Az élet csupa meglepetés

36. rész《A kávé》

~~~

Amelia

Minden egyes alkalommal, mikor belépek a könyvtárba nyugalom telepszik rám. Mintha minden dolgom, teendőm és gondom elszállna. Pedig közel sem. A szememmel az asztalokat pásztázom, hogy megérkezett-e már Mike. De nem látom sehol, így kiválasztok egy nekem tetsző asztalt és leülök oda. Előveszem a vázlat füzetem és elkezdem pontokra szedni, hogy mit fogok az esszébe leírni. Igazából arról kell írni, hogy milyen egy hetem. Ezt minden évben eljátszák a tanárok, csak minden évben nő a szó mennyiség. Tavaly kézírottan kellett két oldalt írni. Most pedig laptopon kell csinálni és ki is kell nyomtatni. Egy a bökkenő. Nem hoztam el a notebookomat. Szóval leírom a jegyzet füzetemben, mit akarok írni és a könyvtári gépen írom meg az egészet.

- Szia, késtem? - kérdezi Mike.

- Nem, dehogy. Nem is beszéltünk meg időpontot.

- Akkor jó. - leveszi a táskáját és leül mellém. - Már elkezdted? - mutat a füzetemre.

- Nem, igazából most pakoltam ki. Szóval... Mibe kell a segítségem?

- Igazából az összképet nem látom, hogy mit kell csinálni. És nem értem, hogy miért kell 500 szóba foglalni egy hetemet. Minden évben kérik.

- Hát igen... Én sem értem. Viszont, mint minden fogalmazásnál kell egy bevezetés, tárgyalás és befejezés. Csak ezt mind franciául. A bevezetésnél írhatsz arról, hogy milyen volt a heted. Itt az érzéseidre értem. Szomorú, boldog. De írhatod azt is, hogy fárasztó vagy épp energiával teli. - magyarázom neki, ő pedig figyelmesen hallgatja, amit mondok neki. - A tárgyaláshoz kell azt írni, hogy mit csináltál. Esetleg sportolsz valamit akkor írd bele. Vagy ide jöhetnek a hobbik. Vagy egy jó buli.

- Én nem szoktam bulizni.

- Én se. Vagyis volt ez így. Egyszer még...

- Isaac előtt? - fejezi be a mondatomat.

- Nem csak miatta. Ott van Cole és Tony. A legjobb barátnőmről ne is beszéljünk.

- Ahogy láttam Rebecca-val nagyon szoros a kapcsolatotok.

- Igen, amióta az eszemet tudom én azóta ismerem.

- Kedves lánynak tűnik.

- Az is. Csak ne bosszantsd fel. - halkan felnevetek.

- Remélem nem fogom. - ő is felnevet.

- A befejezéshez pedig írd azt, hogy... - nem tudom befejezni a mondani valómat, mert hátulról valaki a kezemnek tol egy kávét. Megfordulok és Isaac áll itt.

- Beszélhetünk? - kérdezi.

- Igen, ha végeztem. - mutatok a füzetemre. Egy aprót bólint és elindul kifelé. - Nem azt mondtam, hogy menj el. - fogom meg a csuklóját, mire elmosolyodik és leül mellém. Visszafordulok Mike felé és befejezem, amit elkezdtem. - Szóval, a befejezéshez pedig írd azt, hogy milyennek érezted a hetet. Nehéznek, vagy épp könnyűnek. Mindig fogalmazd meg a miértjét is. Így kerek lesz a fogalmazás és szavakat is ki tudsz vele ütni.

- Még egy kérdés.

- Igen?

- Te fordítóval dolgozol vagy szótárral?

- Én igazából mindkettővel. Először fordítóval megkeresem azt a francia szót, amit épp használni akarok, majd egy Francia-Magyar szótárba kikeresem azt a szót, hogy tényleg helyesen fordította le. Elég macerás, de én így megyek biztosra.