a Halloween-i buli. De ne féljetek, mert most péntekre is intéztem egyet. -mondja mosolyogva Rebecca.

- Látjátok. Így kell élni. - teszi hozzá Cole.

- Oké, elmegyünk. - mondom nekik.

- Micsoda? - kérdezi Rebecca és mindenki rám néz. Még Isaac is.

- Amelia Hayes beleegyezett egy buliba? És még csak nem is kellett könyörögnünk? - kérdezi Dylan, meglepődve.

- Mit szedsz? - kezdi a piszkálódást Cole is.

- Mentem órára. - emelem fel védekezően a kezemet. Rebecca nemsokkal később belém karol és együtt indulunk a terem felé.

- Tényleg akarsz buliba menni? - húzza fel a szemöldökét.

- Ki kell ereszteni valahol a gőzt.

- Na, jó. Hova vitted a barátnőmet? - sűrűn pislog a hatás kedvéért.

Az élet csupa meglepetésWhere stories live. Discover now