~Fekete Angyal I~

~1~

|Tessa szemszöge|

Éppen iskolából battyogtam hazafelé. Vagyis a nevelő szüleimhez. Az igazi szüleimet soha nem ismertem és ők vettek ki az árvaházból de nagyon rosszul bánnak velem. Rengeteg hegem van, sovány vagyok és egy csomó kék-lila folt éktelenkedik rajtam. A házunk előtt egy fekete sportkocsi állt, Amerikai rendszámmal. Romániában élek. Ez mit keres itt? A nevelő szüleimnek nincs annyi pénzük, hogy egy ilyent megvegyenek. Bementem a házba, ahol egy ismeretlen férfi veszekedett a "szüleimmel".

-El viszem a lányt, nem nyitok vitát.-mondta a férfi ingerülten.-Amúgy sem bántak vele jól. Kapnak pénzt, de nekem kell a lány.

A férfi egy borítékot dobott le az asztalra, amiben rengeteg pénz volt.

-Magáé a lány, vigye el minnél hamarabb.-mondta a nevelő anyám.

-Öhm...jó napot.-köszöntem döbbenten.

-Szia. Pakolj össze, velem jössz.-mondta, mire döbbenten néztem rá.

Felszaladtam a "szobámba" ami akkora volt mint egy gardrób. Eltettem a táskámba a cuccaim. Igazából nagyon kevés ruhám van. Gyorsan betettem a telefonomat és tőltőmet és készen voltam. Lerobogtam a lépcsőn.

-Gyere, menjünk.-mosolygott rám kedvesen a negyvenes éveiben járó férfi.

Ezzel beültünk az autójába. A nevelő szüleim nem köszöntek el tőlem, de nem is vártam. Bekapcsolta a motort, majd elindultunk.

-Ki maga, hova visz engem és mit akar tőlem?-bombáztam a kérdéseimmel.

-Tony Stark vagyok, New Yorkba megyünk és nem foglak bántani nyugodj meg.-próbált lenyugtatni kissebb nagyobb sikerrel.-Mesélj magadról.

-Tessa Stan vagyok, tizenhat éves. Tudok vezetni motort. Osztaly első vagyok pedig nem szoktam tanulni. Hat különböző nyelven tudok beszélni tökéletesen. Magyar, Román, Angol, Orosz, Francia és Német. Ezen kívül Spanyolt és Olaszt tanultam, azok is elég jól mennek.-magyaráztam neki, mire elismerően bólintott.

-Milyen kapcsolatod volt a szüleiddel?-érdeklödött Mr. Stark.

-Rossz. Utáltak engem, de igazából nem tudom miért. Sokszor megvertek vagy bántottak, sőt néha még éheztettek is.-rántottam vállat.

-Ez szörnyű. Nagyon sajnálom. Ne aggódj. Mostantól minden jobb lesz. Amúgy adoptáltalak.-mosolygott rám, mire elcsodálkoztam.

-Szoval akkor most maga az.... apám?-néztem rá kérdőn.

-Igen. És szólíts Tonynak. Ne magázz, nem vagyok olyan öreg.-viccelődött.

-Oké.-mondtam, majd eszembe jutott valami.-Na ne! Te...te vagy Vasember. Úristen ez nagyon menő.

-Igen én vagyok.-nevetett fel.-Te nem akarsz nekem még valamit elmondani?

-Mire gondolsz?-néztem rá értetlenkedve.

-Én? Én semmire, csak arra a fekete füstre amivel dolgokat tudsz mozgatni, bele tudsz látni emberek fejébe, embereket tudsz vele irányítani és azokra a fekete szárnyakra. Na meg a közelharci tudásodra amit a nevelő apádtól tanultál. Olyan vagy mint Wanda és Nathasa egybe gyúrva. Egy szóval halálos.-mondta mire nekem le esett az állam.

Honnan tudhatja? A francba.

-Jaaaa, hogy az. Nem tudom honnan van de kicsi korom ota tudok róla és tudom használni, de nem szoktam.-vontam vállat.

-Ohh, oké. Na meg is érkeztünk.-mosolygott rám kedvesen.

-Ez egy reptér.-jelentettem be.

-Igen, az pedig a magánrepülöm. Most szépen felülsz rá és elrepülünk NewYorkig ahol majd elmegyünk a Bosszúállók tornyába. Az Én házam jelenleg felújítás alatt áll, szóval egy ideig ott fogunk lakni. Már szobád is van ott. Kapsz majd új telót, gépet, ruhákat meg mindent amit akarsz.-mondta, miközben kiszálltunk az autójából és felültünk a gépre.

-Tony, nem fogadhatom el. Már az is éppen eleg hogy elhoztál onnan és adsz helyet ahol lakhatok.-hajtottam le a fejem.

-Na ide figyelj. Szerinten tudod hogy mennyi pénzem van és hogy gazdag vagyok. Nem érdekel hidd el. Elfogadod és kész. Semmi de.-emelte fel a fejemet az államnál fogva.

-Nem tudlak lebeszélni, igaz?-sóhajtottam fel.

-Nem.-válaszolt egyszerűen, majd leültünk a helyeinkre.

Az uton nagyon sokat beszélgettünk. Tonyt már most jobban szeretem mint a régi nevelő szüleimet. Nagyon vicces tud lenni. Egy hét órás út után leszálltunk a reptérre, majd beültünk egy kocsiba, amit egy 50-es éveiben járó férfi vezetett.

-Tony.-biccentett.-Te biztos Tessa vagy. Én Happy vagyok, állok rendelkezésedre.

-Köszönöm Happy.-mosolyogtam rá, ő pedig vissza mosolygott rám.

Ezután Tony és Happy beszélgetni kezdett én pedig néztem a tájat. New York egyszerűen gyönyörű. 30 perc után megérkeztünk egy nagy telekre amin egy hatalmas épület állt, amin egy nagy A betű díszelgett. Na ne, itt fogok lakni a többi bosszúállóval???? Örület.

-Megérkeztünk.-mondta Tony én pedig eltátottam a szám.-Happy.

-Szia Happy.-köszöntem el tőle, majd kiszálltam az autóból.

-Tony, van itt valaki aki egyidős velem. Vagy legalább nagyjából?-néztem rá kérdőn.

-Igen. Van egy ikerpárunk akik 17 évesek és van egy Pókemberünk aki 16.-mondta bíztatóan.

-Akkor jó. Menjünk.-mosolyogtam rá halványan, majd bementünk. Vagyis Tony ment elől én pedig utána, így én nem nagyon látszódtam.

-Hol van?Hol van?Hol van?-hallottam meg egy izgatott hangot.

Végül kiléptem Tony háta mögül, mire egy piros ruhás, barna hajú és zöldes kék szemű lány ugrott a nyakamba. Ő tuti Wanda. Vagyis gondolom.

-Sziasztok!-mondtam bizonytalanul, miután Wanda(???) elengedett. Mindenki köszönt nekem.

-Na drága Tessa. Az ott Natasha Romanoff vagy Fekete özvegy vele nem merek viccelődni mert megfojtana. Azok ott Pietro Maximoff és Wanda Maximoff ők ikrek és nagyon jófejek. Az ott Peter Parker vagy Pókember de nekem csak kölyök vagy rugdalózós, ő veled egyidős. Az ott Thor, ő egy Isten Asgardból de én csak Tarzannak szoktam hívni, van egy pszihopata adoptált tesója. Az ott Clint Barton vagy Sólyomszem, nagyon jól tud lőni nyíllal. Az ott Bruce Banner vagy Hulk, ő általában a laborban van velem vagy egyedül de amúgy tök kedves. Az ott Sam Wilson vagy Sólyom, van valami műszárnya de a tiéd menőbb. És az ott Steve Rogers vagy Amerika Kapitány de én általában Kapinak szoktam hívni, ő egy őskövület. Pepper most nincs itt de majd bemutatom neked.-mutatta be a többieket Tony akik néha szúros pillantásokkal jutalmazták meg őt.

-Mi az, hogy neki jobb szárnyai vannak mint nekem?-háborodott fel Sam.

Erre csak kiengedtem a fekete szárnyaimat amik csak akkor jönnek elő ha én akarom. A többiek kicsit odébb mentek.

-Ez nagyon menő.-csodálkozott el Peter.

-Egyet értek pókicával.-mondta Nat.

-Szabad?-kérdezte Steve miközben rá akarta tenni a kezét a szárnyaimra.

-Persze.-mosolyogtam rá.

-Majd valamikor elmegyünk repülni?-kérdezte mosolyogva Sam.

-Igen. Akár holnap is. De rég nem repültem szóval ne röhögj majd ha szerencsétlenledek.-mondtam miközben Steve még mindig a szárnyamat simogatta.

-Na húzd vissza ezeket és mesélj magadról mert Tony elég szépen bemutatott minket.-kérlelt engem Nat, mire vissza húztam a szárnyimat és leültem a kanapéra.

-Tessa Stan, akarom mondani Stark vagyok. Tony adoptált. Eddig nevelő szülőknél voltam, az igaziakat sohasem ismertem. 16 éves vagyok és ugye van ez az erő. Nem tudom honnan van de mindig is tudtam irányítani, kicsi korom óta. Illetve nem csak ez van. Ugyan azokat is tudom mint Wanda csak nekem fekete füst szokott megjelenni a kezeim között és feketévé szokott változni a szemem. Romániában éltem. Mostantól itt fogok élni ameddig Tony házát fel nem újítják. Kb ennyi.-magyaráztam nekik, ők pedig érdeklődve halgattak.