43. rész《Betelt a pohár》

8.1K 286 60
                                    

18+ tartalmaz. Csak saját felelőséggel!
~~~

Isaac

Thomas feldobta ötletnek, hogy szombaton ünnepeljük meg, hogy adtam neki egy esélyt. Anya rögtön bele is egyezett. De nekem nincs kedvem végig nézni, hogy elfeledésbe merülnek a történtek. Meg volt a párt választás a családban. Volt, aki mellénk áll, de volt olyan, aki csak azt tudta mondani, hogy anya hol rontotta el. Most pedig mindenki jópofizni fog. Na ettől hányok. Kár volt visszakérdezni, hogy miért megy este dolgozni. Tudtam mégis rákérdeztem. Így Mia is tud a szombatról. Elmondtam volna neki. De megint belerángatni a szarságaimba, és ez nem igazságos. Ellépve mellőle a szobám felé veszem az irányt. Hallom apró lépteit mögöttem. A szekrényemhez lépek, Mia pedig a táskájához. Én gyorsabb voltam és elővettem neki egy szürke pólót, magamnak egy sima feketét. Felé nyújtom, mire kapok egy halvány mosolyt. Isaac ne legyél hülye beszélj vele. - mondja a belső hangom.

- Mia... - rám kapja a fejét. - Mit szeretnél enni? - szép volt Isaac. Látom, hogy nem erre számított.

- Szerintem rendeljünk valamit. Míg megérkezik, addig csináljunk sütit. - mondja, miközben magára húzza a jóga nadrágját. Oh, te Istenem. Ezt a ruhadarabot be kéne tiltani.

- Oké. - én is belebújok a nadrágomba, majd a pólómba.

~~~

Tudom, hogy kíváncsi a szombat miatt. Tudom, hogy nem úszom meg a kérdéseit. De még sem szól egy szót sem. A pultnak támaszkodva figyelem, hogy előveszi a lisztet, tojást, cukrot és még sok mást.

- Segítsek? - kérdezem tőle, mert nem éri el a tálat a szekrényből.

- Igen, kérlek. - lép hátrébb. Míg én leveszem neki a tálat, addig a nedves haját felfogja egy copfba. - Köszönöm. - venné el a tálat, de nem engedem. - Mi az? - kérdezi a szemembe nézve.

- Hol vannak a kérdéseid?

- A kérdéseim?

- Igen. Mindig mindenről kérdezel. De a szombatról nem.

- Isaac, ha elszeretnéd mondani akkor elmondod. Nem akarok kíváncsiskodó lenni vagy idegesítő.

- Sohasem vagy idegesítő. - teszem le a tálat és közelebb lépek hozzá. - A szombat elég esemény dús lesz. - teljes figyelemmel hallgatja a mondandómat. - Thomas kitalálta, hogy rendezzünk nagy családos vacsorát.

- Köszönöm, hogy elmondtad. - ad egy puszit az arcomra. - És miért olyan rossz ez? - lép a tálhoz és elkezdi beleadagolni a lisztet.

- A nagy Reed-Adams családi vacsora nem az egyszerűségéről híres. Itt konkrét pártok és oldalak vannak.

- Pártok? - fordul hátra.

- Anya és Thomas pártja. Valaki Thomas-t, valaki anyát hibáztatja, hogy nem volt jó felesége az apámnak. - az utolsó szót tömör gúnnyal mondtam. És itt az a legviccesebb, hogy akaratlanul. - Csak is apám felőli nagyim miatt egyeztem bele. Tavaly meghalt a papa.

- Részvétem Isaac. - leteszi a tálat és felém fordul.

- Rengeteget segítesz nekem.

- Én? De nem csinálok semmit.

- Ha te nem lennél ennyibe sem egyeztem volna bele. Az pedig bunkó lett volna.

- Igen, tényleg az lett volna. De Isaac. Itt a múlt időn van a hangsúly. Változol. És nem csak miattam. - mondja. Egyszerűen imádom ezt a lányt.

Az élet csupa meglepetésWhere stories live. Discover now