Az élet csupa meglepetés

13. rész 《A kavics》

~~~

Hazafelé megkértem Rebeccát, hogy tegyen ki a könyvtárnál. Ha tanulok nem gondolkodok. Illetve gondolkodni gondolkodok, de nem Olyan dolgokról, amiről nem kéne. Ezzel elmagyaráztam mindent, ugye?

Mindent megcsináltam. Minden beadandót, minden feladatot. Az irodalom vázlatom felett forgatom a ceruzámat, mert néha elkalandozik a gondolatom. A csengőhangom olyan hangosan szólal meg a síri csöndes könyvtárba, hogy azt hittem leesek a székről. Mindenkitől bocsánatot kérek és a vállammal fülemhez szorítom, hogy eltudjak pakolni.

- Amelia drágám a füledet látom. - szólal meg apu a telefonba.

- Oh. - videóhívásba hívott. - Egy perc. - mondom apának és előkeresem a fülhallgatómat. Bedugom és az üvegemnek támasztom, hogy folytathassam a pakolást. - Szia apu.

- Szia kicsim.

- Hogy vagy? - kérdezem, mikor az utolsó füzetet is sikerült eltennem. - Amint tudok bemegyek hozzád, csak minden összejött. Sok a tanulni való és a tegnapi előtti buli pedig... - felborította a rendszeremet. Ezt már csak magamban fejezem be, mert rájöttem, hogy túl sokat mondtam.

- Jól vagyok. Milyen buli? - felveszem a kabátomat.

- Öhm... Semmilyen.

- Amelia! - szól rám tettetett szigorral.

- Tegnap előtt elmentem egy buliba...

- Anyád nem tud róla?

- Nem...

- Nem mondom el, ne aggódj. Rossz jegyet hoztál?

- Nem.

- Akkor nem értem miért baj, hogy elmentél bulizini.

- Mert kedd van. Illetve volt.

- Csak egy normális tinédzser vagy.

- Csak, hogy nekem nem ez a normális. - mondom neki.

- Figyelj kincsem, nem lesz semmi bajod egy kis kikapcsolódástól.

- Tudom csak... - nyitom ki a könyvtár ajtaját, mikor valakinek neki megyek kiejtve a telefonomat a kezemből, de az illető megfogta.

- Látom ez a telefon nem akar nálad maradni. - mondja Isaac.

- Te meg mit keresel itt? - kérdezem tőle teljes döbbenettel.

- Amelia... Amelia ott vagy? - meg is feledkeztem apuról. Isaac megemeli a telefonomat és szó nélkül kihúzza a fülhallgatót a telefonomból.

- Üdv Mr. Hayes. - köszön apunak.

- Isaac, igaz? - ha a döbbenetet lehet fokozni akkor én most duplán megvagyok döbbenve. Apa nem igazán jegyzi meg a neveket. Rebecca-t is Veronica-nak hívta mikor ovisok voltunk. Kikapom Isaac kezéből a telefont.

- Apu, otthon majd beszélünk.

- Jól van kicsim... - nem tudja befejezni, mert kinyomom.

- Illetlenség kinyomni a saját apádat. - mondja.

- Isaac te mit keresel itt? - vágom zsebre a fülesemet.

- Éppen erre jártam és...

- De most komolyan. - egész nap azon igyekeztem, hogy elkerüljem most mégis itt állok előtte.

- Miért szerinted én nem jöhetek könyvtárba?

- Te és a könyvtár elég messze álltok egymástól.